2018-as sci-fi ajánló

Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2018-as sci-fi jelöltlistából.


Naomi Alderman: A hatalom

XXI. Század Kiadó, fordította: Borbély Judit Bernadett

„Mit ér a hatalmam, ha nem használhatom?”

Mi történne, ha egy nap a nők képesek lennének felülkerekedni a férfiakon? Ha egyszer olyan hatalomra tennének szert, ami teljesen felforgatja az eddigi világot? Jobb lenne akkor, ha nem a férfiak lennének a privilegizált csoport? Naomi Alderman méltó folytatója Margaret Atwood örökségének: könyve nem ad egyszerű válaszokat, világképe nem fekete-fehér. Az elnyomás természetének komor természetrajza ez a regény, ami a zsánerolvasók és a szépirodalmi közönség számára is fontos és húsba vágó témát boncolgat.

Szóval megint egy feminista regény? Egy trendi gender sci-fi? 
Olvashatjuk annak is, de sokkal több annál: mert sokkal okosabb annál. Alderman szerintem nem nőkről akart írni a férfiakkal szemben, vagy férfiakról a nőkkel szemben, hanem arról, hogy mi történik, mi minden történhet meg, ha egy jól lehatárolható embercsoport jut egy tetszőleges, de vitathatóan önkényes előny birtokába.

Oriente értékelése a Molyon

Pierce Brown: A káosz évei

Agave Könyvek, fordította: Török Krisztina

„Tízévnyi háborúskodás után már nem hiszek abban, hogy létezhetnek békés pillanatok.”

Pierce Brown sorozata töretlenül népszerű az olvasók körében. A korábbi kötetek főhőse, Darrow, már tíz éve él folyamatos háborúban. A sok harc megacélozta a lelkét és a testét, ám az új hadjárata, aminek célja a világok felszabadítása, sokkal nagyobb próba elé állítja, mint eddig hitte. „Míg a Vörös lázadás-trilógia egy univerzum végét örökítette meg, A káosz évei egy új kezdetének az első krónikája”, írja a regény fülszövege, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a krónika a jövőben tovább fog folytatódni.

A káosz évei tökéletes folytatása a Vörös lázadás-trilógiának. Brown nem tököl azzal, hogy összefoglalja az eltelt évek történéseit, amit kell, megtudunk menet közben. A négy nézőpont karakterrel sokkal jobban kitágul a világ, ami önmagában is szuper volt már az első könyvekben is, de azért mégis csak a szereplőkért szeretjük a könyveit, nem? 

Nuwiel értékelése a Molyon

Kir Bulicsov: Túlélők

Metropolis Media, fordította: Egri Zsuzsanna

„A puszta létért folytatott harc reménytelen regresszióhoz vezet. Ha a túlélés ára az, hogy a természet részévé válunk és elfogadjuk a szabályait, akkor feladtuk.”

A Sztrugackij testvérek mellett a Metropolis Media tavaly elkezdte gondozni az orosz sci-fi egy másik klasszikus és közkedvelt szerzőjét, Kir Bulicsov életművét. Az érdekes morális és társadalmi kérdésekkel foglalkozó írónak ez a regénye is komplett társadalomrajz, ami arra keresi a választ, vajon meddig képes megmaradni civilizáltnak az ember egy vad bolygón, elszakítva a többi embertől, és mi az, ami ebben a helyzetben is változatlan marad. Aki szereti a lassan csordogáló, elgondolkodtató, régi vágású orosz sci-fiket, annak Bulicsov kötelező olvasmány.

[…] a könyv második felében a végletekig tudta fokozni a drámát az író, letehetetlennek éreztem, mindig olyan közelinek tűnt a cél, aztán mégis olyan távol került, igazi adrenalin-löket volt ez számomra, még nagyon közel a végéhez (szó szerint 10-20 oldallal előtte) sem lehetett tudni, hogy mi fog történni.

Sai_home értékelése a Molyon

Marko Kloos: Tengerészek

Agave Könyvek, fordította: Farkas István

„Talán mégis fejlődőképes faj vagyunk, most, hogy a kipusztulásunkkal nézünk farkasszemet.”

Marko Kloos továbbra is a kortárs military sci-fi egyik nagyágyúja, ezt a Frontvonalak sorozat harmadik kötetével is bizonyítja. Ráadásul a tét tovább nő, hiszen az idegen nyurgák már a Földet fenyegetik. A hangsúly itt most kevésbé a szárazföldi bevetéseken van, inkább az űrbéli harc, a lopakodás, és az ostromállapot miatti folyamatos készenlét miatt izgulhatunk főhősünkért. A nyomasztó hangulat teljesen beszippantja az embert, és kíváncsian olvassuk, vajon sikerül-e valahogy túljárni a sokkal erősebb ellenfél eszén.

A magyar cím ezúttal is telitalálat, ugyanis Andrew a legtöbb idejét ezúttal űrhajókon tölti, tengerészek közt. Úgy érzem ezeknél a részeknél nagyon jól sikerült a szerzőnek visszaadni a bezártság érzését ill. az egyszeri talpas katona tehetetlenségét. Lent a bolygókon lehet lőni az ellenségre, de az űrben marad a feszült várakozás és a reménykedés, hogy a hajó nem kap végzetes találatot.

Razor értékelése a Molyon

Cixin Liu: A sötét erdő

Európa Könyvkiadó, fordította: Dranka Anita)

„Jelenleg az emberiség fennmaradásának legnagyobb akadálya maga az emberiség.”

Az első kötet, A Háromtest-probléma vége után valószínű mindenki kíváncsian várta, milyen irányba is fog tovább folytatódni az emberek és a trisolarisiak konfliktusa. A kínai sci-fi nagyágyúja pedig nem hazudtolta meg magát a trilógia második kötetében: szereplői a megoldhatatlan problémával szembekerülve sokszor nem hétköznapi megoldások felé fordulnak, a történet pedig az emberi lét számos aspektusát igyekszik feltárni az olvasó előtt. Talán kevésbé meghökkentő, mint elődje, de annál mélyebbre ás az emberi lélekbe, hogy megtalálja azt, ami igazán megkülönbözteti fajunkat az invázióra készülő idegen lényektől.

A Sötét erdő egészen más, mint elődje, A Háromtest-probléma. Kevésbé gördülékeny, ugyanakkor sokkal átgondoltabbnak is éreztem. Nem egy egyszerű olvasmány, megköveteli magának az időt az agyat és a figyelmet, de meg is hálálja.

ViraMors értékelése a Molyon

Zachary Mason: Void Star

Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika

„Néha úgy tűnik számomra, hogy olyan az MI-kkel beszélgetni, mintha a felhőkből vagy madárrajokból próbálnánk megjósolni a jövőt.”

Mikor már mindenki azt hinné, hogy a cyberpunk halott, jön Zachary Mason, és megmutatja, hogy csupán jól kell hozzányúlni az ismerős toposzokhoz. És persze nem árt, ha az MI-kkel, utcai harcosokkal, virtuális valósággal és megavállalatokkal teli regényt szuggesztív stílussal írja meg a szerző. Így válik a forma és a tartalom szintézise olyan alkotássá, ami ha egyszer beszippantja az embert, akkor nem ereszti, még jóval a regény utolsó oldalait követően sem.

Szeretem ezt a világot. Szeretek elveszni az elképzelt jövő valóságában, világutazó kozmopolitaként új városokban ébredni. Ahol mesterséges intelligenciák uralják a valóságot, az élet meghosszabbítható, és az emlékezet valóságos, mindig velem van. 

csartak értékelése a Molyon

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika

„Az idő csak éget. Az idő éget, és az ember azt hinné, hogy kiégeti a sebeket, de azok újra és újra vérezni kezdenek.”

Ez a sötét hangulatú, nyomasztó, az időutazást kreatívan kezelő regény nemcsak a sci-fi olvasók számára lehet különleges élmény, hanem azoknak is, akik a thrillerek felől érkeznek. Az erős próza és a letaglózó képek és jelenetek emlékezetessé és egyedivé teszik a könyvet. Egyáltalán nem túlzás, ha a True Detective, a Twin Peaks és a Hyperion találkozásaként hivatkozunk rá, de szerencsére a Letűnt világok végig egyedi és lebilincselően eredeti történet marad, egészen az utolsó oldalakig.

Okosan kitalált sci-fi egyveleg, ami nem esik túlzásokba, és ahol a thriller szál szervesen kapcsolódik a fantasztikus ötlethez. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy nyomasztó, de ötletes és izgalmas könyvet olvasni.

Spaceman Spiff értékelése a Molyon

Szilágyi Zoltán: Arató

Főnix Könyvműhely

„Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.”

Talán még a trilógia korábbi részeit olvasók sem gondolták, hogy ez a steampunk történet ilyen különös fordulatot vesz, és egy grandiózus, a lét és a világmindenség jelenségeivel foglalkozó regényben csúcsosodik ki. Az Arató izgalmas vállalkozás, ami igazán egyedi színfolt a magyar fantasztikumban, így nem is csoda, ha idén egyedüli magyar kötetként helyet kapott a válogatásunkban.

A Káoszszív trilógia steampunk háborús regénynek indult, majd átváltott metafizikai jellegű, létsíkok között ugráló science fantasybe, hogy végül… valami egészen másban és meglepőben érjen véget.

Noro értékelése a Molyon

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Fumax Kiadó, fordította: Kodaj Dániel

„A szabadság azt jelenti, hogy a te felelősséged helyesen dönteni.”

A szerző mintha csak pihenésképpen írta volna meg ezt a regényt Az idő gyermekei után – de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna ugyanazokkal a komoly kérdésekkel. Az intelligenssé tett állatok témája örök, Tchaikovsky mégis képes új dimenziókkal gazdagítani a „mi teszi az embert?” kérdéskört. Miközben Rex és társai útját követjük, ahogy eszközből személlyé válnak, még egy villanásnyit be is pillanthatunk abba a szédítő jövőbe, ami talán már itt toporog a küszöbünkön.

És végre egy regény, ami okosan és cselekményébe tökéletesen integrálva tud beszélni etikáról, szabad akaratról, lélekről, de még összetett, alig belátható társadalmi folyamatokról, transzhumanizmusról, az intelligencia fejlődésének lehetséges útjairól is.

pat értékelése a Molyon

Walter Tevis: Sokszavú poszáta

Metropolis Media, fordította: Joó Attila

„– Mindegyik gondolatvezérelt busz barátságos. Belénk programozták a Kedves Érzelmeket, és szeretjük a munkánkat. 
Ez jobb programozás, mint amit az emberek kapnak, gondoltam némi indulattal. 
– Igen – mondta a busz. – Jobb.

Az itthon kevésbé ismert szerző klasszikusa mintha csak a Philip K. Dick által kijelölt úton járna. A visszafejlődött emberiség fölött már csak egy halhatatlan robot őrködik, aki szemtanúja lesz a világ széthullásának, és annak, hogy a káoszból egy új reménysugár ragyog fel: egy ember, aki tud olvasni. A szerző jövőképe a fogyasztói társadalom árnyoldalát mutatja meg, ma is aktuális képet fest az emberiségről, és újabb feledhetetlen robottal gazdagítja a sci-fi világát.

A Sokszavú poszáta egyrészt nagyon kedves és bájos, másrészt mindemellett jó módon elgondolkodtató, de nem erőszakosan szájbarágós. A zsenialitása számomra részben abban mutatkozik meg, hogy mennyire szürreális a jövőkép, amit lefest, részben meg pont abban, hogy bizonyos részei viszont fájdalmas módon nagyon is ismerősek.

vöri értékelése a Molyon

Az ajánló mellett az SFF Vektor zsűrije összeállított egy szubjektív válogatást 2018-as kisprózákból, valamint olyan kötetekből, amelyek nem kerülhettek fel a jelöltlistára.

Az ajánló eredetileg a Moly Merítés rovataként jelent meg.