Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2017-es fantasy jelöltlistából.
Robert Jackson Bennett: Pengék városa
Agave Könyvek, fordította: Huszár András
„Az ember egy gyönyörű, különös szerzet, csupa hevület és zaj, hirtelen, megmagyarázhatatlan ösztönösség, barbár szenvedély. Ám amikor saját létünkről elmélkedünk, azzal áltatjuk magunkat, hogy higgadt vérmérséklet, összeszedettség, józanság, önkontroll jellemez bennünket.”
Bennett a sorozata előrehaladtával egyre inkább szabadon engedi a saját stílusát, egyre többet mutat meg magából ebben a különös, szlávos-indiai hangulatú, istenekkel teli történetben – mi pedig egyre jobban szeretjük őt ezért. Bár látszólag ezúttal is egy nyomozás áll a középpontban, de „a szerző el akart nekem mondani valamit a történetével, a konfliktus és a végkifejlet elválaszthatatlanul összefügg a háttérvilággal és a szerző által képviselt gondolatokkal, amik itt sokkal összetettebbek, mint az előzménykötetben” (ahogy @Spaceman_Spiff fogalmaz). Még nem késő belevágni a sorozatba!
[…] végig izgalmas és érdekes marad; a világábrázolás továbbra is lenyűgöző, és külön mezei pirospont, hogy a gazdaság átalakító hatását is bemutatja Bennett. Remek folytatás.
makitra értékelése a Molyon
David Gemmell: Vérkő
Delta Vision Kiadó, fordította: Sziklai István
„– A legtöbb esetben az álom jobb a valóságnál. Én szánom azokat, akik minden álmukat valóra váltják.”
2017-ben két Gemmell-regény is megjelent, méghozzá a Jon Shannow trilógia második és harmadik része – mindkettőt nagyon szerettük, de természetesen a sorozat első kötetével, az Árnyékok farkasával érdemes kezdeni. A brit szerző életművében igazi különlegesség ez a trilógia: annyi eredeti ötlet, annyi, tőle szokatlannak tűnő megoldás van benne, hogy már csak ezért is megéri belevágni. Egy kicsit western, egy kicsit posztapokaliptikus, nagy adagnyi vallással – ahogy @Noro megjegyzi: „Megvan benne minden, amiért az írót szeretjük, és még egy kicsivel több is”.
A trilógia befejezése méltó az első két részhez, amelyekkel olyan gyönyörűen fonódik össze, hogy nem is hinné az ember, hogy Gemmel az elsőt nem egy trilógia nyitókötetének szánta.
Szabolcs_Holló értékelése a Molyon
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Agave Könyvek, fordította: Ballai Mária
„Nem az a világ rendje, hogy az erős felfalja a gyengét, hanem az, hogy a gyenge megtéveszti, megmérgezi az erőset, és addig suttog a fülébe, amíg az el nem gyengül.”
Jemisin Az obeliszkkapuval zsinórban másodjára nyerte meg az egyik legrangosabbnak számító SFF-díjat, a Hugót – ezzel együtt pedig másodjára is elvarázsolt minket. Ez a rész talán még az elsőnél is összetettebb, érzékenyebb; még mélyebbre megy társadalmi kérdésekben, még több akadállyal szembesíti a figuráit, még többet elmesél különös világáról. Bár a trilógiák második része sokszor problémás, itt minden a helyén van ahhoz, hogy megismételje Az ötödik évszak óriási élményét. Elnyomott társadalmi csoportok, geológiához kötődő mágia, obeliszkek és kőfalók – és még hátravan a befejező rész…
Még mindig imádom Jemisin módját, hogy milyen természetességgel szövi bele a történetébe a sötét bőrszínű főszereplőket, a nem teljesen konvencionális kapcsolatokat (ugyan nincs olyan fantasztikus szívmelengető dolog, mint az előző kötet szerelmi háromszöge, de közelít), és hogy majdnem minden hatalommal rendelkező karakter nő.
Zsoofia értékelése a Molyon
Mark Lawrence: Vörös Nővér
Fumax Kiadó, fordította: Galamb Zoltán
„Az emberek mindig mindenfélét tudni szeretnének…míg el nem árulják nekik, és akkor már túl késő. A tudás adott méretű szőnyeg, a világ pedig nagyobb. Nem amiatt érdemes aggódni, ami kilátszik a rojtok mellett, hanem amiatt, amit a szőnyeg alá söpörnek.”
Amikor sokan már azt hitték, hogy Mark Lawrence örökké a „tövises sorozat” írója marad, jött a Vörös Nővér, és mindent megváltoztatott. Hat vastag (és egy vékonyabb) kötet után kilépett A széthullott birodalom világából, maga mögött hagyta Jorgot és Jalant, hogy elhozza nekünk Nonát – és ezzel egy valóban szerethető főhősnőt teremtett meg. A Vörös Nővér sok szempontból hagyományos felnövéstörténet, egy fiatal lánnyal, nővérekkel és akcióval a középpontban, de már érezni, hogy a sorozat következő részeiben várnak még ránk meglepetések (például a világot illetően). Most még biztosan nem késő becsatlakozni a sorozatba, akár azoknak is, akik még semmit sem olvastak a szerzőtől.
A mágia és a hozzá kötődő fegyvertelen, vagy fegyveres küzdőtechnikák ábrázolása is rendkívül alapos és igényes. Mindvégig a cselekmény, a konfliktusok ábrázolásának szolgálatában áll, egy percre sem laposodik el ettől a történetvezetés, vagy fullad unalomba a sztori.
gesztenye63 értékelése a Molyon
Terry Pratchett: Télkovács
Delta Vision Kiadó, fordította: Farkas Veronika
„Az emberek azért akarják, hogy a világ mesévé változzon, mert a mesék igazságosnak és logikusnak tűnnek. És az emberek logikus világot akarnak.”
Terry Pratchett visszatérő írója a fantasy ajánlólistánknak – a tavalyi évhez hasonlóan most is Sajogi Stefánia legújabb kalandjával, amiben ezúttal a tél szelleme is szerepel. Meg most is itt vannak a nac mac fíglik, és persze Pratchett ellenállhatatlan-elképesztő humora sem maradhat ki. Látszólag könnyed mese a Télkovács, de aki olvasott már Pratchettet, az tudja, hogy a könyvei a rekeszizom-erősítő viccek mellett nagy adagnyit tartalmaznak a szerző világlátásából is. Komorabb történet ez tehát, mintsem hogy félvállról vegyük: ilyen az, amikor Pratchett felnövésről és felelősségvállalásról ír. Röviden: kihagyhatatlan.
Hogyan jön el a coming of age olyasvalakiért, akit eleve arra tanítanak, hogy már csak hivatalból is érettebb meg gyakorlatiasabb legyen a környéken fellelhető bárki másnál?
Bíró_Júlia értékelése a Molyon
Anthony Ryan: A láng légiója
Fumax Kiadó, fordította: Matolcsy Kálmán
“Mi a pénz valódi meghatározása?
A pénz egy kollektív kényszerképzet. A gazdagok és a szegények közt létrejött, kimondatlan és csalárd egyezmény, amely értéktelen zálogtárgyaknak tulajdonít értéket a társadalmi biztonság káprázatáért cserébe.”
Ha van a féltéglákkal nagy mennyiségben elborított fantasy-piacon olyan szerző, akitől szinte várjuk, hogy ne is adja ötszáz oldalnál alább, az Anthony Ryan. Tavaly nagyon szerettük Az ébredő tűzzel elkezdett sárkányvér-mágiás, kapitalizmusos, titkosügynökös, hajózós sorozatát, aminek a 2017-es folytatásában is simán tartja a magas színvonalat. Ryan tovább bővíti a világot, miközben most sem felejtett el szövevényes-kalandos cselekményt írni, ráadásul ezúttal négy nézőpontból. Aki az első részt szerette, az ki ne hagyja a folytatást; aki viszont még nem ismeri, az bátran tegyen egy próbát az első résszel. Azt mondtuk már, hogy sárkányok is vannak benne?
Akárcsak az első kötet, ez a könyv is kitűnő képviselője a kortárs epikus fantasynek, amely nem szégyell tudományos és technológiai ötleteket ötvözni egy remek mágiarendszerrel, valamint a vadkapitalista gyarmatosító világnézettel.
Noro értékelése a Molyon
Andrzej Sapkowski: A tó úrnője
PlayON! Kiadó, fordította Hermann Péter
“– (…). Na szakállasok, meséljetek, mi újság nálatok?
– Nem megmondtam? – szólalt meg gúnyosan Yarpen. – Nem megmondtam, Zoltán? A világ végéről jön vissza, ahol, ha hiszünk a pletykáknak, vérben gázolt, sárkányokat pusztított el, és császárságokat döntött meg. És minket kérdez, mi újság nálunk. Tiszta Vaják.“
2011-ben jelent meg az első Sapkowski-kötet magyarul, és tavaly végre a kezünkbe vehettük a Vaják-sorozat két befejező részét. A Fecske-torony és A tó úrnője pontot tesz Geralt és Ciri történetének végére, egyben megmutatja, hogy Sapkowski milyen elképesztően jó író valójában. Az utolsó két része minden korábbinál kísérletezőbb, sokszor egyenesen posztmodern, de úgy, hogy közben nem feledkezik el a cinikus-szarkasztikus humoráról, az emlékezetes, hús-vér figuráiról, vagy az izgalmas, megragadó, sokszor szívszorító cselekményről sem – vagyis mindarról, amiért annyira imádjuk ez a sorozatot. Jellegzetesen kelet-európai hangulat, a szláv mitológia különleges lényei, társadalmi problémák egy összetett és átgondolt koncepcióban, mely a 20-21. század egyik legjelentősebb fantasysorozatát adja ki (továbbiakért érdemes @vicomte karcát elolvasni). Idén ráadásul már megjelent egy előzménykötet is!
Ebben a regényben továbbra is központi motívum az idő és a valóság különböző síkjainak megkavarodása, ami egy fantasy regényben nem feltétlenül novum, ám az, hogy mindez az alkalmazott irodalmi eszközökkel is tökéletesen le legyen követve, már igen.
vicomte értékelése a Molyon
Michael J. Sullivan: A Koronatorony
Fumax Kiadó, fordította: Matolcsy Kálmán
“– Igen, egy csapatban, társakként, úgy értve, hogy két emberként, akik együtt dolgoznak, és egyesítik a képességeiket egy közös cél érdekében. Elf nyelven van erre egy kifejezés. Úgy mondják…
– Riyria – fejezte be a mondatot Royce.”
Michael J. Sullivan nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen korábban végigkövethettük a hatrészes Riyria-krónikák sorozatát, amely a Trónbitorlókkal kezdődik. Tavaly megjelent hozzá az első előzménykötet is, melyet azok is élvezhetnek, akik már túl vannak az eredeti sorozaton, és azok is, akiknek ez lesz az első regényük a szerzőtől. Royce és Hadrian kalandjai ugyanis még mindig veszettül szórakoztatóak, a páros megismerkedésének története pedig a várt módon nincs híján sem kalandnak, sem humornak – Sullivan mostanra tényleg úgy ír, mintha pontosan tudná, mi kell az olvasóknak ahhoz, hogy le se akarják tenni a regényét. Fantasy rajongóknak kötelező!
A párbeszédek zseniálisak, a humoros részek szórakoztatóak, de nem elcsépeltek, a karakterek rendkívül szerethetőek (jó, nyilván én úgy kezdtem már bele, hogy régi barátokhoz térek vissza), a csatajelenetek jól megkomponáltak, a könyv csúcspontját jelentő tolvajakció pedig olyan heves és feszes volt, hogy még úgy is izgultam, hogy tudtam semmi baj nem érhet itt senkit.
marcipáncica értékelése a Molyon
Karin Tidbeck: Amatka
Athenaeum Kiadó, fordította: Babits Péter
“– Maga szerint miért nem kellenek az embereknek?
– Nem idevalósi, igaz? Hát, mert újak. Az emberek nem szeretik az újdonságokat. Azokból még semmi jó nem sült ki”
Listánk egyik legkülönlegesebb darabja az Amatka. Karin Tidbeck, svéd írónő első regénye igen furcsa olvasmány: úgy kezdődik, mint egy disztópia, majd egyre mélyebbre csúszunk a szürreális eseményekben, és mindent újra kell értékelnünk, amit korábban a könyvről gondoltunk. Látszólag rövid alkotás, egyenesen minimalista eszközökkel megírva, az élmény azonban még nagyon sokáig velünk marad. Bekúszik az álmainkba, átformálja az érzelmeinket, alig tudjuk elengedni. Nagy lelkesedéssel ajánljuk azoknak is, akik szerint egy fantasyben csak sárkányok, kardok és lovagok lehetnek.
Hangulata a skandináv november, cselekménysebessége a Közlekedési Múzeum összes kiállított gőzmozdonya által elérhető végsebesség átlaga, tematikája valami disztópia, valahol, valamiért.
pat értékelése a Molyon
Veres Attila: Odakint sötétebb
Agave Könyvek
„A félelem feloldódott a pillanatban, a valóság működési szabályai felfüggesztésre kerültek.”
Legnagyobb sajnálatunkra az eggyel korábbi ajánlólistánkra nem fért fel magyar szerző, 2017-ben azonban megjelent Veres Attila első regénye, és rögtön az egyik kedvencünkké vált. „Szagokba, vérbe, testnedvekbe mártogatott egzisztenciális szorongás”, írja róla @Oriente, megmutatva, hogy a horrorhoz tényleg nagyon közel álló könyvről van szó. Talán a legjobb szó rá a weird, de ami még ennél is fontosabb, az a semmi mással össze nem hasonlítható élmény, amit az elolvasása után érzünk. A cellofoidák bemásznak a tudatunkba, egyszerre rettegünk, borzadunk és vagyunk kíváncsiak – követjük Gábort ezen a nagyon erősen megrajzolt vidéki Magyarországon, idegen lények és egyre váratlanabb események között, hogy a végére egyvalami egészen biztossá váljon: Veres Attilára a jövőben is érdemes lesz figyelni. Már megjelent egy novelláskötete is, amiben talán még a regényénél is bizarrabb-különlegesebb-lenyűgözőbb írások szerepelnek.
Kedves olvasó, erre nem igazán számítasz. Nagyon beteg irányt vesznek a dolgok, itt aztán kapkodhatod a fejed, értelmezheted az előzményeket, újraolvashatod a sorokat, kiidézheted a mondatokat.
Buzánszky_Vírus_Dávid értékelése a Molyon
SFF Vektor 