Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2018-as fantasy jelöltlistából.
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Agave Könyvek, fordította: Benkő Ferenc
„Azt hiszem, bizonyos dolgokat még a csodák sem tudnak elnyomni. Néha arra gondolok, hogy talán mindannyian csupán megrázkódtatásokból összefércelt teremtmények vagyunk.”
Tavaly több sorozat is befejeződött, de keveset vártunk jobban, mint Bennett Isteni városok trilógiájának zárlatát, amely, már ha ez lehetséges, még zseniálisabban sikerült, mint a korábbi részek. Bennett részről részre mást akar megvalósítani, mindig csak egy kicsit helyezi máshova a fókuszt a new weird-jellegű urban fantasy és a kémregény kombinációjában. Egyre többet tesz a kötetekbe önmagából, érzéseiből, gondolataiból, és ez a folyamat a Csodák városában tetőzött. Regényről-regényre nehezebb kérdéseket tesz fel, egyre kevésbé kíméli a szereplőit, egyre cinikusabb a humora, mi pedig olvasás közben mindjobban ledöbbenünk, micsoda befejezés született. A történet kerek egésszé vált, az utolsó rejtélyekről is lehullt a lepel… Nem tehetünk mást, mint reménykedünk, hogy Bennett fog még fantasyt írni.
A Csodák városa lenyűgöző eleganciával fűzi össze azokat a szálakat, melyeket az első két kötetben indított útjára, a felvetett kérdésekre igyekszik kielégítő választ adni, miközben a sorozat mondanivalójának megfelelően hiteles tud maradni.
rheinfuss értékelése a Molyon
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Fumax Kiadó, fordította: Matolcsy Kálmán
„A kannibálokat hírhedten kalandvágyó népeknek ismerték – konyhaművészeti szempontból mindenképpen.”
Mi a közös a kalandozócsapatokban és a metálegyüttesekben? Akár egy vicc is kezdődhetne így, de ezúttal A Wadon királyairól van szó. Nicholas Eames regényében pár kiöregedett, alkoholista és jelentős pocakot növesztett kalandozó egy utolsó búcsúturnéra indul, hogy megmutassa a fiataloknak, miért is számítanak legendának… no persze csak ha közben magukban nagyobb kárt nem tesznek, mint az ellenségben. A Wadon királyaiigazi, nosztalgikusan szórakoztató fantasy: egyszerre vicces, cinikus és hősies, mindezt a szerepjátékok korszakos élményére építve. Minél régebb óta olvasol fantasyt, annál jobban fogod élvezni – de a csodát azok is értik, akik most kezdik az ismerkedést. A Wadon királyainak ugyanis szíve van, az egyik legnagyobb a tavalyi kínálatban.
Eames rengeteg helyről merített ötletet, ellenben tökéletesen egyedi ízt adott a lerágott csontnak azzal, hogy beleszőtte történetébe a zeneipar „finomságait” (bandák és ügynökeik, turnék stb.). És működik.
fekiyeti79 értékelése a Molyon
Robin Hobb: Bolond kötelesség
Delta Vision kiadó, fordította: Gubó Luca
„Az élet egyensúly. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, amikor naivan élünk egyik napról a másikra. Eszünk, alszunk, s mindennap abban a hiszemben fekszünk le, hogy másnap majd újra felkelünk, az étel és a pihenés újra és újra feltölt majd minket erővel. Arra számítunk, hogy a sebeink begyógyulnak, s a fájdalmunk enyhül az idő múlásával. Még akkor is azt reméljük, hogy az életünk visszazökken a megszokott egyensúlyba, és halad tovább, amikor szembesülünk vele, hogy akadnak sebek, amelyek lassabban hegednek be, hogy létezik gyötrelem, amely nappal enyhül, majd az éj lehulltával újult erővel tér vissza, s hogy többé már az alvás sem pihentet igazán.”
Olyan rég érkezett már valami magyarul Robin Hobbtól, hogy az ajánlólistánkon is csak most jelenik meg először – pedig a kortárs fantasy nagymesteréről van szó, akinek akár csak egy regényét olvasva is rajongóvá lehet válni. Magyarul megjelent kötetei mind ugyanabban az univerzumban játszódnak, ám a trilógiákat akár külön-külön is lehet olvasni. Most kezdődő sorozatában a Látnok-ciklus főszereplője, Fitz Lovag tér vissza, tizenöt évnyi világtól elvonult élet után. Hobb pedig újfent egy csodálatosan egyedülálló történetet mesél el. Talán ezért is olyan zseniális az írónő: szívét-lelkét beleadja a szereplőibe, akik ezáltal megelevenednek előttünk, mintha csak hús-vér alakokról lenne szó. Minden fantasyrajongónak kötelező olvasmány.
Biztos voltam benne, hogy Hobb-ban nem fogok csalódni, de az, hogy képes volt 1000 oldalon keresztül hol a torkomat, hol a szívemet összeszorítani csak a szavai erejével, ismét megerősítette a hitemet, hogy a legjobbak között van a helye.
vicomte értékelése a Molyon
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Agave Könyvek, fordította: Ballai Mária
„Ne feledd, hogy hazugság, ha azt mondjuk, „vége a világnak”, hisz a bolygónak semmi baja.”
Jemisin nem csupán három Hugo-díjat söpört be, de harmadjára szerepel az ajánlólistánkon is. Az elmúlt években annyit dicsérték már ezt a sorozatot, hogy bármit is mondunk, szinte közhelyszerűen hangzik. Hihetetlenül izgalmasan felépített világ, mély, érzelmes, húsba vágóan fájdalmas karaktersorsok, lenyűgöző történet… Zseniális sorozat, melyben érezni a szerző dühét és fájdalmát, mindent, amit meg akart mutatni a világnak. A megkövült égbolttal befejeződött egy trilógia, amit még nagyon sokáig fogunk hivatkozási pontként számon tartani a fantasy-irodalomban – még nem késő elkezdeni.
Csodálatos és fájdalmas ez a könyv, a zsigereidben érzed, és tudod, hogy úgysem vagy képes elmondani, mennyi mindent éreztél és gondoltál, miközben olvastad. Mennyire rezdült meg benned.
Spaceman_Spiff értékelése a Molyon
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Fumax Kiadó, fordította: Rusznyák Csaba
„Kocogás ide vagy oda, az a mondás járta, hogy Fidelis Jes napja igazából csak akkor indult, amikor már megivott egy kávét, és megölt egy embert.”
Új sorozatba kezdett a Lőpormágus-trilógiával ismertté vált Brian McClellan – ami mégsem annyira új. A birodalom bűnei ugyanis szintén a korábbi sorozatának világában játszódik, ám ezúttal új helyszínen, a tengeren túl, ahova már elért a gyarmatosítók kora. Mivel szintén egy trilógiáról van szó, az első kötetben még éppen csak beindulnak az események, még éppen csak érzékeljük, hogy milyen nagyszabású és izgalmas dolgok fognak a későbbiekben történni. No persze addig sincs okunk panaszra, Brian McClellannél a kiváló szórakozás garantált. Főleg, ha szereted a lőport és a puskákat.
[…] észre sem vesszük és az adrói-kez háborúból úgy csöppenünk egy más földrész idegen kultúrájába, mintha csak a kényelmes olvasó fotelből kiugranánk a konyhába egy jó forró, lőporfüstös kávéra.
gesztenye63 értékelése a Molyon
Naomi Novik: Ezüstfonás
GABO könyvkiadó, fordította: Heinisch Mónika
„Egy évvel később átjött hozzánk a szomszédunk, Jacob, és megkerte papától a kezemet. Egy kecskét is kért velem együtt, ezért papa kidobta a házból, és azt mondta: – Nem elég egy egészséges, erős hátú szűz, még egy kecskét is akar hozzá!”
Az elmúlt években több mesefeldolgozás is napvilágot látott, a szláv folklórt is érintette pár szerző – úgyhogy amikor már azt hinnénk, hogy megcsömörlöttünk a témától, akkor jön Naomi Novik, és megmutatja, hogy lehet még újat, szépet és szívhez szólót mondani. Az Ezüstfonás három fiatal lány története, akik miközben végigvergődnek a férfiak által uralt világon, nemcsak a környezetükről tanulnak meg valamit, hanem önmagukról is. Mélyen emberi, gyönyörű történet – olyan mese, amit életkortól függetlenül bátran lehet forgatni, mert mindig adni fog valami pluszt, valami szépet, valami fontosat.
Érdekes volt figyelni a kapcsolatrendszerek alakulását – az elrendezett házasságok melankolikus magányosságát, a különböző anyai szerepeket, a családok szétbomlását és újraalakulását, s egyáltalán azt a folyamatos fejlődést, ami ezekben a kapcsolatokban végbemegy.
LRn értékelése a Molyon
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Delta Vision kiadó, fordította: Sárpátki Ádám
„Megvédelmezem azokat, akik nem védelmezhetik meg magukat.”
Valószínűleg kevés fantasy iránt érdeklődő olvasónak kell bemutatni Brandon Sandersont: azt a szerzőt, akinek az Elantris című műve vagy a Ködszerzet-trilógiája rengeteg rajongót szerzett, aki gyakorlatilag képtelen trilógiánál rövidebb ciklusokban gondolkodni, sőt, és aki elképesztő mennyiségű sorozatot fog össze egy közös univerzumba. A királyok útja egy új, talán minden eddiginél grandiózusabb sorozatának nyitánya, ám könnyedén felveszi a versenyt a szerző korábbi műveivel. Bár a regény maga 1500 oldalas, mégsem érezni sem üresjáratot, sem unalmas pillanatot: Sanderson szívét-lelkét beleteszi, hogy egy kalandos és izgalmas, érzékeny és megható, újszerű és rengeteg felfedeznivalót tartalmazó kötettel nyűgözzön le mindenkit. Megragadó karakterek, egyedi világ, pergő cselekmény – érdemes már a legelején becsatlakozni ebbe a monumentális sorozatba.
Kevés író képes arra, hogy úgy meséljen, hogy ne legyen túlírt a történet, de Sandersonnak ez sikerül, sőt természetes számára.
zamil értékelése a Molyon
Brandon Sanderson: A lélek árnyai
Delta Vision Kiadó, fordította: Horváth Árpád
„Egyszer mindenki meghal. Mindig is furcsának találta, hogy olyan sokan halnak meg öregkorukban, pedig logikusan azt gondolná az ember, hogy eddigre már elég nagy gyakorlatuk van abban, hogy hogyan ne haljanak meg.”
Brandon Sanderson idén két kötettel is szerepel az ajánlólistánkon. Két eltérő sorozatban álló regénnyel, melyek egyaránt valamilyen módon kiemelkedő pontot képviselnek az életműben. A lélek árnyai az eredetileg csak egykötetesnek induló, aztán négyrészessé terebélyesedett Wax és Wayne sorozat második tagja, melyben talán nincs meg az az epikus volumen, mint A királyok útjában, viszont sokkal kisebb fókuszával legalább annyira szórakoztató. Itt érezni igazán, hogy Sanderson mennyit fejlődött az elmúlt években: karakterei talán minden korábbinál árnyaltabbak és sokrétűbbek, a világábrázolása és az információadagolása pedig annyira precíz, mint még soha. Azt már megszoktuk, hogy letehetetlenül izgalmas, hogy zseniális egysoros poénok repkednek benne, de ez a kötet még a „szokásosnál” is többet nyújt – egy kiemelkedően jó sorozat fontos kötete.
Jó tempóban zajlanak az események, gyilkosságok, politikai machinációk, összecsapások, nyomozás és mindez a múlt század elejének toposzai előtt, sztrájkok, növekvő elszegényedés, urbanizáció megöntve egy félelmetesen jól kidolgozott mágiarendszerrel.
Szabolcs_Holló értékelése a Molyon
Andrzej Sapkowski: Viharidő
PlayON! kiadó, fordította: Hermann Péter
„Nincs jobb gyógyír a gondokra, mint egy vaják.”
2017-ben lezártuk kedvenc vajákunk történetét – legalábbis ezt hihettük. A szenzációs A tó úrnőjével véget ért a regénysorozat… hogy aztán megjelenjen egy előzménykötet. A Viharidő a hét „alapkötet” előtt játszódik, akkoriban, amikor Geralt még Kökörcsinnel együtt járta a világot, hogy mindenfelé szörnyeket gyilkolásszon, feltéve, hogy megfizetik. Aki az utolsó részekben kevesellte a kalandot, az most bőségesen kárpótolva lesz, ráadásul Geralt (és Sapkowski) humora is a régi, úgyhogy minden adott a fergeteges szórakozáshoz. Most már tényleg nincs több kötet… viszont aki eddig még nem vágott bele a sorozatba, az bátran kezdjen neki akár ezzel a regénnyel. Biztosan nem fog csalódni.
Ebben a kötetben végre sok-sok idő után úgy éreztem, hogy minden, de abszolút minden a helyén van és Sapkowskinak az az egyetlen célja, hogy engem szórakoztasson és teljesen lekenyerezzen.
Ivenn értékelése a Molyon
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
Fumax Kiadó, fordította: Kodaj Dániel
“– Üres dobozok, régi újságok, tejesdoboz, borosüveg.
– Azt elemzed, mi van a szemétben?
– Halott macska sehol. Se élő.
– Lehet, hogy ez itt Schrödinger kukája.”
Neal Stephensont a sci-fi szerelmesei már régi ismerősként köszöntik, a fantasyrajongók azonban mindezidáig nem nagyon találkozhattak a nevével a zsáneren belül. Most viszont megjelent a Nicole Gallanddal közös regénye, ami egy veszettül szórakoztató, átkozottul humoros, fergetegesen vicces kötet boszorkányokról és időutazásról, vikingekről és kvantummechanikáról… vagy ezek egyikéről sem. Ha a rekeszizmunk épp nem dolgozik a regény olvasása közben, az csak azért lehet, mert pont csodálkozunk a szerzőpáros valamelyik formai bravúrján, vagy esetleg izgulunk a cselekményen a maga nagyon-nagyon sajátos stílusában. Kevés ennyire üdítően szórakoztató regény jelenik meg itthon.
Tulajdonképpen a D.O.D.O. az az időutazó-társaságos könyv, amit nagyon sokan próbálnak (jól) megírni, nagyon sokaknak beletörik a bicskája, és az olvasók nagyon szeretnének egy jó regényt olvasni a különféle korokba utazó, galibákba keveredő emberekről, akik két bevetés között élénk szociális kapcsolatban állnak egymással.
Amadea értékelése a Molyon
Az ajánló mellett az SFF Vektor zsűrije összeállított egy szubjektív válogatást 2018-as kisprózákból, valamint olyan kötetekből, amelyek nem kerülhettek fel a jelöltlistára.
Az ajánló bővebb változata a Moly Merítés rovataként jelent meg.
SFF Vektor 