2019-es sci-fi ajánló

2019-ben negyvenhárom olyan science fiction regény jelent meg, amelyek megfelelnek a jelölés feltételeinek. Az SFF Vektor mindegyik zsűritagja elolvasta a könyvek több, mint felét, és ennek alapján összeállították az ajánlólistát, valamint megválasztották a 2019-es Év Science Fiction Könyveit is – a szoros eredmény miatt idén két regényt. (Az ajánlónkat az Év Könyveivel kezdjük, majd a további könyveket a szerzők neve szerint rendezzük sorba.)

Az Év Science Fiction Könyvei

Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Metropolis Media, fordította G. Bogár Edit

“Azt mondom Jarénak, hogy csak néhanapján fogyasztanék kapszaicint, amikor nagyon nagy szükségem van rá, és hogy bármikor abba tudom hagyni.”

A finn Johanna Sinisalo regénye, A Nap Magja egy alternatív történelmi disztópia, egy társadalmi sci-fi, amelyben hangsúlyos a nemi szerepek kérdésköre. Egy olyan szelíden elnyomó társadalomban találjuk magunkat, ahol a módszeresen felépített áltudományos propagandának köszönhetően csak az alkalmazkodó és engedelmes nők maradhatnak termékenyek, továbbá minden élvezeti cikk és szer üldözendő “az általános közegészség védelmében”. A tiltólista élén a droghatású kapszaicint tartalmazó csilipaprika áll, amivel azonban a főhős egészen bensőséges viszonyt alakít ki.
A Nap Magja nemcsak az egyik kedvenc borítónk lett idén, de sokunknak az egyik legbizarrabb olvasmányélménye is. Hiszen a kötet, miközben rendkívül tudatosan építkezik, formabontó és kísérletező, ugyanakkor érzékeny és igencsak személyes hangot üt meg. Vigyázat, csípni fog!

Ebben a rövidke regényben minden a helyén van, mindenből pont annyi van és ott, amennyi és ahol az szükségeltetik, ahol a legnagyobb hatást éri el. Pont olyan, mint egy célzott, taktikai légicsapás.

gesztenye63 értékelése a Molyon

Nagyjából olyan, mint ha A szolgálólány meséjét Viktor Pelevin írta volna meg egy ihletettebb pillanatában, plusz még érződik benne a skandináv regények Amatkát idéző komor és szürreális minimalizmusa.

pat értékelése a Molyon

Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei

Fumax Kiadó, fordította Habony Gábor

“Az egész szégyenletesen és nevetségesen vakmerő terve minden részletében jól működött, csak az emberiség többi részének pusztító ostobaságával nem kalkulált.”

Adrian Tchaikovsky brit science fiction és fantasy szerzőt aligha kell bemutatni a hazai olvasóknak, hiszen minden eddig magyarul megjelent kötete osztatlan sikert aratott. Az idő gyermekei a 2017-es sci-fi ajánlónkban szerepelt, és abban az évben megnyerte a Molyon indított közönségszavazásunkat is. 2018-ban a Hadállat is bekerült az ajánlónkba, a közönségszavazáson pedig második helyezést ért el. A Pókfény a 2019-es fantasy ajánlónkban szerepel.

A pusztulás gyermekei tulajdonképpen Az idő gyermekei folytatása, és szintén óriási kritikai és közönségsikert aratott. (A napokban nyerte el a British Science Fiction Association díját.) Nem csoda, hiszen mindkét könyv egyesíti a kortárs tudományos fantasztikum legnépszerűbb és legelgondolkodtatóbb témáit, a poszthumanizmust, az evolúció, mint versengés és együttműködés kérdéseit, illetve a kommunikációs csapdák veszélyeit. Ráadásul mindezt olyan izgalmas és egyedi nézőpontból teszi, olyan különleges szereplőket mozgatva, amitől ez a történet egyszerűen felejthetetlen lesz. Már az első kötet ereje is a megszokottól eltérő, radikálisan új nézőpont kidolgozásában rejlett, és ez fokozottan igaz a folytatásra, hiszen A pusztulás gyermekeiben új fajokkal és újabb fejlődési iránnyal szembesülünk. Ráadásul ennek a kötetnek az egyik, már-már horrorba illő történetszála azokat a olvasókat is fogva tartja, akiknek az első rész epikusabb építkezése esetleg lassúnak bizonyult.
Ez egy nagy kaland lesz!

Ez egy gyönyörű elképzelés, olyan magasabb szintű kapcsolatrendszert mutat be, ami túlmutat a hagyományos gondolkodáson.

csartak értékelése a Molyon

Bravúrosan bánik az élet minden szintű szerveződésével, a terekkel és az időbeli távlatokkal egyaránt, miközben bizarr és nagyon szerethető karakterrajzokkal teszi átélhetővé, átérezhetővé a nemlétezőt és/vagy elképzelhetetlent.

Oriente értékelése a Goodreads-en

Az ajánlólista további könyvei

Margaret Atwood: MaddAddam

Jelenkor Kiadó, fordította Csonka Ágnes

“Az anyagi világból semmi nem pusztult el akkor, amikor az emberek meghaltak. Egykor túl sok volt az ember, és túl kevés a holmi – most fordított a helyzet. A tárgyak letépték láncaikat – Enyém, Tiéd, Övé –, és elkóboroltak.”

Nagy űrt töltött be a Jelenkor Kiadó, amikor a csonkán maradt MaddAddam-trilógiát nemcsak hogy befejezte, de kívül-belül egységessé is formálta. Az első és a második kötet, a Guvat és Gazella, illetve Az özönvíz éve újrakiadása gyönyörű borítókat kapott, de ami sokkal fontosabb, a harmadik kötettel való egységesítés érdekében új szerkesztést is, így a fogalmak, nevek és helyszínek egységesen szerepelnek a kötetekben.
Margaret Atwood a trilógia harmadik részében lassú, nyugodt tempóban építi fel a már ismerős történet egy újabb oldalát. A ráérős, el-elkalandozós narráció ugyanakkor bőven tartogat meglepetéseket és a szerzőre oly jellemző írásszerkezeti bravúrokat. Az emberiség hátramaradt képviselői immár veszélyeztetett fajként bóklásznak egy megújult világ mezsgyéjén, ahol fokozatosan más értékek, új formák veszik át az uralmat. Ebben az átmeneti, szürreális létezésben pedig különösen fontos szerephez jut a történetmesélés…

A MaddAddam sem egy pörgős akcióregény lett, egy-két kivételtől eltekintve inkább lassú folyású, néhol már-már filozofikus hangvételű a történet, ennek ellenére nem ül le és nem unalmas. Nem tudom Atwood hogy csinálja ezt, de tőle még egy használati útmutatót is élvezetes lenne olvasni. 

szofisztikáltmacska értékelése a Molyon

Margaret Atwood: Testamentumok

Jelenkor Kiadó, fordította Csonka Ágnes

“Az ember mindent elfojt magában, hogy sikerüljön átvészelnie a legrosszabbat. Aztán amikor már biztonságban van, kiadja magából az összes könnyet, amit korábban nem volt ideje elsírni.”

Kevés könyv megjelenését előzte meg ennyire feszült várakozás, mint a Testamentumokét, ami szinte azonnal el is nyerte a Man Booker díjat. Igaz, hogy a regény megszületésében talán A szolgálólány meséjéből készült filmsorozat elsöprő sikere is fontos szerepet játszott, mindenesetre Atwood tudatosan nyúlt újra a témához. A cselekmény 15 évvel játszódik a Szolgálólány eseményei után, de a könyv sajátos szerkesztésmódjának és az új nézőpontoknak köszönhetően mégis ezúttal Gileád múltjáról tudunk meg többet. A regényt három szólamra komponálta a szerző, de egyértelmű, hogy az írás drámai erejét Lydia néni nézőpontja és története nyújtja.

Olyan érzésem volt a Testamentumok olvasása közben, hogy itt és most íródik a történelem: itt van Margaret Atwood a maga 80 évével, az elmúlt pár évben kapott nagyobb nyilvánosságot a művészete, ami akár nyomás hatására, akár nem, de minden egyes könyvvel újra és újra beírja magát a klasszikusok közé. Sajnálom, elfogult vagyok, ezért is bíztatlak titeket is arra, hogy olvassatok tőle, mert a hype nem csak egy lufi, hanem valós.

cintiatekla értékelése a Molyon

Octavia E. Butler: Hajnal / Átváltozás

Agave Könyvek, fordította Huszár András

“A gyász univerzális dolog, gondolta. Csupa szenvedés, veszteség, vigasztalanság… egy derékba tört élet a folytonosság helyén.”

A friss nemzetközi megjelenéseket követő hazai kiadások között szerencsére klasszikus darabokkal is gazdagodtak a magyar science fiction olvasók. A Xenogenezis-trilógia első és második kötete is megjelent 2019-ben, mindkettő fel is került a zsűri kedvencei közé. Pedig igen sokrétegű és ezért valószínűleg megosztó történettel állunk szemben, Octavia E. Butler merész kérdésfelvetései csakis erős reakciókat tudnak kiváltani. A Hajnalban egy apokalipszis túlélőjének, Lilith-nek a sorsát követhetjük végig egy egyszerre csábító és gyomorforgatóan idegen világban. Bonyolult helyzetének és döntéseinek súlya alól szinte lehetetlen kikeveredni. A második kötet új szemszögből veszi fel a történet fonalát, és a folytatás ereje talán éppen az identitás és az idegenség egészen formabontó ábrázolásában rejlik.
(Időközben a trilógia harmadik kötete, a Hibridek is megjelent és felkerült a 2020-as jelöltlistánkra.)

Miközben rengeteg gondolkodnivalót kapunk, legfőképp a változás és változtatás etikai vetületéről, a szelíd erőszak természetéről, az intellektuális és érzelmi alkalmazkodás elemi kérdéseiről, nem győzök csodálkozni, milyen mesterien manipulált a szerző, milyen jól építette fel Lilith karakterét, hogy az ő fejében ugyanazt a kiszolgáltatottságot, viszolygást, csüggedtséget vagy éppen eltökéltséget érezzem, amit ilyen események hatására érezhet valaki – még a józan ész elvesztésétől innen.

Oriente értékelése a Molyon

James S. A. Corey: Tiamat dühe

Fumax Kiadó, fordította Galamb Zoltán

“Az lenne a hobbid, hogy egy autokrata, galaktikus birodalommal szemben szervezel tömeges ellenállást?”

Hol van már az a regény, amiben egy rejtélyes idegen anyag miatt feszültek egymásnak a Naprendszer lakott világai? A Térség sorozat nyolcadik (!) része, bár sok visszatérő szereplővel dolgozik, már csillagközi léptékben gondolkodik, a Corey álnév mögötti szerzőpáros (Daniel Abraham és Ty Franck) pedig újabb és újabb kalandokba keveri hőseit. Ráadásul a Tiamat dühe a jobban sikerült epizódok közé tartozik, az írók biztos kézzel vezetik a cselekményt, izgalmasan építgetik a háttérvilágukat, közben pedig egyre robogunk a végkifejlet felé, ami tartogat még meglepetéseket az olvasók számára.

Az első rész magyar nyelvű megjelenése óta követem a Térség sorozatot, bár eléggé ingadozó volt a kapcsolatunk egyik-másik kötet miatt. Az utolsó trilógia indítása biztató volt, reméltem a folytatás is ilyen lesz. Nos, ilyen lett, élvezetes olvasmányt kaptam.

Razor értékelése a Molyon

Peter F. Hamilton: Álmodó Üresség

Delta Vision Kiadó, fordította Varga Csaba Béla

“Veszélyes dolog személyesen találkozni egy ünnepelt bálvánnyal – a hírességek csak a legritkább esetben olyan nagyszerűek, mint a legendájuk.”

A Pandóra-duológiából megismert Nemzetközösség már nem az, ami volt. Az új trilógiájában (ami valamennyire megköveteli az előzmények ismeretét) az író mintegy 1500 évvel később egy galaktikus rejtélyt helyez a középpontba: az Ürességet, ezt az áthatolhatatlan, űrbéli anomáliát, ami mögött talán maga a megvalósult utópia várja az embereket. Már ha egy hatalmas felfúvódásban el nem pusztítja az egész Galaxist. Ám az emberek egyik szektájának eltökélt szándéka, hogy bejusson oda, kerül amibe kerül – ezt pedig érthetően nem nézik jó szemmel a fejlettebb idegen fajok. Mindeközben a regény másik részében betekintést nyerünk az Ürességben élők hétköznapjaiba, és egy különleges fiú történetébe, aki eltökéli, hogy megváltoztatja a világot, amiben felnőtt. A sci-fi és a fantasy keveredik ebben a regényben, Hamilton pedig mindkét történetszálon újabb és újabb meglepetésekkel szolgál az olvasói számára.

Monumentális bevezetése egy újabb(?) monumentális Hamilton történetnek. Az író felhelyezte a bábukat a táblára, felskiccelte a hátterüket és mozgásba hozta a játékot.

kvzs értékelése a Molyon

Cixin Liu: A halál vége

Európa Könyvkiadó, fordította Dranka Anita

“Minden értelmes lény végső sorsa mindig is az volt, hogy olyan hatalmassá váljanak, mint a gondolataik.”

A végéhez érkezett a kínai Cixin Liu (oldalszámát és történetét tekintve is) egyre grandiózusabb trilógiája. Az emberek és az idegen trisolarisiak halálos szembenállása eddig is váratlan fordulatokkal bővelkedett, de a végkifejlet minden eddiginél lehengerlőbb irányokat vesz. Miközben megismerjük a távoli jövő emberiségét és a fajunk előtt álló akadályokat, a szerző a modern fizika olyan mélységeibe vezeti az olvasót, ahonnan már talán nem is látszik az emberi értelem fénye, csak a rideg törvényszerűségek és kegyetlen szabályok – amik elől nincs menekvés. Liu bemutatja a galaktikus sötét erdőt, aminek lakói, a különböző intelligens lények mind halálos fenyegetést jelentenek egymásra. Komor, mégis izgalmas regény, ami végül talán még reménnyel is kecsegtet. Méltó lezárása egy világsikerű sorozatnak.

Az első kötet kissé esetlen újító szándékától a második rész szabatos profizmussal felépített maximalizmusán át Cixin Liu eljutott oda, ahol én az igazzy SF irodalmat keresem: a kozmikus perspektívák fejbevágóan idegen, ugyanakkor lenyűgözően eredeti tartományába.

Noro értékelése a Molyon

Ian McDonald: Luna – Ordashold

GABO Kiadó, fordította Tamás Gábor

“Családokról, gyerekekről, unokákról beszélgetnek, és arról, hogy a Hold hatására minden egyes nemzedék furcsább lesz az előzőnél.”

A Hold halálos, bármelyik pillanatban az ember életét követelheti. Jól tudja ezt mindenki, aki boldogulni próbál ott. Jól tudták ezt a Corták is, akik McDonald trilógiájának első részében kihívták maguk ellen a sorsot, vetélytársaik pedig szétzúzták a birodalmukat. De a Cortákat nem lehet könnyen eltiporni. A második kötetben végigkövethetjük a túlélők útját, ahogy különböző módszerekkel igyekeznek boldogulni a bukás után – ki a bosszúra készül, ki csak életben szeretne maradni. Közben pedig az egész holdi társadalom felbolydul, az eddigi rend lassan káoszba fordul, és egyre biztosabb, hogy valami olyasmi történik, ami mindenki életét megváltoztatja égi kísérőnkön. Aki még nem vetette bele magát ebbe a sziporkázó szöveggel megírt, lüktető történetbe, az mindenképpen vágjon neki a trilógiának, mi pedig izgatottan várjuk, milyen lesz a végső leszámolás a harmadik kötetben.

Nem adja magát könnyen a regény, igazi olvasót próbáló darab, de megér minden befektetett pillanatot és energiát: mert erősen közelíti a tökéletességet.

pat értékelése a Molyon

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Utópia

Delta Vision Kiadó, fordította Sziklai István

“Tudod, Lobszang, már huszonhét éve annak, hogy mi hárman először találkoztunk a Felső Meggereken, mikor mi ketten a Mark Twainen hajóztunk. Most meg úgy érzem, mintha állandóan annak az iskolának az érettségi találkozójára akarnának elrángatni, ahova utáltam járni. Mit gondolsz, megszabadulunk majd valamikor egymástól?”

Pratchett és Baxter Hosszú Földje a lehetőségek tárháza. A sorozat korábbi részeiben már bebarangolták hőseik a párhuzamos Földeket és Marsokat, különös intelligenciákkal találkoztak, néha bizarr, néha idilli világokra jutottak, közben pedig az emberiség is szép lassan átalakult a végtelen határok felderítése közben. Most, a negyedik kötetben a történet kissé visszakanyarodik a kezdetekhez, néhány ismerős elem bukkan fel, hogy közben olyasmivel találják szemben magukat a szereplők, ami talán az egész Hosszú Föld létét is veszélybe sodorhatja.

Régi ismerősök és új szereplők egyaránt feltűnnek a lapokon és egy újabb rejtély, ami talán magánál a Hosszú Földnél is nagyobb. A sok szálon futó cselekmény elkezdett egy közös pont felé futni, bár még terjedelmes út áll előttük – egy egész kötetnyi, ám ha tartja ezt a színvonalat a történet – esetleg túl is szárnyalja azt – akkor megéri még egy kicsit kitartani.

Dubovszki_Martin értékelése a Molyon

Alastair Reynolds: A kék emlékezetű Föld

Delta Vision Kiadó, fordította Telegdi Tamás

“A történelmünk túlnyomó részében olyanok voltunk, mint egy civakodó gyerekekkel teli ház. Aztán a ház egyszer csak kigyulladt. Gyorsan fel kellett nőnünk, különben bennégtünk volna.”

Hosszú ideje várunk már egy Alastair Reynolds-regény megjelenésére, így nagyon örültünk, hogy a Delta Vision felkarolta a szerző életművét. A Poszeidón gyermekei-trilóga első része ugyan (még) nem lép ki a Naprendszerből, de a szokásos reynoldsi ötletekből itt sincs hiány: kolonizált Hold és Mars, saját testüket mechanikusan vagy biológiailag módosító emberek, és egy sokkal békésebb jövő képe. A történet középpontjában pedig a Föld leggazdagabb családja, az Akinyák állnak, akik a családalapító Eunice bolygókon átívelő örökségének felkutatása közben olyasmire lelnek, ami az egész emberiség sorsát megváltoztathatja.

Tény ugyanis, hogy a történet nem száguld expressz sebességgel előre, és a fő hangsúly inkább a világon – no meg a technológián – van, vagyis elsősorban szerintem azok fogják igazán szeretni ezt a regényt, akik imádnak bóklászni és elmerülni egy különös világban.

marschlako értékelése a Molyon

Az ajánló mellett az SFF Vektor zsűrije összeállított egy szubjektív válogatást 2019-es kisprózákból, valamint olyan kötetekből, amelyek nem kerülhettek fel a jelöltlistára.