2021-ben harmincöt olyan fantasy regény jelent meg, amelyek megfelelnek a jelölés feltételeinek. Az SFF Vektor mindegyik zsűritagja elolvasott legalább tizennyolc könyvet, és ennek alapján összeállították az alábbi listát, amely az általuk legjobbnak ítélt regényeket tartalmazza, valamint megválasztották az Év Fantasy Könyvét. (Az ajánlónkat az Év Könyvével kezdjük, majd a további könyveket a szerzők neve szerint rendezzük sorba.)
Az Év Fantasy Könyve
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Fumax Kiadó, fordította: Galamb Zoltán
„Mindnyájunkon vannak sebhelyek, de nem mindegyiket írták fel a bőrünkre.”
A vikingek már Robert E. Howard óta megunhatatlan figurái a hősies és az antihősies fantasynek. Többnyire inkább mágiában szegény, történelmi áthallásos regényekben kerülnek a rivaldafénybe, John Gwynne legújabb sagája azonban nem ezek közé tartozik. E zord világban, amely még a Ragnarököt is túlélte, a harcosoknak az isteni mágia maradványaival, valamint ezek hordozóival kell lépten-nyomon megküzdeniük. Pedig e hordozók nem is feltétlenül olyan szörnyetegek, mint aminek tartják őket.
Az első kötet sokakat már zseniális borítójával is megnyert magának, és vastagsága sem kell, hogy bárkit is elriasszon: a szerző ugyanis már az első fejezetektől egy megvadult berzerkir lendületével veti bele magát az eseményekbe.
Mert ez nem csak a bosszúról, az elrabolt fiú megmentéséről, vagy a hírnévről szól – itt istenek és a világot megváltoztató játszma zajlik, és ahogy egyre jobban megismerjük a regény világát, ezt is egyre jobban feltárja a szerző. (…) Nagyon tetszett, ahogy a viking elemeket egy fantasy történet köré gyúrja. Nem ugyanaz, mint a skandináv mitológia és a viking történelem, de merít belőle és jópofán alakítja át. A gondolkozás, az emberek mentalitása nagyon viking, de itt valóban jelen van a mágia, különleges képességek és az istenek sem csak a hitvilág részei.
BBetti86 értékelése a Molyon
Az ajánlólista további könyvei
Joe Abercrombie: Némi gyűlölet
Könyvmolyképző Kiadó, fordította: Kamper Gergely
„– Háború?
– Azt hívják úgy, amikor egy bunyó már akkora, hogy szinte senki sem jön ki belőle jól.”
Joe Abercrombie visszatért Az Első Törvény világába: új sorozatában harminc évvel későbbre tekintünk. Bár egyes szereplőket régi ismerősként köszönthetünk, aki most kezdene bele az életműbe, az sem fogja magát elveszetten érezni, hiszen rengeteg az új karakter, akik mindannyian pont annyira izgalmasak és egyediek, mint Abercrombie többi regényében.
Az eddigi középkorias világ már a múlté, eljött az iparosodás kora, vele együtt pedig a kapitalizmus és a feudalizmus egymásnak feszülése. Újabb háború készülődik, látszólag modernebb eszközökkel, azonban a mágia továbbra is ott van a háttérben és mi már tudjuk: nagyobb tétekben kell itt gondolkodnunk, mint egy újabb északi felkelés.
Az őrület kora trilógia nem fukarkodik brutális eseményekben, emlékezetes szereplőkben és fordulatos cselekményben, miközben Abercrombie erős humora és cinikus világlátása továbbra is jelen van minden lapon. A jól eltalált párbeszédeket véres csatajelenetek váltják, hogy ezután egy városi intrika vagy egy rejtélyes összeesküvés következzen.
Egy biztos: unatkozni most sem fogunk.
Abercrombie megcsinálta, ismét. Még mindig van mesélnivaló az Első Törvény Világában.
donzella értékelése a Molyon
Theodora Goss:
Különleges hölgyek európai utazása
Metropolis Media, fordította: Szente Mihály
„Én nem hiszem, hogy a gyengéd szív gyenge pont lenne. Az együttérzés az, ami emberré tesz minket.”
Theodora Goss parádés utazásra invitálja az Athéné klub különleges hölgyeit második kalandjuk során. Ahogy az első rész végén várható volt, Mary Jekyll és társai ezúttal egy szokatlan és kalandos európai útra indultak, Londonból – ki Bécs, ki Párizs érintésével – Budapestre (és vissza). A nem várt akadályok, régi és új ellenfelek mellett váratlan pillanatokban felbukkanó új barátok és szövetségesek teszik izgalmassá az utat. Ókori egyiptomi papnő, élőholtak, női kém, Dianával versengő betörőlány és a vámpírirodalom illusztris alakjai is felbukkannak, néha egészen meglepő helyeken és szerepekben.
A majd’ 900 oldalas kötet gyakorlatilag végig pörög. Akció, humor, dráma és rengeteg érdekesség váltja egymást, a kalandokon túl részletes betekintést nyújtva a XIX. század végi Európába. Magyar olvasóként külön csemegét jelentettek a budapesti jelenetek és a magyar vonatkozású utalások. S bár érezhetően középső kötet, ami ott indul, ahol az előző véget ért, és kijelöli, merre halad majd tovább a harmadik, fontos helyet foglal el a teljes történetben, amit a három rész együtt alkot.
A Különleges hölgyek európai utazása az előző kötethez hasonlóan rettentően bájos. A szereplők csetlenek és botlanak, mégis nagyon szerethetőek. Ahogy az is, hogy Goss gátlástalanul inspirálódik a viktoriánus kor irodalmából és történelméből, és a saját szája íze szerint keveri újra a dolgokat, és hoz össze a történetében mindenféle kitalált és valós szereplőt és helyszínt.
kvzs értékelése a Molyon
Kameron Hurley:
A birodalom felemelkedése
Delta Vision Kiadó, fordította: Vitális Szabolcs
„– Velem kell jönnöd, hogy megölj egy lányt.
– Gyerekjáték.
– Egyszer már végeztem vele.
– Na, ez már valami.”
A világpusztító sorozat első része, A Tükörbirodalom még 2018-ban jelent meg, úgyhogy már egészen kezdtünk lemondani a folytatásról, de szerencsére tavaly kézbe vehettük a sorozat második, szintén nem túl vékony kötetét. Persze érdemes rögtön egy újraolvasással kezdeni, ugyanis a második rész rögtön belecsap az események sűrűjébe, hatszáznál is több oldalában nem foglalkozik azzal, hogy mi minden történt korábban – márpedig ember legyen a talpán, aki rögtön emlékszik, hogy a sorozat tucatnyi szereplője milyen motivációval milyen célt szolgál, egyedi szokásokkal rendelkező birodalmai éppen milyen konfliktusba keverednek.
Kameron Hurley ebben a részben új szintre emeli a részletgazdag világépítést; igazi csemege azoknak, akik szeretnek órákat tölteni azzal, hogy kibogozzák az adott regény hátterének minden elemét. Egyedi flóra, kannibalizmus, különböző napokból eredő mágia, párhuzamos univerzumok; különböző felépítésű társadalmak, világok pusztulása és erőszakos, brutális hangulat. Ha valaki egy pillanatra is elkalandozik, úgy érezheti, hogy lemaradt valami létfontosságúról; ugyanakkor ha valaki belemélyed ebbe a sorozatba, az maximálisan meghálálja a ráfordított figyelmet és egy elképesztő élményben lehet része.
Persze a high fantasy mindig a részletgazdag világépítéséről volt híres, de Hurley mintha azt célozta volna meg, hogy amit Sanderson egy trilógia hosszúságában vázol fel, azt ő egy könyvbe sűríti be. Rengeteg-rengeteg kisebb-nagyobb ötlet merül fel, amelyek mindegyikéről külön oldalakat lehetne írni, annyira érdekesek.
Dominik_Blasir értékelése a Molyon
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Metropolis Media, fordította: Szente Mihály
„Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat.”
Egy olyan világban, ahol a mágikus lényeket lajstromba veszik, ahol megbélyegzett és kitaszított életet élnek, Linus Baker a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium évtizedes munkatársakért azokat az árvaházakat ellenőrzi és véleményezi, ahol mágikus lénynek számító fiatalokat gondoznak. Linus hisz a rendszerben, a Szabályok és utasítások a bibliája, ítéletét mindig az előírások tükrében, már-már személytelen távolságtartással hozza meg.
Legújabb – egyben szigorúan titkos – megbízása során váratlan és különleges helyre érkezik, a Marsyas szigeten működő árvaházról és az itt élő gyerekekről szinte senki sem tud. A szokásos terepszemle helyett egy teljes hónapot tölt a hat fiatallal és kiismerhetetlen gondviselőjükkel, hogy ezt követően javaslatot tegyen az árvaház bezárására vagy további működésére.
A regény végtelenül aranyos, a hat különleges gyermek magas cukiságfaktort jelent, de a varázsa nem merül ki ebben. A gyerekek őszinték, érzik, értik, hogy a világuk kitaszítja őket, az emberek félnek tőlük és ők félnek az emberektől. Ártatlan, őszinte és aggódó kérdéseik, megjegyzéseik új, addig ismeretlen nézőpontból mutatják be Linusnak a világot és rendszert, amiben egész addig hitt és bízott, és egyben komoly tanulsággal szolgálnak az olvasónak is.
A bennem élő belső gyermek otthonra akar találni ezen az azúrkék tenger óvta szigeten! Most azonnal, és punktum! Mély sóhajokkal vágyakozik ide, képzelődik, milyen lehet örökké a szeretet aranyfényű napsütésében sütkérezni, örökké védve lenni egy varázsos szigeten, ez egy azilum, amelynek kapui örökké tárva-nyitva várnak, ahová az élet viharai elöl bármikor vissza lehet vonulni. Ez egy komfort-olvasmány, olyan, mint amikor kora reggel a hideg, borzongató szürkeség elöl magunkra húzzuk a meleg paplant és a másik oldalunkra fordulunk. Vagy amikor a csípős hidegből belépünk a meleg szobába, amelynek sarkában meghitt kandallótűz ropog.
Odett értékelése a Molyon
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Agave Könyvek, fordította: Sárpátki Ádám
„De talán hasztalan szembeállítani egymással efféle veszteségeket, hisz mindegyik egyformán halálos sebet ejt. Egyetlen szívet érő döfés ugyanolyan könnyen öl, mint hat.”
A Sárkányok kórusa sorozat visszatérő szereplője ajánlólistánknak, már az első és a második részt is az év legemlékezetesebb művei között tartottuk számon. Talán már ez is jelzi, hogy egy igazán nagyszerű sagáról van szó, pedig akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen monumentális világról van szó, mennyi egyedi, különleges elemmel.
A sorozatban istenek és egyszerű emberek, halhatatlanok és varázslók, orgyilkosok és démonok sorsa fonódik össze, látszólag kibogozhatatlan szőttessé, ám ebben a kötetben már kezd látszódni, hogy merre is tart ez az epikus történet. Itt minden egyes pillanatnak óriási jelentősége van, minden játszma az egész emberiség sorsára van hatással – márpedig eseményből nincs hiány, a sorozat harmadik kötete is nyolcszáz feletti oldalszámra ragadja magával az olvasót.
Még nem késő becsatlakozni a Sárkányok kórusába; bátran javasoljuk mindenkinek, aki szereti, ha egy könyv az elmét is alaposan megdolgoztatja.
Nagyon sok karaktert szerepeltet és mind érdekes, nem is tudnék mondani olyat, aki szerintem felesleges benne, vagy nagyon gyenge szál lenne. Amúgy is szeretem, amikor nincsenek kimondottan jók meg rosszak, csak ellentétes érdekek vagy célok.
KerekesCs értékelése a Molyon
Anthony Ryan: A farkas üvöltése
Fumax Kiadó, fordította: Matolcsy Kálmán
„A csaták egyszerűek. Ami előttük és utánuk van, az a bonyolult.”
A Vér Éneke újra szól, szerzője pedig sokat fejlődött az évek alatt, így ezt a könyvet azoknak is ajánljuk, akik az első trilógiával talán nem voltak teljesen elégedettek. Mellékvágányoktól mentes, alapvetően két szereplő életére koncentráló regény ez, amely nagy utazásra hívja főhősét, olvasóinak pedig egy új földrészt és új civilizációkat mutat be. Az előzményekből egy nagyon izgalmas téma köszön vissza ismét: a rejtélyes túlvilági erő, amely e világban a mágikus hatalom forrása. De érdemes odafigyelni az ellenséges vezér karakterére is, akit az első oldalakon még gyakorlatilag hősként ismerünk meg, csak fokozatosan mutatja meg sötétebbik oldalát. Ryan világteremtő fantáziája egyforma hangsúlyt fektet a hitelességre és a hangulatra, mesélő kedve pedig a hősies fantasy legjobb hagyományait vegyíti a kortársak árnyalt karakterábrázolásával.
Egyszóval a háttérben mindvégig jelen vannak olyan morfondra késztető gondolatok, amiket én mindig keresek a jó fantasyben. Ezzel együtt viszont a sztori is nagyon jól működik, megvan benne az új világ (földrész) felfedezése éppúgy, mint a sorsdöntő csaták és egy David Gemmell tollához méltó várostrom is.
Noro értékelése a Molyon
Brandon Sanderson: Békéltető
Delta Vision Kiadó, fordította: Sárpátki Ádám
„Vicces, gondolta Vasher, mennyi minden kezdődik azzal, hogy engem börtönbe vetnek.”
Színeken alapuló, biokromatikus mágia, egymásnak feszülő birodalmak és rengeteg rejtély – Brandon Sanderson legújabb magyarul megjelent regénye annyi mindent tartogat, hogy hirtelen nehéz is elhinni, elég lesz erre „mindössze” nyolcszáz oldal.
A szerző a tőle megszokott minőségben és világépítő lelkesedéssel vet fel kérdéseket, vázol fel pár mondatban mágiahasználatot és történelmet, hogy utána az egész könyvön keresztül találgathassuk a pontos részleteket. Nála sosem unatkozunk, sőt, általában csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen mire is figyeljünk: az egyedi mágiára, a különös szereplőkre vagy a csavaros történetre. Sanderson most is pont annyira kreatív és izgalmas, mint korábban, ráadásul ezúttal önálló regényről van szó, így attól sem kell félnünk, hogy majd csak a sorozat végén kapunk választ minden kérdésünkre. Ugyanezért bátran javasoljuk azoknak is, akik mindeddig megrettentek Brandon Sanderson nagyon sok kötetes világaitól: ezúttal egy részben megkaphatják mindazt, amiért utána mégiscsak mindenki bele fog vágni a hosszú életmű többi kötetébe is…
Izgalmas volt, érzelmes, több helyen kicsordult a könnyem, hangosan nevettem, nem bírtam letenni. Hatalmas kedvenc lett, és biztos hogy (többször) újra fogom olvasni!
manami értékelése a Molyon
SFF Vektor 