A 2025-ös év még kevésbé volt kegyes a sci-fi olvasókhoz, mint 2024, a tavalyi 23-hoz képest idén mindössze 19 könyv felelt meg a jelölés feltételeinek. Panaszkodni ennek ellenére sincs okunk, akár indigót is tehetnénk a tavalyi és az idei bevezető közé, mert ismét kellően változatos felhozatalból olvashatott a zsűri: számos folytatás, vagy régi motoros szerző új könyve mellett természetesen új szerzőkkel is megismerkedhettek. A zsűri végül nyolc könyvet talált kiemelésre méltónak, bemutatjuk tehát a 2025-ös ajánlólistát, elsőként a kedvencünkkel, az Év Könyvével:
Az Év Science Fiction Könyve
Sequoia Nagamatsu: A sötétség határai
Kossuth, fordította: Molnár Berta Eleonóra
Igen, erről is tudok. Többet tudok, mint amennyit valaha megoszthatnék veled.
A 2025-ös Év Science Fiction Könyve egy igazán különleges alkotás. Olvasók széles táborának ajánlható, prózája szépirodalmi igényességgel íródott, novellái mozaikdarabokként állnak össze egy nagy, katartikus élménnyé a könyv végére. Mindannyiunkban élénken él még a koronavírus-járvány emléke, amely a könyvbéli járványhoz hasonlóan mély nyomot hagy az emberiségben, miközben bemutatja, hogyan élik meg az egyes emberek a gyászt, hogyan találják meg a helyüket egy megváltozott világban, és hogyan lépnek túl érvényüket vesztett sérelmeken. Nem is érdemes sok szót vesztegetni a bemutatására: bátran ajánljuk mindenkinek A sötétség határai elolvasását.
Már kezdtem komolyan aggódni, hogy ahogy öregszem, sok-sok könyvvel a hátam mögött, már nem találok igazán kiemelkedő sci-fi olvasmányt magamnak az új megjelenések között. Nagamatsu regénye szerencsére rácáfolt a félelmeimre: minden oldalát élveztem, ez egy nagyszerű kortárs regény.
Az ajánló további könyvei
Mit ajánlunk még az Év Könyve mellett?
Az itt következőkben bemutatjuk azokat a 2025-ben magyarul megjelent sci-fi regényeket, amiket a zsűri szintén kiemelkedőnek talált, és ezért szívesen ajánlja a fantasztikus irodalom kezdő felfedezőinek és régi rajongóinak egyaránt. (A könyveket a szerzők vezetékneve szerint rendeztük sorba.)
M. R. Carey: Világok visszhangja
Fumax, fordította: Habony Gábor
És most megyek, megnézem, mi lesz az életem története.
A Pándomínium-duológia második része közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbahagyta, melynek egyedül azt a hiányosságát hoztuk fel a 2024-es ajánlóban, hogy nem egyszerre jelent meg a két könyv. A kötet feszesebb tempót diktál az előzőhöz képest, hiszen a világot már nem kell bemutatnia, a tábla felállt, a bábuk mozgásba lendültek. És talán ez az egyetlen gyengesége, az akció túlzott dominanciája, amit felróhatunk a könyvnek, ha mindenképp a kákán is csomót akarunk keresni. Ugyanakkor váratlan és izgalmas fordulatokban sem szűkölködik a történet, garantáljuk, hogy a lezárás nem fog csalódást okozni senkinek sem. Ha valaki most ismerkedne meg a sorozattal, egyetlen dolgot javasolnánk, ne várjon a két könyv között, olvassa azokat egymás után. Az egymás mellé rakva összeillő borítók is ezt sugallják.
Igazi gondolatformáló regény a mesterséges intelligencia és a benne rejlő lehetőségek kapcsán, ha nagyon pátoszos akarok lenni, azt is mondhatnám, hogy egy kis reményt is ad. A magam részéről utoljára Az idő gyermekei befejezése után éreztem valami hasonlót, mint most, és ez nálam nagy szó.
tygger értékekelése a Molyon
Matt Dinniman: Dungeon Crawler Carl – A kazamata hőse
Agave Könyvek, fordította: Tót Barbara
Új teljesítmény! Felfedeztél és elolvastál egy hivatalos kazamatatáblát.
A mindenit, te tudsz olvasni! Hú, de jó vagy!
Carl és Muffin kalandjai angol nyelven immár a nyolcadik résznél járnak, és az Agave Könyvek eltökélt abban, hogy a magyar olvasók is mihamarabb kezükbe foghassák az összes részt. Kirobbanó sikere nem csak Carl pirotechnikai képességeinek köszönhető, hanem annak is, hogy más, az SFF Vektor zsűrije által ajánlott könyvekhez hasonlóan szintén széles közönséget tud megszólítani. Sokunk játszott már élete során valamilyen papíralapú vagy számítógépes szerepjátékkal, de ahogy a kazamatában sem az semmi, aminek látszik, úgy a történet sem csak annyiról szól, hogy tapasztalatot gyűjtenek és küldetéseket teljesítenek, hogy minél erősebbek lehessenek. A kazamata szörnyei mellett a játékosoknak meg kell küzdeniük azzal a tudattal is, hogy barátaik és szeretteik elpusztultak egy valóságshow kedvéért, az emberiség nagy részével együtt. Nem minden túlélő ember jó, nem mindenki ugyanúgy reagál a helyzetre, és ez számos kiváló lehetőséget nyújt a szerzőnek az emberi lélek boncolgatására is. A kalandok pedig igazán a második résztől indulnak be, maradjatok velünk jövőre is, a 2026-os ajánlóból minden kiderül!
Láda tartalma:
Több mint 450 oldalnyi abszurd szórakozás a lehető legbizarabb disztópikus világban. Középpontban egy igazán emberi, mezítlábas, alsógatyás karakter és az imádnivaló szőrgombolyag, a lézerszemű, tiarás, páncélszoknyás macskája! Ellenfeleik mindenféle lehetetlen külsejű vagy épp ocsmány lény, ami csak arra vár, hogy leüsse, kilapítsa, megegye őket, az arcukba robbanjon, és még legalább 1000 féle képpen végezzen velük. Nem beszélve a még röhejesebb szövegű, felugró infóablakokról! Ha elég soká jutsz, felfedezhetők a játék mélyebb rétegei is!
Figyelmeztetés: A törtenet befejezése után elvonási tünetek jelentkezhetnek a következő részek megjelenéséig..
Hugh Howey: Por
Könyvmolyképző, fordította: Varga Tibor
Mert a büszkeség – noha erőforrás ahhoz, hogy sok mindent elérjünk az életben – az oka annak, hogy annyi sebet ejtünk másokon.
Mi történik akkor, amikor egy társadalom rájön, hogy egész történelmét hazugságokra építették? A Por erre a kérdésre keresi a választ – feszült, sötét, de reményt sem nélkülöző science fiction formájában.
A történet középpontjában továbbra is Juliette áll, aki immár nemcsak túlélni próbál, hanem megérteni és megváltoztatni a silók sorsát. Miközben a különböző silók között lassan kirajzolódik az igazság az emberiség múltjáról, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a rendszer, amely évszázadokon át életben tartotta az embereket, talán eleve kudarcra volt ítélve. A szereplőknek egyszerre kell megküzdeniük a hatalom manipulációjával, a bizalmatlansággal és azzal a kérdéssel: vajon tényleg lakhatatlan-e a külvilág?
A Por hangulatában eltér az első kötettől: míg a Siló elsősorban rejtély és túlélőthriller volt, a Por már inkább nagyívű lezárás, amely politikai játszmákat, erkölcsi dilemmákat és komoly érzelmi veszteségeket helyez előtérbe. Hugh Howey fokozatosan rakja össze a trilógia összes nagy kérdésére adott választ – mi történt a világgal, kik építették a silókat, és milyen jövő várhat az emberiségre.
Nehéz belegondolni, hogy vége a Siló-könyveknek… Éppen 10 éve kezdtem el a silók történetét a legelső résszel, a Holstonnal (amit idén újraolvastam az újonnan kiadott omnibusz kiadásban), és nagyon szerettem ezt a nyomasztó, ugyanakkor újszerű és érdekes posztapokalitpikus, túlélős szériát. Nyilván nem könnyű olvasmány, mert a cselekményben egyetlen igazi ellenség van: az ember.
John Scalzi: A törékeny béke
Agave Könyvek, fordította: Farkas István
– Senki sem szereti a humánokat – szólt közbe az asszisztensem. – Mint az közismert.
Az olvasók régóta várták már, hogy Scalzi visszatérjen a Vének háborúja univerzumához, és kívánságuk végre meghallgatásra talált. Mindannyiunk oldalát furdallta a kíváncsiság, vajon milyen irányt vesz a történet, és azt kell mondjuk, hogy erre nem számítottunk. Egyszerre épít a korábbi alapokra, néhány ismert szereplővel, ugyanakkor olyan mederbe tereli a történetet, ami megteremti a lehetőséget a további folytatásokra. Rutinos olvasók talán könnyen kitalálják már a könyv legelején, hová fog kifutni a sztori, ugyanakkor Scalzi sem ma kezdte az ipart, és ügyesen keveri a lapokat, hogy megadja azt a szórakoztatást és hangulatot, ami miatt megkedvelhettük ezt a sorozatot, és soha nem tudunk betelni vele.
A kötet olvasása során nincsenek üresjáratok. Gyors fordulatok során újabb és újabb információkhoz jutunk. Kedveltem, hogy a humor morzsái is sokszor megjelennek.
Tetszett az is, hogy nincs telezsúfolva bonyolult technikai részletekkel – ez lehet annak is köszönhető, hogy sok faj már eleve ismerős –, a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a politika útvesztőin hogyan lehet átevickélni. Azon, hogy a milyen döntéseket hoznak meg a főbb szereplők.
John Scalzi: Csak a hold az égen
Agava Könyvek, fordította: Sárpátki Ádám, Farkas István, Pék Zoltán, Tót Barbara
Azt mondják, az amerikai demokrácia túlélt már súlyosabb dolgokat is, mint a világvége.
Csak a nap ragyogjon! Nekem semmi más nem kell… Elnézést ezért a kis elkalandozásért, de John Scalzi második, 2025-ben magyarul megjelent könyve céltáblát fest magára az ilyen kis poénokért. A könyv inkább egy novellafüzér, mint regény, és azt járja körbe, hogyan reagálnak az egyes emberek egy olyan, a hétköznapitól a lehető legmesszebb álló eseményre, mint a Hold átváltozására differenciálatlan sajttá. Mert ha trappista vagy cheddar lett volna, azt még meg lehetne érteni, na de differenciálatlan?! Ha valaki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik, és nincs kedve hosszabb-rövidebb sorozatokba belekezdeni, ez a tökéletes választás.
Scalzi magasra tette nálam a mércét az Állati gonosszal, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal milyen agyament ötleteket tartogat a fejében és azt kell mondanom, hogy nem okozott csalódást ezúttal sem. Ugyan nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatom ezzel a könyvvel, mert nem sikerült behúzni az első pár oldal után, ezért félretettem. Aztán egyszer csak jött az érzés, hogy megint csak bele kéne olvasni és annyira elkapott, hogy nem akartam letenni.
A borító és a cím egyszerűen zseniális. Valahányszor csak az eszembe jut ez a könyv automatikusan felváltva elindul a fejemben a Republic és a Bergendy egy-egy slágere
Emily Tesh: Veszett dicsőség
GABO, fordította: Kleinheincz Csilla
Az emberek becsületesnek vallják magukat, de boldogan hazudnak, árulnak el másokat vagy használnak ki bármilyen gyengeséget a céljaik elérése érdekében.
A Veszett dicsőség elsőre klasszikus katonai sci-finek tűnhet, de valójában egy identitásról, manipulációról és radikalizációról szóló történet. Emily Tesh egyik legnagyobb erőssége, hogy a főszereplő nem rögtön „jó” vagy könnyen szerethető: Kyr eleinte kemény, előítéletes és vakon hisz egy autoriter rendszerben. Az olvasó lépésről lépésre követheti végig, ahogy ez a világnézet repedezni kezd. A regény így nemcsak akciódús űrkaland, hanem annak vizsgálata is, hogyan lehet valakit kiszabadítani egy szélsőséges ideológia fogságából.
Hangulatában egyszerre emlékeztet a sötétebb katonai sci-fikre és az érzelmileg erős karakterközpontú történetekre: van benne űrháború, idegen civilizáció, nagy ötletek a valóságról és időről, de ugyanúgy családi traumák, barátságok és személyes döntések is. A könyv emellett nyíltan foglalkozik olyan témákkal, mint a militarizmus, női szerepek, propaganda, homofóbia és az elnyomó rendszerek működése. Emiatt néha kifejezetten nyomasztó, de nem reménytelen olvasmány.
Adott egy eleinte abszolút utálatos fókuszkarakter és egy olyan világ, ami első blikkre teljesen konvencionálisnak tűnik, aztán Emily Tesh fogja, és ezt a négyszázötven oldalt azzal tölti, hogy a világot meg a karaktert is módszeresen szétszedi és aztán összepakolja… ööö cozyként?
Arról nem beszélve, hogy az egyszeri felnőtt olvasónak is több türelme lesz utána a nagykamasz-kisfelnőttekhez.
Martha Wells: Hálózati hatás
Fumax, fordította: Tamás Gábor
– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg.
Sose tudom, erre mit kellene mondani. Mondjam azt, ami először az eszembe jut, mert az mindig a “nem”, vagy egyszerűen adjam be a derekam annak, ami elkerülhetetlen?
Öldöklő végre valamennyire szabad: nincs már közvetlen irányítás alatt, és próbálja élni az életét – ami számára leginkább azt jelenti, hogy békében nézne sorozatokat, miközben minimális emberi interakciót visel el. Csakhogy ismét egy kutatóexpedíció biztonságáért felel, amikor egy rutinküldetés váratlanul veszélyes fordulatot vesz. Túszhelyzet, eltűnt legénység, ellenséges rendszerek és egy régi ismerős visszatérése sodorja bele egy sokkal nagyobb konfliktusba, mint amire számított.
A regény egyik legerősebb eleme, hogy bár tele van akcióval – űrhajók, hackelés, lövöldözések, idegen technológia –, valójában érzelmileg meglepően személyes történet. Murderbot továbbra is tagadja, hogy kötődne bárkihez, miközben minden erejével próbálja megmenteni az embereit (akik természetesen folyton bajba kerülnek). Különösen fontos szerepet kap KÖX, az intelligens űrhajó, akivel Öldöklő sajátos, szarkasztikus „nem-barát” kapcsolatot ápol. A könyv sokat foglalkozik a bizalommal, traumával, autonómiával és azzal, mit jelent valójában személynek lenni.
Hangulatában a Hálózati hatás egyszerre pörgős űropera és nagyon karakterközpontú sci-fi. Ha a korábbi Öldöklő-naplók kötetek inkább gyors, szellemes epizódok voltak, ez már nagyobb léptékű történet: több világépítéssel, hosszabb konfliktusokkal és érzelmileg mélyebb pillanatokkal. Sok olvasó szerint a hosszabb formátum kifejezetten jót tett a sorozatnak, mert több teret kapnak a mellékszereplők és Öldöklő kapcsolatai.
Egyrészt ez egy ügyesen szerkesztett regény, ami ötödik részként már nyugodtan lökte az agyamat a sci-fi mélyvízbe és bevallom, volt is, amibe a logikai gondolkodásom és koncentrációm belebicsaklott elsőre – mit és hogyan és mi van? – de végre egy okos szöveg, ami rávett, hogy agyaljak és figyeljek. Mert igen, még az akciójelenetekre is érdemes figyelni, mert fontos dolgok történnek. Nem értettem mindent, de hát erre van az újraolvasás. 🙂
Ez volt tehát a 2025-ös science fiction ajánlólista. Reméljük, hogy ez a válogatás sokaknak segít eligazodni a legfrissebb megjelenések között a zsánerirodalmi könyvpiac kavalkádjában. A 2025-ös év legjobb fantasy könyveiről itt írtunk..
Jó olvasást, maradandó élményeket kívánunk a fantasztikumban kalandozóknak!
SFF Vektor 