Idén hatodik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeként összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt fantasyregényekből. Ebből a kilenc könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra; vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre.
2020-ban az SFF Vektor zsűrije döntése alapján az Év Könyve:
Susanna Clarke: Piranesi
„Soha nem érdekelt különösebben az úgynevezett erkölcs, de egy civilizáció összeomlásának előidézésénél én is meghúzom a határt. Talán ez volt gond. Nem tudom. Meglehetősen szentimentális tudok lenni.”
A Piranesi a 2020-as év nemzetközi szinten is az egyik legjobban várt fantasy megjelenése volt, amit az Agave Kiadónak hála szinte a nemzetközi premierrel egyidejűleg vehettek kezükbe a magyar olvasók is. Ahogy annak idején A Hollókirály, ez a regény is stílusbravúr, ami a borgesi metafizikát és mitopoétikát fonja össze egy okkult kalandregénnyel és egy tétova, széthullt elme önmagára találásának történetével.
A regény helyszíne egy szürreális, végtelen számú teremmel rendelkező palota, amelyben a főhősünk és narrátorunk, a szelíd, mágikus gondolkozású Piranesi bolyong magányosan, mint Thészeusz a labirintusban. A labirintus pedig az az ősi szimbólum, ami az elme kiszámíthatatlan és végtelen kacskaringóit jelképezi, de ahogy az olvasó egyre jobban elmerül a történetben, úgy válik egyre mélyebbé a regény szimbolikája.
Ez a szimbolika teszi ezt a regényt sokkal mélyebbé, az olvasói értelmezési horizontot pedig összehasonlíthatlanul szélesebbé, s ennek köszönhetően emelkedik ki a zsáner tipikus művei közül.
Nagyon hatásosan felépített és valahol a magjában kifejezetten szép regény a Piranesi, aminek sok eleme ismerős, vagy legalábbis van egy illata, amit érezni máshol is, de közben olyan kis szokatlan. (…) Tömör és rövid, ugyanakkor a gyorsaság nem szabotálja a hangulatot. Első pillanattól kezdve olyan figyelemfelkeltő, hogy szerintem nem igazán lehet csak ímmel-ámmal olvasni, vagy maximálisan beleveted magad, vagy nem olvasod. Vagy felcsigáz, vagy nem olvasod.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre is, amik a jelöltlistán lévő címeken túl még érdekesek lehetnek a számukra. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy osztott világ kiadványok, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.
2020-ban újabb kultikus művel ismerkedhettek meg a magyar olvasók: végre elérhető Mervyn Peake elképesztő Gormenghast-trilógiája! Michael Moorcocktól Susanna Clarke-ig számos szerzőn érezhető ennek a legendás könyvnek a hatása, ugyanakkor igazi nehéz olvasmány. Hiánypótló megjelenés; nem csupán annak ajánlott, aki szeretne megismerkedni a modern fantasy előfutáraival, hanem annak is, aki egy nem mindennapi olvasmányélményt keres.
(…) mikor már túl voltam rajta, Gormenghaston, becsuktam azt az 1064 oldalt… Hirtelen, borzasztóan üresnek éreztem magam. Elvesztettem a fantáziavilágot, amiben gyakorlatilag majdhogynem egy hónapig éltem.
Mivel csak az utolsó pillanatban került a látóterünkbe Stuart Turton regénye, a zsűrinek nem volt ideje alaposan megvizsgálni, hogy felkerülhet-e valamelyik jelöltlistánkra. Ennek ellenére a fantasztikum kedvelőinek izgalmas olvasmány lehet a történet, amely a kultikus Időtlen időkig filmből jól ismert időhurok eszközét vegyíti Agatha Christie regényeinek hangulatával.
Tulajdonképpen nem egyszerű olvasmány, az elején kicsit lassan indul be, aztán elképesztően szövevényessé válik, ami miatt túlmutat a délutáni nyammogós olvasmányokon, de szerintem lehet úgy is olvasni, hogy az ember hagyja, hadd sodorja magával a történet, hiszen minket nem akar az inas felkoncolni. Habár egyre nehezebb engem lenyűgözni, szeretem hagyni, hogy megvezessenek – ha az író képes rá.
A tavalyi évben igazi meglepetés érkezett a Kaland, Játék, Kockázat rajongóinak: egy vadiúj Ian Livingstone-kötet! A régi motorosokat számos easter egg várja az Allansia bérgyilkosai olvasása közben, miközben a csavaros történet még azoknak is jó szórakozás lehet, akiknek ez lesz az első KJK-élményük.
(…) az Allansia bérgyilkosai remekül hozza is az olyan mocskosul nehéz Livingstone-könyvek hangulatát, mint a Bajnokok próbája vagy A varázsló kriptája. Főleg az utóbbiét, mert ebben az új könyvben szintén egy országnyi, nehezen feltérképezhető területet kell bebarangolni, számtalan fontos nyom után kutatva.
Bár nem mondhatni, hogy egymás után jönnek az újabb és újabb M.A.G.U.S.-regények, viszont a megjelentek annál nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Közülük is kiemelkedik Jan van den Boomen “crossover” regénye, az Istenítélet, mely jócskán túllép a szerepjáték-irodalomban megszokott elvárásokon.
(…) bár a legkevésbé sem szerepjátékos stílusú regényről van szó, a nyomozás utolsó felvonásaiban a veterán kalandozók sem fognak csalódni.
A 2020-as év egy másik kellemes meglepetést is hozott a fantasyrajongóknak: nagyüzemben újraindult a honi Warcraft-kiadás! William King: Illidan c. regényével kezdve a fő regénysorozatból azóta már három regény is megjelent, idén pedig egy új trilógia is elkezdődött, sőt, a világleíró Krónikák-sorozatot is olvashatjuk – utóbbi szinte a teremtés pillanatától kezdve mutatja be az univerzum történetét, külalak és belbecs terén is nagyon színvonalas munka.
Ez egy igazán hiánypótló alkotás, akár eredeti, akár magyar változatban minden Warcraft rajongónak kötelező. A többieknek, akiket érdekel a fantasy műfaja, de nem akarnak órákat beleölni a WoW-ba, azok is tehetnek egy próbát, mert részletesen és összeszedetten tárja elénk a világot.
2020 nem volt kifejezetten gazdag a science fiction megjelenésekben, ám annál nagyobb szerephez jutottak az igényes újrakiadások. Ezek közül kettőt szeretnénk kiemelni. Az egyik egy egészen különleges kiadvány a Cser Kiadó gondozásában, a Dr. Moreau szigete. H. G. Wells klasszikusát ezúttal a képregények világából is jól ismert, Korcsmáros-díjas Németh Gyula illusztrálta, akinek fekete-fehér rajzai és színes festményei egyaránt remekül rezonálnak a regény nyugtalanító, kísérteties hangulatára. Megkapó művészeti album és egy kiváló regény együttese lett így ez a kiadvány – nem csak gyűjtőknek.
A képek önmagukban is megállnák a helyüket, annyira aprólékosak és hatásosak, de közben pedig a több mint 120 éves szöveget olykor-olykor egyenesen hátborzongató magasságokba emeli. Az állat-ember kimérák veszedelmes, mégis groteszkül aranyos megjelenítése egyszerre ébreszt az olvasóban zsigeri undort és gyengéd szánalmat a regény eseményeit mintegy elszenvedő teremtmények iránt.
Az Agave Könyvek Bradbury-életműsorozatának részeként jelent meg a Marsbéli krónikák újrakiadása, amely a címadó elbeszélésfűzér mellett összegyűjti a szerző egyéb “marsbéli” írásait. Ezek egy része már szintén megjelent más válogatásokban, egy részük pedig most először lát napvilágot magyarul. Méltó kiadvány tehát Ray Bradbury 100. születésnapjának megünneplésére. A hol melankolikus-filozófikus, hol keserű és drámai szövegek nemcsak a science fiction, de általában a szépirodalom egyik időtálló klasszikusává váltak a hetven évvel ezelőtti első megjelenésük óta, immár örök helyett béreltek a fantasztikus irodalom polcain.
A Mars most már egy üres lap, amire mindenki (az író is) azt ír, amit akar. Úgy is mondhatnánk: csak az van a Marson, amit az emberek magukkal visznek.
A fordulatos és könnyed kalandregények kedvelőinek ajánljuk a science fiction határterületéről érkező Múlt vagy soha című kötetet, Jodi Taylor St. Mary-krónikák című ciklusának ötödik epizódját. Az előző kötetekhez hasonlóan ez a regény is keveri a műfajjegyeket: egy időutazásos sci-fi toposzra építkezik, ugyanakkor cselekményvezetése nem nélkülözi a misztikus elemeket. A sorozatrészeket összekötő főhős, Max immár a Múltjáró Részleg vezetőjeként csetlik-botlik a nagy történelmi események sűrűjében, rendszerint jelentős kalamajkákba keveredve – ahogy azt a sorozat rajongói már megszokhatták és talán el is várják tőle. Ezúttal a reneszánsz Itália és a thermopülai csata is megidéződik, és sok olvasó megelégedésére az izgalmak és a romantika a korábbinál kiegyensúlyozottabb arányban jelentkezik ebben a kötetben.
Nagyon élveztem, hogy újra elmerülhetek ebben a világban, ahol Jodi Taylor ötvözte azokat a dolgokat, amiket úgy szeretek – humor, történelem, izgalmas kalandok. A korábbi részek nagy drámai eseményei, logikai hibái (?) teljesen eltűntek – és maradt az, ami miatt beleszerettem ebbe a sorozatba. Az állandó humor, a történelmi információmorzsák, és az pörgő események.
Az Iron Sky rendhagyó módon született: filmből készült regény ugyan, és ez a tény a franchise regények kategóriájába sorolja, de a film alapjául szolgáló történet szerzője, Johanna Sinisalo bővítette ki és írta át oly módon, hogy regényként is működjön. Sinisalo neve sokaknak ismerős lehet: tavaly a Nap magja című könyvével osztott helyen az SFF Vektor Év Könyve lett. Ebben a regényében is egy végtelenül abszurd, meghökkentő alternatív történelmi helyzetben találjuk magunkat, a náci birodalom a Hold sötét oldalán építette ki a maga zárt világát, ahol teljes magabiztossággal várja a megfelelő időt, amikor átveheti az alsóbbrendű földlakók feletti világuralmat.
Johanna Sinisalo (…) lényegében rábukkant egy olyan helyes módszerre, amely egyszerre adja vissza egy film cselekményét, ugyanakkor bővíti annak univerzumát és egészen más oldaláról ismerjük meg a már egyszer látott sztorit.
Végül, de nem utolsósorban egy olyan különleges kiadványra szeretnénk felhívni a figyelmet, amely valahol a művészeti album és kispróza-kötet határán egyensúlyoz, de olvasói egybehangzó véleménye szerint nemcsak letehetetlen, de igazán maradandó élménnyel is jár a forgatása. Simon Stålenhag elsősorban képzőművész, de a Mesék a Hurokból című albumának történetei irodalmi értékkel is bírnak, ahogy szavakba, személyes hangvételű elbeszélésekbe öntik a festményeken megelevenített alternatív 80-as évek Svédországának kisvárosi hétköznapjait.
Simon képeit órákig el tudnám nézegetni, annyira gyönyörűek, és úgy érzem, hogy az összefüggő sztori hiánya ellenére is egy nagyon lenyűgöző alternatív valóság tárult fel a szemeim előtt.
Olvasunk, beszélgetünk, vitatkozunk, kategorizálunk, minden év más kihívások elé állít minket, de mi rendíthetetlenül olvasunk tovább. Régi és új zsűritagok, együtt vetettük bele magunkat a feladatba 2020-ban is: elolvastuk a jelöltlistára került könyveket, hogy össze tudjunk állítani a fantasztikum kedvelőinek egy-egy különleges ajánlót, amelybe a legjobbnak ítélt regényeket válogattuk.
Hamarosan kihirdetjük az Év Könyveit is, és még a héten elindul a két közönségszavazás, amelyben a ti véleményeteket kérdezzük majd, hogy szerintetek melyik volt 2020 legmeghatározóbb sci-fi és fantasy olvasmánya?
Idén ötödik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeként összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt fantasyregényekből. Ebből a tizenegy könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra; vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre.
2019-ben az SFF Vektor zsűrije döntése alapján az Év Könyve:
Moskát Anita: Irha és bőr
„A közvélemény szerint a teremtés hetedik napján Isten megpihent – a húsvéti átváltozásra pedig kipihente magát. Kiroppantotta elgémberedett gerincét, végignézett a világon, és arra gondolt: ezeket a derék állatokat elfelejtettem a képemre teremteni, micsoda igazságtalanság.”
Ha szeretnéd megismerni a kortárs fantasztikus irodalmat, Moskát Anita regényeinél kezdd. Nemcsak azok számára kötelező olvasmány minden könyve, akik úgy gondolják, hogy egy fantasybe kötelezően szükséges kard és sárkány, de azoknak is, akik kételkednek abban, hogy fantasyregényben lehet komoly, érett hanggal és magasirodalmi minőséggel találkozni.
Legújabb történetében, az Irha és bőrben az állatok elkezdenek emberekké változni… ami teljesen átformálja a társadalmat. Az írónő korábbi köteteiből ismerős lehet az egyéni stílus, a komplex témákra érzékeny hangvétel vagy az erős próza, ami ezúttal zavarba ejtően aktuális gondolatokkal társul. Társadalmi kérdésekről, emberségről, kirekesztésről, gyűlöletről és dühről ír: azokról a témákról, amik a mindennapjainkat jellemzik. Három főszereplőjén keresztül mélyre ás, traumákról beszél, lelki sérüléseket fed fel, hogy megmutassa, a „más”, az „idegen” mögött is egy hozzánk hasonló személyiség rejlik.
Az Irha és bőr nem mindennapi olvasmány; olyan regény, ami az olvasás után még nagyon sokáig ott fog motoszkálni a fejünkben.
Naná, hogy elolvasod. Ha szereted a fantasyt és figyeled az új megjelenéseket, ha jön szembe ajánlás róla, ha pittyegni kezd a mentális radarod Moskát Anita-regények közelében vagy ha megnézed a fülszöveget, úgysem hagyod ott. Ha elkezded, alighanem egy levegővel be is fejezed, mert nemigen találni benne olyan nyugvópontot, ahol félre lehet tenni, levegőt venni vagy visszalapogatni a felborzolódott idegszálakat.
Aztán – hogy véget ért, anélkül, hogy túl sok minden befejeződött volna – nem hagy békén.
Idén ötödik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeképnt összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt science fiction regényekből. Ebből a tizenkét könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra, vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre.
Választásunk végül nem egy, hanem rögtön két könyvre esett. Így a 2019-ben megjelent sci-fi regények közül az SFF Vektor zsűrije szerint az Év Könyvei:
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
és
Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei
A finn Johanna Sinisalo regénye, A Nap Magja egy alternatív történelmi disztópia, egy társadalmi sci-fi, amelyben hangsúlyos a nemi szerepek kérdésköre. Egy olyan szelíden elnyomó társadalomban találjuk magunkat, ahol a módszeresen felépített áltudományos propagandának köszönhetően csak az alkalmazkodó és engedelmes nők maradhatnak termékenyek, továbbá minden élvezeti cikk és szer üldözendő “az általános közegészség védelmében”. A tiltólista élén a droghatású kapszaicint tartalmazó csilipaprika áll, amivel azonban a főhős egészen bensőséges viszonyt alakít ki. A Nap Magja nemcsak az egyik kedvenc borítónk lett idén, de sokunknak az egyik legbizarrabb olvasmányélménye is. Hiszen a kötet, miközben rendkívül tudatosan építkezik, formabontó és kísérletező, ugyanakkor érzékeny és igencsak személyes hangot üt meg. Vigyázat, csípni fog!
Kiadta: Metropolis Media, fordította: G. Bogár Edit, puhatáblás, 336 oldal
Ebben a rövidke regényben minden a helyén van, mindenből pont annyi van és ott, amennyi és ahol az szükségeltetik, ahol a legnagyobb hatást éri el. Pont olyan, mint egy célzott, taktikai légicsapás.
Nagyjából olyan, mint ha A szolgálólány meséjét Viktor Pelevin írta volna meg egy ihletettebb pillanatában, plusz még érződik benne a skandináv regények Amatkát idéző komor és szürreális minimalizmusa.
Adrian Tchaikovsky brit science fiction és fantasy szerzőt aligha kell bemutatni a hazai olvasóknak, hiszen minden eddig magyarul megjelent kötete osztatlan sikert aratott. Az idő gyermekei a 2017-es sci-fi ajánlónkban szerepelt, és abban az évben megnyerte a Molyon indított közönségszavazásunkat is. 2018-ban a Hadállat is bekerült az ajánlónkba, a közönségszavazáson pedig második helyezést ért el. A Pókfény a 2019-es fantasy ajánlónkban szerepel.
A pusztulás gyermekei tulajdonképpen Az idő gyermekei folytatása, és szintén óriási kritikai és közönségsikert aratott. (A napokban nyerte el a British Science Fiction Association díját.) Nem csoda, hiszen mindkét könyv egyesíti a kortárs tudományos fantasztikum legnépszerűbb és legelgondolkodtatóbb témáit, a poszthumanizmust, az evolúció, mint versengés és együttműködés kérdéseit, illetve a kommunikációs csapdák veszélyeit. Ráadásul mindezt olyan izgalmas és egyedi nézőpontból teszi, olyan különleges szereplőket mozgatva, amitől ez a történet egyszerűen felejthetetlen lesz. Már az első kötet ereje is a megszokottól eltérő, radikálisan új nézőpont kidolgozásában rejlett, és ez fokozottan igaz a folytatásra, hiszen A pusztulás gyermekeiben új fajokkal és újabb fejlődési iránnyal szembesülünk. Ráadásul ennek a kötetnek az egyik, már-már horrorba illő történetszála azokat a olvasókat is fogva tartja, akiknek az első rész epikusabb építkezése esetleg lassúnak bizonyult. Ez egy nagy kaland lesz!
Kiadta: Fumax Kiadó, fordította: Habony Gábor, keménytáblás, 592 oldal
Ez egy gyönyörű elképzelés, olyan magasabb szintű kapcsolatrendszert mutat be, ami túlmutat a hagyományos gondolkodáson.
Bravúrosan bánik az élet minden szintű szerveződésével, a terekkel és az időbeli távlatokkal egyaránt, miközben bizarr és nagyon szerethető karakterrajzokkal teszi átélhetővé, átérezhetővé a nemlétezőt és/vagy elképzelhetetlent.
Olvasunk, beszélgetünk, olvasunk, vitatkozunk, olvasunk, kategorizálunk, olvasunk, lelkesedünk: minden év más kihívások elé állít minket. A zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálta ki magát, de mindig örömmel vetjük bele magunkat a feladatainkba – ezúttal is mindannyian elolvastuk a jelöltlistára került könyvek több, mint felét, hogy össze tudjuk állítani az ajánlót, melybe az általunk legjobbnak ítélt regényeket válogattuk. Ez még azonban csak az első lépés lesz: hamarosan kihirdetjük az Év Könyveit is!
Addig is fogadjátok, immár ötödik alkalommal, az SFF Vektor science fiction és fantasyajánlóját.
A rövidprózákat tekintve 2019 a korábbi évekhez hasonlóan érdekes volt. A várt antológiasorozatok folytatásai mellett akadtak szép számmal új kötetek, amik izgalmas olvasnivalóval szolgáltak mind a fantasy, mind a sci-fi rajongóknak.
Rögtön elsőként egy igen kellemes fantasy meglepetéssel kell nyitnunk: ki hitte volna, hogy megjelenhetnek Karin Tidbeck novellái itthon? A svéd írónő regényét 2017-ben mi is a legemlékezetesebb olvasmányaink közé választottuk, így nagyon vártuk a novelláskötetét is.
Az Amatka után melyikünk ne várt volna egy bődületesen orbitális, irdatlanul skandináv weird durranást? (…) ezek a novellák rendkívül figyelemre méltó, elgondolkodtató, érett írások
Fantasy kisregényeket tekintve nem voltunk elkényeztetve 2019-ben, viszont P. Djèlí Clarktól A 015-ös villamos kísértete abszolút hiánypótlónak bizonyult.
a hangulat, az csillagos ötös. Az alternatív történelmi arkánpunk világban megvan a potenciál, a szöveg stílusa is kellemes, és kifejezetten üdítő volt egy sima „hétköznapi” esetről olvasni, szóval a bizalom megvan bennem.
Szerencsére tavaly is olvashattunk a mindig zseniális Ted Chiangtól egy novelláskötetet, amiben legalább annyira lenyűgöző és okos írások jelentek meg, mint előző, Életed története című könyvében. Reméljük, hogy ha nem is egy teljes kötetnyit, de hamarosan újra olvashatunk a szerzőtől újabb novellákat.
Kevésbé stílusvegyes ez a kötet, mint az első volt, és az arányeltolódás az én ízlésemnek kedvezett: mély, elgondolkodtató, de ízig-vérig sicence fiction írások szinte egytől egyig, és mintha tematikailag is összekötné őket a döntési paradoxonok és a szabad akarat problémájához való vissza-visszatérés.
Az Elektronikus állam nagyon különleges kiadvány: egyszerre album és kisregény, vizuális és szöveges művészet egybefonódva. A svéd Stålenhag története, amit a képei köré írt, egyszerre érdekes és nyugtalanító, a kivitelezés pedig páratlan, ráadásul a szöveg és kép együtt valami többet is ad, mint külön-külön. Mindenkit buzdítunk rá, hogy nézzen bele az idén megjelent másik kötetébe is!
Szeretném, ha Simon Stålenhag képregényeket is készítene. Ritkán érzem azt, hogy valakinek ennyire sikerülne egymáshoz hangolni a képi világot és a szöveget. Hogy ennyire egymásba simulna a leírtak és a megfestettek hangulata, mondanivalója.
A 2019–ben elhunyt, legendás szerkesztő, Gardner Dozois 35 éven keresztül válogatta ki a szerinte legjobb, legérdekesebb sci-fi írásokat. A tavaly megjelent A legjobbak legjobbjai 1. az utóbbi két évtized merítésébe enged bepillantást, és vita nélkül állíthatjuk, hogy a vaskos kötetben minden sci-fi olvasó találni fog sok, az ízlésének tetsző novellát.
ha végignézem a tartalomjegyzéket, nagyon sokról beugrik valami jó. Egy érdekes ötlet, egy szerethető hangulat, egy szép stílus, egy ügyesen bemutatott karakter vagy szituáció – szóval elég jó áttekintő kötetnek érzem.
A kínai gyökerekkel rendelkező, Amerikában alkotó Ken Liu ezúttal nem novellistaként van jelen a Láthatatlan bolygókban, hanem mint szerkesztő: célja szerint igyekszik bepillantást engedni Kína SF irodalmába (jelentsen ez sci-fit vagy valami mást), mi pedig talán kicsit jobban megértjük, milyen kérdések is foglalkoztatják a világ legnépesebb országának lakóit.
Érdekes és élvezetes volt olvasni ezeket a történeteket, volt bennük minden, ami a jó sci-fikben lenni szokott: társadalomkritika, technológiai víziók, lélektani problémák az előzőkkel összefüggésben, s persze ezeken felül jelen van valami speciálisan kínai is – olyan látásmód vagy attitűd, amely különbözik az általunk megszokottól.
Jonathan Strahan antológiáit már nem sokaknak kell bemutatni, a 2019-ben megjelent kötetben olyan szerzőktől olvashatunk ragyogó sci-fi és fantasynovellákat, mint N. K. Jemisin, Alyssa Wong, Maria Dahvana Headley, Daryl Gregory, Elizabeth Bear, vagy éppen a mindig csodálatos Ursula K. Le Guin.
Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindegyik írás egy másik világba repít el, és ez a kötet valóságos kaleidoszkópja a különböző világoknak. Annyiféle stílus, mentalitás, történetszövés, hozzáállás tükröződik benne, hogy az ember csak bódultan kapkodja a fejét. Mintha Alice nem egy, hanem sok üregen keresztül zuhanna le. Nem, nem mindegyik a mi szánk íze szerint való, de roppant nárcisztikus lenne elvárni, hogy egy ősz hajú ausztrál pasas a kedvünkért mellőzzön egy csomó szokatlan gyöngyszemet.
A GABO Könyvkiadó magyar szerzőket válogató antológiája is már másodjára jelent meg tavaly, a 2019-es kötetben is a fantasy túlsúlya jellemző, ugyanakkor akad benne sci-fi is – és igazából zsánertől függetlenül ezek mind remek magyar írások, aminek csak örülni lehet.
Sokkal jobb ez a kötet, mint amit vártam tőle. Meglepően egyenletes, és magas színvonalú novellákkal van tele, amik nagyon szépen reflektálnak a nagy magyar valóságra. Természetesen nem lett mindegyik történet a kedvencem, mégis úgy érzem, hogy ez a válogatás bármikor megállná a helyét egy nemzetközi megmérettetésen is.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre is, amik a jelöltlistán lévő címeken túl még érdekesek lehetnek a számukra. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy osztott világ kiadványok, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.
Ha van igazán régóta várt csemege ezen a listán, akkor az Robert McCammontól az Egy fiú élete. Klasszikus felnövésregény Alabamában, szép hosszú olvasmány, amibe élvezet belemerülni.
A 664 oldal gyorsan elrepül – az epizodikusan felépülő regény nagyon olvasmányos, és rengeteg személyes élményt felidéz mind a főhős gyerekkori tapasztalataival, mind bizonyos mellékszereplők történetei kapcsán. És van benne minden: gyilkosság, dinoszaurusz, western-jelenet, iskolai bunyó, rejtélyek dögivel, fejlődéstörténetek, társadalmi problémák értelmezése, s persze álmok és érzelmek. (…) A gyermeki szabadság mámorára emlékezteti az olvasót, így akármilyen hosszú is a könyv, nem szívesen érünk a végére. A mágia és a nosztalgia azonban nem csupán eszképizmus, hanem szembesítés is.
Kevés iraki szerzőt ismerünk itthon, de talán a Frankenstein Bagdadban ezen is változtathat. Különös kötet: szépirodalom, de átjárja a misztikus hiedelemvilág, igazán izgalmas kaland arab környezetben.
A sorsok könyve ez, mely magába foglalja a különböző felekezetekhez tartozó emberek tragédiáját, fájdalmát, kilátástalanságát és reményvesztettségét, mindezt a XXI. század hajnalán. (…) Az arab mesélők mindig is szerették a miszticizmust, ami körüllengi a történeteiket. Ebben az esetben is nagyon jót tett a regénynek ez a fajta mesélésmód. Az emberi érzelmek teljes skáláján végigzongorázik, és a legváratlanabb pillanatokban ugrik feljebb vagy éppen lejjebb egy oktávot, ezzel is megragadva az olvasó lelkét, hogy még jobban beleszője a történet kusza szálaiba.
Sigríður Hagalín Björnsdóttir különös apokaliptikus regényének, A sziget olvasását nem amiatt érezzük fojtogatónak, mert egy csapásra elszigetelődik rengeteg ember és az életben maradásuk a tét, hanem azért, mert nagyon is ismerősek a módszerek, amikkel az izlandiak lassan a külföldiek és egymás ellen fordulnak.
Ijesztő vízió, de megcáfolhatatlan, és a szomorú vég felé dübörgést csak néha szakítja meg egy-egy életkép a régi izlandi létformáról, vagy néhány jól sikerült portré a naiv újságíróról, a kisgyermekes anyáról vagy a kíméletlen politikusról.
Csillogó intelligenciával megírt könyv, ami a súlyos mondanivaló mellett még magával ragadó olvasmányélményt is nyújt.
A tavalyelőtti 2050-hez hasonló 48 másképp is ifjúsági novelláskötet, de ezúttal az alternatív történelem terepén kalandozhatunk – ismert és kevésbé ismert szerzők játszottak el a gondolattal, hogyan is alakulhatott volna az 1848-as forradalom.
1848 másképp? De hogyan, másképpen?
Több verziót is kaptunk a válaszra a kötetben: van, amely alternatív történelmi szálakkal dolgozik. megnézhetjük, milyen lett volna a világ, ha győz a forradalom; ha az oroszokat a magyarok hívják segítségül és nem az osztrákok; ha Kossuth sokkal előbb meghal, és kénytelenek a forradalmárok már 48-ban békét kérni. Némelyik ötlet mosolygós, mások elgondolkoztatóak, de ötlet mind. Igaz, én szeretem a „Mi lett volna, ha…?” játékot.
Az Athenaeum Kiadó sorozata, amiben a fantasztikum segítségével mutatnak be tudományos kérdéseket – vagy fantasztikus világokat mutatnak be tudományosan – mindig izgalmas, nincs ez másképp a Párhuzamos univerzumokkal sem, amiben most a társadalomtudomány mellett a természettudomány is fontos szerepet kap.
Egy ugyanarra a tematikára épülő sorozat egyik legnagyobb veszélye, hogy elhasználtá válik-e az alapötlete. Az újonann behozott tudományterületek, mint a csillagászat és a fizika mellett rendre megjelenő Trónok harca, Star Wars, Harry Potter vagy Star Trek köré épülő elemzések se enyhítik ezt az előérzetet, sőt egyfajta biztonsági játék érzetét kelti a kötetet összeállítók részéről. Azonban a jól bejáratott franchise-ok szerencsére tartalmaznak még annyi muníciót, hogy egy-egy újabb, érdekes eszmefuttatásokra épülő írás szülessen róluk.
Ajánlottuk már az Időfutárt is, ezt a remek, rádiójátékból kinőtt ifjúsági könyvsorozatot. Tavaly megjelent a 8. kötet, e mellé pedig kaptunk egy színdarabot is, ami egyaránt szórakoztató olvasva és színpadon előadva is. Kicsiknek és nagyoknak is egyaránt ajánlani tudjuk.
A szereplők továbbra is sziporkáznak, elrontanak mindent aztán mágikus módon jól jönnek ki belőle. A mindennapi és általános műveltségemet, még mindig sikerül fejlesztenie, ebben a részben tanultam a kovászról és a pszichodrámáról és ezek csak azok, amiket most hirtelen fel tudtam idézni.
Végül pedig egy klasszikust ajánlunk, a Frankenstein új kiadása ugyanis eddig magyarul meg nem jelent részeket és Mary Shelley második előszavát is tartalmazza, ami miatt nemcsak azoknak lehet érdekes, akik először ismerkednének meg a sci-fi egyik ősével, hanem akik már olvasták a történetet.
Sok mindenről szól ez a regény, amire nem számítottam, így érdekesebbnek is bizonyult az előzetes elképzeléseimnél. A szöveg maga eleve tartogat kihívásokat, de belerázódva a gótikus „építkezési stílusba” szinte már bántott egy-egy gyors, eseményközpontú fordulat. Ami viszont váratlanul ért, az a regény intellektuális bátorsága – tekintve az írónő életkorát és a korszakot, amelyben alkotott. Ez nem egyszerű „rémtörténet”, a lehetséges olvasatok a mai olvasót is meglephetik és töprengésre bírják.
Olvasunk, beszélgetünk, olvasunk, vitatkozunk, olvasunk, kategorizálunk, olvasunk, lelkesedünk: minden év más kihívások elé állít minket, de mindig örömmel vetjük bele magunkat a feladatainkba, hiszen előbb-utóbb mindig elérkezik az a pillanat, amiért egész évben dolgoztunk.
Fogadjátok tehát idén is, immár negyedik alkalommal az SFF Vektor 2018-as fantasyajánlóját.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre is, amik a jelöltlistán lévő címeken túl még érdekesek lehetnek a számukra. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy osztott világ kiadványok, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.
A Fumax Kiadó az évet egy igen egyedi kisregénnyel kezdte: Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című young adult művét olvasva igen különös világba nyerhettek betekintést az érdeklődők.
így kell felnövéstörténet-fantasyt írni anélkül, hogy elcsépelt elemekből építkeznénk
Ugyan a MAGUS-regényeket, miután osztott világba tartozó művekről van szó, nem vesszük fel a jelöltlistára, de 2018-ban több érdekes, ebbe a sorozatba tartozó könyv is napvilágot látott a Delta Vision Kiadónál.
Malcolm J. Huntnak a Szörnyek családja már a harmadik regénye, és ezúttal is olyan kötetről van szó, melyhez nem szükséges tökéletesen ismerni a MAGUS világát, vagyis minden fantasy-rajongónak érdemes egy pillantást vetni erre a kötetre.
jól vegyíti az intrikus és a kalandozós, a sötéten cinikus és az (anti)hősies magus-regények jellemzőit
A tavalyi könyvfesztivál izgalmas híre volt, hogy Raoul Renier két évtized után folytatta a klasszikus elbeszélését: ebből lett a Krán című kötet.
tele van olyan elborult ötletekkel, amiért nagyra kell értékelni az elmét, amelyből ezek kiszabadultak, és a magam részéről élveztem az író furcsa, kifacsart humorérzékét is
SFF Vektor 