2017-es sci-fi ajánló

Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2017-es sci-fi jelöltlistából.


Jack Campbell: Vakmerő

GABO Kiadó, fordította: Tamás Gábor

„– Úgy tűnik, örömet okoztam egy tengerészgyalogosnak – magyarázta a nőnek. 
– Ó? Megölhet valakit? 
– Valószínűleg.”

Folytatódik a Rendíthetetlen csatahajó vezette szövetségi flotta útja az ellenséges hátországból a legendákból visszatért John „Black Jack” Geary vezetésével. Jack Campbell űrhajós military sci-fi sorozata nagyon népszerű, és ez nem csoda, mert pörgős és izgalmas történet, ráadásul a hősként tisztelt, de önmagában mégis kételkedő főszereplője is könnyen szimpatikussá válhat. A második kötetben kezd kikristályosodni, hogy Gearynek nem csupán az ellenséggel kell megküzdenie, hanem saját flottájának bizonyos tisztjeivel is, akik teljesen más mentalitást és célokat képviselnek, mint a száz évig hibernációban sodródó, majd újra felélesztett parancsnok. Természetesen a sok áskálódás mellett ugyanúgy megmaradtak az izgalmas űrcsaták és a váratlan manőverek, amelyektől igazán szórakoztató ez a sorozat.

“Az egyszer már jól bevált recept alig változott: a Szövetség flottája az ellenséges terület mélyén macska-egér játékot játszik a Szindikátus Világok erőivel, egyelőre inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az eddigi győzelmek kezdik megerősíteni az általános morált, de még mindig van, akiben a beidegződések és a dicsőség értelmetlen hajszolásának kényszere elégedetlenséget szül Geary ellen, amit csak fokoz az egyik rendszerben kiszabadított hadifoglyok egyikének megjelenése. “

Nuwiel értékelése a Molyon

Brandon Hackett (Markovics Botond): Xeno

Agave Könyvek

„Üzenjünk a xenóknak: Ha a Földre jössz, be kell tartanod a törvényeinket, és tiszteletben kell tartanod a szokásainkat!”

Brandon @Hackett legújabb regényével aktuális kérdésekre reflektál: a titokzatos Migrátorok egymás mellett élésre kényszerítenek négy intelligens fajt, köztük az emberiséget, ám ez nem jelenti azt, hogy ezek a lények meg is tudják érteni egymást. A könyv izgalmas, rejtélyekben tobzódó űropera, ahol az idegen kultúrákkal foglalkozó főhős nemcsak arra kénytelen rádöbbenni, hogy mi a célja a kényszerű együttélésnek és mi mozgatja az idegeneket, hanem hogy maguk az emberek talán sokkal idegenebbek, mint a hidráknak vagy firkáknak nevezett lények. A Xeno egyszerre ötletes kalandregény és morális kérdésekkel és mély gondolatokkal teli történet.

“Sokfelé siklottam (sok mindenre gondoltam), de arra nem, hogy ilyen #6E6D72 lesz a befejezés. Nem is csoda ha kicsit iszaposan (nehézkesen) fejezem ki magam… elakadt a szavam. 
Minden együtt hullámzott (remekül működött) persze, amiért figyelem Hackett siklását (kedvelem a regényeit), az ötletek, a világépítés, a nagy ívű történetvezetés, a nyugtalanító kérdésfelvetések, a perspektívaváltások, de ez a #0F090A kegyetlen pesszimizmus mellbe vágott. “

Oriente értékelése a Molyon

Ian McDonald: Luna – Újhold

GABO Kiadó, fordította: Tamás Gábor

„Az emberek azt mondják, a Hold kemény hely. Nem, az emberek kemények. Mindig az emberek azok.”

Trónok harca a Holdon, vagy Dallas a Holdon – valahogy így ragadhatjuk meg ennek a regénynek a lényegét, ahol a kegyetlen és életveszélyes Hold mellett sokkal veszélyesebbek az azt benépesítő emberek. Hatalmi játszmák, gyilkosságok, késpárbajok teszik kockázatossá bárkinek az életét, aki ebben a regényben égi kísérőnkre teszi a lábát. A feltörekvő Corta család múltja és jelene egyszerre emlékeztet egy könyörtelen gengsztereposzra és fékevesztett karneválra. McDonald, ahogyan azt már megszokhattuk tőle , most is remek atmoszférát teremt, ahol a különféle nációk színes kavalkádot hoznak létre, ami tökéletes hátteret nyújt a sokszor meghökkentő eseményekhez. Nagyon várjuk a folytatást, különösen a letaglózó befejezés után.

Intenzív, lebilincselő zsongás hatja át a regényt, egy kíméletlen világban hajthatatlan szereplők. Politika és intrika fonódik össze a személyes vágyakkal és célokkal, nagyban – család a család ellen – és kicsiben – testvér a testvér ellen. Egyszerre lendületes és indulatos, végig érezni lehetett, hogy minden csak arra vár, hogy robbanhasson. 

ViraMors értékelése a Molyon

Christopher Priest: Kifordított világ

Metropolis Media, fordította: Szente Mihály

Helward ezekben a pillanatokban, mialatt lassan gyalogolt észak felé a különös, sötét területen, nem talált ésszerű magyarázatot arra, amit tapasztalt. Minden ellenkezett a logikával.

A tökéletes trükköt jegyző Priest regénye a weird irodalom klasszikusaként is felfogható: a Föld nevű város óriási síneken halad előre a rejtélyes Optimumot kergetve, az olvasó pedig a főhőssel együtt sorra szembesül ennek a világnak a furcsábbnál furcsább jellemzőivel. Hatalmas szellemi kaland, ahogy egyre többet tudunk meg, és ahogy próbáljuk összerakni, vajon mi is folyik itt pontosan. Igazi csemege ez a sci-fit és a „furcsa” irodalmat kedvelőknek, remekül megmozgatja a képzeletet, és maradéktalanul megadja az olvasónak a felfedezés örömét, amiért sokan szeretjük a science fictiont.

A tökéletes trükk számomra abszolút bebizonyította, hogy megéri várni Priest regényeinek magyar megjelenését, de lassan már letettem arról, hogy valaha olvashatunk tőle mást is – erre itt a Kifordított világ, hogy bemutassa: Priestnek nem csupán az intellektusa lenyűgöző, de az érzelmi gazdagsága is.

Dominik_Blasir értékelése a Molyon

Kim Stanley Robinson: New York 2140

Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika

„Ezt nevezték régebben a közgazdászok az elsüllyedt költségek csapdájának: amikor az ember már annyira sok időt és pénzt ölt egy projektbe, hogy nagyon nehezére esne egyszerűen leírni a veszteséget, és kihátrálni a helyzetből.”

Kim Stanley Robinson most sem hazudtolta meg magát: végtelenül részletgazdag, tudományos alapossággal bemutatott világot teremtett a XXII. századi elárasztott nagyvárosának képében. Ugyanakkor ez nemcsak turistaút New York lagúnáiban és felhőkarcolóiban, hanem mély elemzése is a kapitalista világgazdaságnak. Ami KSR korábbi regényeiben a fizika vagy a biológia, az itt a közgazdaságtan. Ugyanakkor nem kell megijedni, a szerző humoránál van, és a karakterei is érdekesre sikerültek, sajátos dinamikával fűszerezve az elárasztott házak szigetelésével, a jegesmedvék megmentésével vagy éppen a befektetések hozamával foglalkozó könyvet.

Karakterek! Történet! KSR lassan rájön, hogy ha az előző kettőt belecsempészi a könyveibe, akkor az olvasók is is jobban fogják élvezni azokat. Ettől függetlenül megmaradtak ebben a kötetben a rá jellemző magyarázatok, és a téma alapos körüljárása is. 
Mondhatnánk, hogy a könyv kirohanás a kapitalizmus ellen. De a fent említett alapos leírások miatt inkább kőkemény állásfoglalás, aminek a konklúziója sajnos az, hogy eltoltuk, de nagyon.

kvzs értékelése a Molyon

Lionel Shriver: A Mandible család

GABO Kiadó, fordította: Komló Zoltán

„Nincs abban semmi megdöbbentő, ha valami nem működik, ha valami darabjaira hullik. A meghibásodás és a pusztulás a világ természetes állapota. Az a megdöbbentő, ha valami bármennyi ideig is rendeltetésszerűen működik.”

2017-ben a Hold mellett a közgazdaságtan volt a hazai megjelenések slágertémája: Lionel Shriver (Beszélnünk kell Kevinről) kirándulása az USA közeljövőjébe mindent elmond nekünk a hitelekről, a kamatokról és a valutákról. Persze nem Shriver lenne, ha mindezt nem maró gúnnyal, egy közepesen gazdag amerikai nagycsalád több generációjának a szemén keresztül tenné. Ahogy szemtanúi leszünk az USA gazdasági összeomlásának, úgy követhetjük végig a Mandible család elszegényedését, és a(z egymást gyakran nem igazán szívlelő) családtagok közötti viszonyok átalakulását. Ha szeretnétek valamit megtudni a pénzügyekről vagy a generációk együttélésének lényegéről, akkor bátran vegyétek le a könyvet a polcról!

De ha már a szóba kerültek a disztópiák, akkor Shriver regénye sokkal rémisztőbb, mint a rengeteg válogatott kegyetlenséget felvonultató társa, mivel nagyon is valós lehetősége van annak, hogy – ha nem is pontosan így – megvalósuljon.

marschlako értékelése a Molyon

Dan Simmons: Olümposz I-II.

Agave Könyvek, fordította: Huszár András és Farkas Veronika

„Szép Helené nem sokkal pirkadat előtt ébred a légiriadó szirénázására.”

Nagyon vártuk már ezt a regényt, és nem kellett csalódnunk, az Ílion méltó folytatást kapott. Simmons ismét elemében volt: már-már megalomániával határos, mennyi mindent belezsúfolt a történetbe, Shakespeare-től Nabokovon és a kvantumfizikán át természetesen az Íliászig. Megkapjuk Akhilleusz végtelenül vicces harcának történetét az istenek ellen, a jövőbeli emberiség maradékának elkeseredett küzdelmét az életben maradásért, a titokzatos poszthumánok áskálódásait, vagy a jupiteri moravec robotok szervezkedését a világegyetem megmentésére. Óriási sci-fi bravúr, amit nem könnyű befogadni, de még azok is jól szórakozhatnak rajta, akik nem minden részével tudnak maradandóan elégedettek lenni.

Az Olümposzban már nincs az az érzésünk, hogy a szálak elmennének egymás mellett, szépen összefolynak, már csak válaszokat kell kapnunk a felmerült kérdésekre és megoldásokat a felmerült problémákra. Ezen felül persze felmerülnek az új problémák, ezek is érdekesek és persze még egy lépéssel elborultabban, mint a korábbiak. Van pár történés a könyvben, aminél azt gondoltam, hogy (végre) kezd nagyon beteggé válni, de ezután visszatért az eredeti kerékvágásba, így a többségnek is fogyasztható marad.

Sai_home értékelése a Molyon

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Fumax Kiadó, fordította: Habony Gábor

„Néha egy probléma megoldásához új nézőpontra van szükség.”

Az biztos, hogy még az is megszereti a pókokat ennek a könyvnek a hatására, aki irtózik tőlük. Ugyanis amíg a regény egyik szálán a Gilgamesh csillaghajónak, az emberi faj utolsó reménységének a történetét olvashatjuk, addig a másikon a Kern Világa nevű bolygón lassan fejlődő pókcivilizáció kibontakozását követhetjük nyomon. A szerző megkapóan ábrázolja ennek a fiktív fajnak a küzdelmét a természettel, más (többé-kevésbé értelmes) fajokkal, vagy akár saját állati ösztöneivel. A könyv legnagyobb erőssége pont ebben áll: képes egy teljesen más nézőpontból láttatni az emberiség problémáit és az azokra adható válaszokat. Érzékenyen beszél elfogadásról, megértésről, nyitottságról, miközben egyáltalán nem válik sablonossá vagy nehézkessé. A végkifejlet után szinte biztos, hogy mindenki másképp fog tekinteni a portiákra.

Mert hát a pókok és az ő kis barátaik. A társadalmuk, a kultúrájuk, a nyelvük, a vallásuk, a genetikájuk, a gazdaságuk, a politikájuk, a háborúik, a technológiájuk, ahogy mindez összefonódik, és a fejlődésük íve úgy összességében, ahogy az adott alapokra logikusan ráépül minden változás, ahogy és amiben különböznek mondjuk tőlünk… És mindez olyan fantáziával, arányérzékkel és finom eleganciával megírva, én még mindig nem térek magamhoz.

pat értékelése a Molyon

Trenka Csaba Gábor: La Grande Image

Syllabux Kiadó

„Lehet, hogy a civilizációhoz vezető első lépcsőfok a pattintott kő és a tűz, de a második egészen biztosan a fürdőszoba. A történelem csak azután kezdődik.”

Hogy miért szeretünk Trenkát olvasni? Egyrészt, mert mindig nagyon érdekesek és egyediek a könyvei: az alternatív világában ugyanannyira ráismerünk a saját jelenünkre, mint amennyire egzotikus és érdekes. Itt egy francia dominanciájú világban járunk, ahol Erdély olyan, mint Palesztina, a Közel-Kelet pedig egymással vetélkedő apró arab államok szövedéke. Másrészt viszont a stílus, a szöveg képei is magával ragadóak, szinte vonzza az embert minden leírás és hasonlat, mint az alkony a hófehér parti sziklák felett. Egy csipetnyi költőiség a politikai machinációk és kulturális sokszínűség különös kavalkádjában. Ezért szeretünk mi Trenkát olvasni, és ezért bátorítunk rá másokat is.

Minden felbukkanó figurának megvan a múltja, jelene és jövője, céljai és érzései, és mint az égitestek gravitációs ereje, úgy hatnak egymásra.
High-tech városokon, sivatagi palotákon, sötét barlangokon, szűk bérházakon és koszos bazárokon keresztül követhetjük végig, ahogy ezek a furcsa figurák egy még furcsább, ismerős-ismeretlen világban próbálják megváltoztatni magukat és a „nagy képet” is. 

Spaceman_Spiff értékelése a Molyon

Az ajánló eredetileg a Moly Merítés rovataként jelent meg.