Mik azok az „egyszerzős, egybefüggő kisregényekből vagy novellákból álló kötetek”, és miért tekintjük őket regényeknek?

A sci-fi és a fantasy klasszikusai között több olyan regény is van, amelyik eredetileg folytatásos formában jelent meg magazinokban, lényegében egymással lazán összefüggő novellák sorozataként – gondolhatunk itt pl. Asimov Alapítványára, de igazából az abban a korszakban született művek egy jelentős részére igaz ez.

Bizonyos regények „fejezetei” eredetileg független (csak főszereplőn vagy világon osztozó) novellák voltak, ám később a szerző egy kötetbe pakolta őket, és némi összekötő szöveg segítségével regénnyé alakította őket. (Angolul „fix-up novel”-nek hívják őket.) Ilyen például Clifford D. Simak A városa, vagy Larry Niventől a Crashlander – ezeket a könyveket lehet regénynek és novelláskötetnek is tekinteni, attól függően, hogy néz rá az ember. Extrémebb példaként Vance Haldokló Föld-ciklusában még összekötő szöveg sincs a novellák között, mégis regényként szokták őket kezelni.

Vannak olyan regények is, amik két-három jól elkülöníthető részből állnak, melyek akár külön kisregényekként is felfoghatóak: ilyen például az Alapítvány és Birodalom, a Hozsánna néked, Leibowitz!, vagy Antal József Diagnózis című regénye. (Vagy ha feszegetni akarjuk a definíciónk határait, akkor a Seveneves, bár annak egy-egy főfejezete önmagában is kitesz egy egész regényt.)

Mivel az ilyen könyvek besorolásán akármeddig lehet vitatkozni, és nagyon nehéz meghatározni, hogy hol a határ a regény és a novellafüzér között (az Én, a robot például sok helyen fix-upként van feltüntetve, holott elég lazán kapcsolódnak a novellák), úgy döntöttünk, hogy az egyszerűség kedvéért az összes ilyen jellegű könyvet ugyanúgy kezeljük, mint a regényeket.

A félreértések elkerülése végett: az egyszerzős, ám nem összefüggő novellákból álló novellásköteteket (pl. Életed története), ill. az összefüggő, ám több szerző által írt novellákból álló antológiákat (pl. Fekete lapok) nem kezeljük regényként, így nem kerülnek fel a jelöltlistára.

Mi a helyzet a novellánként külön megjelenő novellafüzérekkel?

Ha egy kiadó egymással összefüggőnek tűnő novellákat közöl (akár egy magazin nem egymást követő számaiban, akár elektronikusan, akár novellánként külön papírkiadásban), ám nem jelöli egyértelműen, hogy ezek egy lezárt novellafüzért alkotnak, azt nem tekintjük folytatásokban megjelenésnek. Ennek oka egyszerű: ilyenkor nem tudjuk, hogy vége van-e már a sorozatnak, ezért nem lehet eldönteni, mikor kellene a novellafüzért egyetlen regényként feltennünk a jelöltlistára. Amennyiben a kiadó a későbbiekben a novellákat kiadja egyetlen kötetben (vagy folytatásos formában megjelennek egy magazinban), azt új megjelenésnek tekintjük.

Gabriel Wolf művei például tipikusan ilyen formában szoktak megjelenni: először három-négy hosszabb-rövidebb novella/kisregény jelenik meg e-könyvként, majd később egyben is megjelennek, általában papíron és elektronikusan egyszerre.