Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2016-os sci-fi jelöltlistából.
Iain M. Banks: Hidrogén szonáta
Agave Könyvek, fordította Gálla Nóra
„Hát igen, ha az embernek tízezer évesen még bolyongani támad kedve a galaxisban, nem árt, ha van egy jó barátja, aki történetesen egy kultúrabeli csodahajó.”
A 2013-as Könyvhéten érkezett a hír, hogy elhunyt a skót Iain M. Banks. Nagyon fájt ez mindenkinek, hiszen a szerzővel egy nagy humanista és remek sci-fi író távozott közülünk. A Kultúra olyan fajta utópia, ahol mindenki szívesen élne: korlátlan lehetőségek, lenyűgöző idegen civilizációk és vicces űrhajónevek. A Hidrogén szonáta sajnos az utolsó darabja ennek a világnak, de nincs okunk búslakodni! Hiszen itt ismét megkapjuk azt, amiért olyan zseniális volt Banks, ezek pedig nem csak a furcsa idegenek és a zakkant űrhajók, hanem a morális kérdések, a civilizációs távlatok, amikben mégis ott vannak az egyének, akik múltjuk súlyát cipelik magukkal, miközben pedig próbálnak valami jobbat kihozni a dolgokból. Igazi Banks sci-fi, és pont ezért nem lehet nem szeretni.
Egyik kedvenc sci-fi sorozatom a Kultúra. Mindig élvezettel merülök el ebben a világban, Banks elrugaszkodott víziói magukkal ragadnak. Annyira lenyűgöző ez a civilizáció, annyi lehetőséget rejt magában, amennyit a mai világunk soha sem fog megadni.
csartak értékelése a Molyon
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Unio Mystica Könyvkiadó, fordította Hargittai Krisztina
„Nem lehetsz boldog, ha mindig színlelned kell.”
„Card igazi és egyetlen Végjáték-hőse Ender, és úgy tűnik, a Végjáték sorozat bármelyik regénye láthatóan akkor működik igazán, ha Enderről szól.” Azt hiszem, egyetérthetünk ebben @Hackett-tel, ugyanis a Végjáték és A Holtak Szószólója között játszódó kötetben újra találkozhatunk Enderrel, aki itt már a Fajírtó – még ha nem is mindenki tekint így rá –, de még nem a Szószóló – még ha ennek csírái már itt elkezdenek is kihajtani a lelkében. Ő talán a science fiction legemberibb, legélőbb figurája, és Card rajta keresztül újra bebizonyítja, hogy milyen jól érti az emberi kapcsolatokat. Lehet, hogy túl sokat gondolkodnak a szereplői, lehet, hogy itt-ott talán kicsit már mítoszrombolóan nyúlt bele Ender mitológiájába, de amikor bezárjuk a könyvet, a kavargó érzések és gondolatok közül egy biztosan velünk lesz: az elégedettség.
A legérdekesebb az, hogy ebben a kötetben Ender már nem a fiatalkori énje, de még nem is A holtak szószólójának bölcse – most valójában Teremtő Alvin űrbéli mása. Egy végtelenül intelligens fiatal férfi, aki szereti az embereket, de még nem egészen tudja, hogy neki pontosan mi is a feladata ebben az életnek nevezett katasztrófában, azt pedig még kevésbé tudja, hogyan is birkózzon meg vele.
Dominik_Blasir értékelése a Molyon
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei
GABO Könyvkiadó, fordította Járdán Csaba
„– Mindannyiunkat birtokolnak, tanácsos. Csak azt választhatjuk meg, ki birtokoljon minket.”
Adam-Troy Castro regénye első látásra szimpla sci-fi/krimi keverék, de valamiben mégis hasonlít például A Holtak Szószólójához: itt is lelkileg mélyen terhelt szereplők élnek, cselekszenek és gondolkodnak a grandiózus sci-fi háttér előtt. Mert hiába egy gyilkosság kiderítéséről szól a könyv, és egy grandiózus, senki által nem értett mesterséges világban játszódik a cselekmény MI-kkel és idegen lényekkel, valójában a legfontosabb a regényben az ember. Az, ahogyan a végtelenül magányos Andrea Cort és sorstárai ebben a nyomasztó világban próbálnak emberiek lenni, ehhez pedig kapcsolatokat találni, kötődni valakikhez. Castro az izgalmas nyomozás közben sem feledkezik el arról, hogy milyen könnyen elveszíthetjük az egyik legfontosabb dolgot, ami emberré tesz minket: a mások nyújtotta támaszt.
Mert mindenható mesterséges intelligenciák ide, lenyűgöző mesterséges ökoszisztémák oda, mindenféle nem-humán fajok amoda, az univerzum legérdekesebb, legösszetettebb, leglenyűgözőbb entitása, mindennek mértéke, középpontja és legfőbb mozgatója akkor is az Ember.
pat értékelése a Molyon
James S. A. Corey: Nemezis játékai
Fumax Kiadó, fordította Galamb Zoltán
„Abból tudod, hogy igazán érdekes kérdésre bukkantál, ha senki sem akarja, hogy megtaláld rá a választ.”
A Térség igazi sikertörténet: a könyvsorozat azonnal az egyik legnépszerűbb kortárs sci-fi lett és szinte minden olvasói szavazáson előkelő helyet foglal el, mindezt pedig még tovább fokozza, hogy az ebből készített és most is futó adaptáció az egyik legigényesebb SF TV-sorozat a Battlestar Galactica óta. Hogy mi a siker titka? Talán az, hogy az izgalmas cselekmény mellett nagyon színes és érdekes világot mutat be az álnéven író szerzőpáros, ami azonnal magával ragadja a kellő fantáziával rendelkező olvasókat. Persze kérdés, hogy be lehet-e csatlakozni egy sorozatba az ötödik kötetnél, de látva a rajongók lelkesedését, talán nem követ el nagy hibát az, aki tesz egy próbát a Térséggel könyv formában is.
Ami pedig jelen kötetet illeti, nos, még a legvaskalaposabb olvasók szerint is ez a sorozat eddigi legjobb része – persze aki idáig eljutott, azt már talán a kíváncsiság is viszi előre, hiszen a Nemezis játékaival félidőnél jár a 9 részes(re tervezett) Térség.
A könyvben többet tudunk meg a szereplőkről, és bár még mindig az az érzésem, hogy egy-egy sablont (sztereotípiát?) testesítenek meg, ettől függetlenül, egyre jobban kedvelem a regényfolyamon átívelő közös szereplőket. Várom a következő részt.
NewL értékelése a Molyon
Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul I-II.
Delta Vision Kiadó, fordította Varga Csaba Béla
„– Van egy mondat, amit mindig is szerettem volna bemondani a mikrofonba – ismerte be, amikor a repülőgép számítógépe jelezte, hogy a mikroreaktorok készen állnak a felszállásra. – Atomturbinák teljes gőzzel előre!”
A Pandóra csillaga – Júdás elszabadul páros (a Nemzetközösség saga) a sci-fi epikus fantasyje. Mielőtt homlokráncolás közepette továbbgörgetnél, kedves Olvasó, megmagyarázom. Hamilton aprólékosan, az utolsó szögig kidolgozott világot teremtett, ami grandiózus, színes és el lehet benne veszni. Ebbe aztán egy küldetést helyezett, ami a jó és a gonosz harcáról szól. Nagyon leegyszerűsítem? Igen, de mégsem kezdhetem azzal, hogy több, mint két és fél ezer oldal történetet kapsz! Viszont ha nem riaszt el ez a terjedelem, az biztos, hogy az egyik legérdekesebb űroperához lesz szerencséd. És végre a Júdás is megérkezett, még ha többet is kellett rá várni, mint szerettük volna. Űrháború, idegenek, rejtélyek, összeesküvés, és az Univerzum legjobb nyomozónője – csak annyit mondhatok, kár lenne kihagyni.
Lehet, hogy néha kicsit túlírt a történet, azt azonban bátran ki merem jelenteni, hogy kevés ilyen író van, mint Hamilton: nem csak ötletei vannak, de ki is tudja őket fejteni, és össze is fűzi mindet egy egységes egésszé.
kvzs értékelése a Molyon
Cixin Liu: A Háromtest-probléma
Európa Könyvkiadó, fordította Pék Zoltán)
„– Időről időre felnéztem a csillagokra az éjszakai műszakban – mondta tovább –, és izzó sivatagnak láttam, magamat pedig magányos gyereknek, aki eltévedt a sivatagban… úgy éreztem, az élet csupán egy véletlen a sok közül az univerzumban. Az univerzum egy üres palota, és az emberiség csak egy hangya benne.”
Hugo-díjas kínai sci-fi, ez önmagában is figyelemfelkeltő lenne – de nem csak ebben rejlik a regény érdekessége. Bepillantást nyerünk ugyanis a kínai történelem elmúlt ötven évének egyik legvéresebb periódusába, amikor a Kulturális Forradalom jegyében üldözték a tudományt, mint a nyugati imperializmus eszközét. Mindezzel a történelmi szállal párhuzamban pedig ott van egy különös világ, a Háromtest világa, ami első pillantásra lenyűgözi az embert. Hogy mi a köze egy különös világnak a kínai történelemhez? Egy száműzött tudósnak a rejtélyes öngyilkosságok sorozatához? Mindezekre a kérdésekre érdekes csavarokkal kapunk választ, közben pedig Cixin Liu új irányból közelíti meg az egyik legrégibb sci-fi toposzt. Hogy mit? Azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a regényt!
Liu egyszer szabadjára engedi a fantáziáját és tobzódik abban, mennyi különös dolgot kitalálhat, máskor viszont visszaszáll a realitás talajára, és a fizika eszközeit veti be, hogy varázsoljon. Mert aminek a történet utolsó harmadában szemtanúi lehetünk, az igazi varázslat: az a fajta, amiért az ember szereti a sci-fit.
Spaceman_Spiff értékelése a Molyon
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
GABO Könyvkiadó, fordította Körmendi Ágnes
„Először csak annyit akarunk, hogy meglássanak minket, de ha már megláttak, onnantól kezdve nem érjük be ennyivel. Onnantól azt akarjuk, hogy emlékezzenek is ránk.”
A világnak vége. Egy járvány végzett az emberiség nagy részével. A túlélők így-úgy próbálnak boldogulni, az elhagyatott világban pedig ember embernek farkasa. Ezt már ismerjük, ezt már olvastuk ezerszer. De ahogy Emily St. John Mandel ír erről, na ilyet még nem olvastunk. Mert ő nem a világvégéről ír, hanem arról, ami a világvége előtt volt. Hogy kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mit veszíthetünk el. Elveszíthetjük-e egyáltalán, ami igazán fontos? Ha igen, mi az? És hogyan élhetünk tovább nélküle? A Tizenegyes állomás olyan sci-fi, amilyet a Bradburyhez hasonló írók írtak: mindenkinek mást mond, még akkor is, ha a Marson nem élnek idegenek, a világvége pedig ennél sokkal sötétebb lesz. Nem azért van itt a helye, mert ez a legkeményebb sci-fi – hanem mert ez az egyik legemberibb.
A történet önmagában véve nagyon szomorú, a veszteségről szól, a hiányról, a magányról, arról, hogy az ember másokra van utalva, családra, barátokra, ismeretlenekre. Valahol nekem mégis megnyugvást hozott, mert az is benne volt, hogy mindig van tovább, van remény, és még akkor sincs vége a világnak, amikor úgy néz ki.
Bori_L értékelése a Molyon
Félix J. Palma: Az ég térképe
Európa Könyvkiadó, fordította Kutasi Mercédesz)
„A szépség elsiratása olyan emberi szokás… Tudja, Mr. Wells, hogy amikor egy csillag kihuny, a fénye még sok ezer évig látszik az univerzumban? Az univerzum sokáig emlékszik a veszteségeire… de nem siratja őket. A veszteségekre is szükség van.”
Évekkel ezelőtt jelent meg Az idő térképe, ami szép lassan kultstátuszt ért el a sci-fi olvasók körében idehaza. Éppen ezért örültünk nagyon, amikor váratlanul a kezünkbe vehettük a folytatást, amiben, ha lehet, az író még tovább emelte a tétet. Ez egy hihetetlenül pimasz és szellemes irodalmi játék, aminek nem más az egyik főhőse, mint H. G. Wells, „a sci-fi atyja”. Wells művei és más irodalmi és filmes történetek és öltetek keverednek kultúrtörténeti momentumokkal, Palma pedig élvezettel tobzódik önnön fantáziájában, mi pedig nem lehetünk neki elég hálásak ezért. Kaland és líraiság, humor és mélység, szörnyek és szerelmek, sci-fi klisék és merész húzások. A Viktoriánus trilógia egy igazi bűvészmutatvány, szellemi bravúr, amit vétek lenne kihagyni.
A karmolós belezésre fixált idegeneket, a futkosó emberekre lövöldöző tripodokat, vagy a viktoriánus szájízzel kevert
Oriente értékelése a Molyonmátrixotbiopiramist körülbelül annyira lehet/kell komolyan venni, mint egy varieté bűvészt, aki a színpadon darabolja fel a dobozba zárt flitteres lányt.
Al Robertson: Égtörés
GABO Könyvkiadó, fordította Varró Attila
„Erről szól az emberi élet, Fist. Nem csak a szabadságról. De arról is, hogy szomorúnak, gyengének, magányosnak érezzük magunkat, elveszítjük a szeretteinket, és látjuk a tökéletes pillanatokat örökre elenyészni. Nem olyan vészes. Csak azért fáj az elmúlásuk, mert annak idején boldoggá tettek. Egymásra találunk, azután elválunk, szomorúak vagyunk, és azzal vigasztaljuk magunkat, amit a jövő hozhat nekünk.”
Kétarcú könyv ez: először azt hisszük, hogy egy közepes, ezerszer olvasott cyberpunk krimi, amit pár apróság tesz érdekessé. Aztán hirtelen Robertson előkapja az ászait, amiket mindvégig az ingujjában rejtegetett, miközben elaltatta a figyelmünket. Mert mi történik itt? Hát, a szerző újragondolja a mi világunk céges kapitalizmusát, megfejeli ezt a közösségi média és a reklámipar hatásával, és kikever belőle egy ütős kis mixet. Sajnos közben a krimit elhanyagolja, de szerencsére olyan érdekes ötletekkel tölti meg a világát és annyi komoly kérdést bujtat a Panteon MI vállalatainak uralmába, hogy minden magára valamit is adó sci-fi olvasó csillogó szemekkel olvassa. Nem tökéletes könyv, sokan ráunhatnak a nyomozásra, ennek ellenére mégis ajánljuk, mert akár ilyen is lehet a jövőnk, ha nem vigyázunk.
Kezdetben csak kapkodtam a fejem olvasás közben a számos ismeretlen kifejezés láttán, amikre a későbbiekben közvetlenül kapunk magyarázatot vagy a kontextusából kikövetkeztethető (ebből a szempontból kicsit hasonlított a Kvantumtolvajra, bár azért annál jóval könnyebben emészthető). Céges istenségek, harci mesterséges intelligenciák, reprók…
Dubovszki_Martin értékelése a Molyon
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Fumax Kiadó, fordította Galamb Zoltán
„– Nem a bátorság, a sportosság vagy bármi olyasmi tart minket életben, ami egy őskori társadalomban értékesnek számított, hanem az, hogy bonyolult technikai készségeket tudunk elsajátítani. Az a képességünk, hogy kockák legyünk.”
A legnagyobb meglepetés 2016-bó a Seveneves. Nem a megjelenése, hanem hogy egy ennyire hard sci-fi ekkora közönségkedvenccé tudott válni! Olvasói között megalapíthatnánk a Neal Stephenson Rajongói Klubot, ahol a résztvevők pályagörbéket számolhatnának! A Hold felrobbanása a világot teljesen megváltoztató esemény, a szerző pedig a mai tudásunk legjavát állítja a szolgálatába, hogy valahogy megmenekítse az emberi fajt. Eposzi küzdelem ez, ahol az ellenfél a fizika, a kémia és a matematika törvényei, az ember legjobb társa pedig valaki olyan, aki jól tud számolni vagy legalább két diplomával rendelkezik. Egyáltalán nem akcióregény, de tény, hogy a szereplők erőfeszítései az életben maradásért minden hátráltató tényezővel szemben lebilincselőek. Az ész és az ember diadalát hirdeti a könyv, ezzel pedig a sci-fi ősi hitvallása mellett teszi le voksát: a tudomány segítségével bármilyen akadály legyőzhető.
A kérdés, amit ebben a könyvében feltesz, a következő: mire lenne képes a ma is megvalósítható űrtechnika, ha valóban létkérdéssé (és nem pénzkérdéssé) válna, hogy kihozzuk belőle a maximumot? A választ pedig mérnöki precizitással járja körül.
Noro értékelése a Molyon
SFF Vektor 