Ez az ajánló tartalmazza azokat a könyveket, amiket a zsűri a legjobbnak talált a 2015-ös fantasy jelöltlistából.
Joe Abercrombie: Vérvörös vidék
Könyvmolyképző Kiadó, fordította Kamper Gergely
„Sworbreck azért jött, hogy hősöket lásson, de csak gonoszságot talált. Találkozott vele, megmártózott benne, egészen közelről tapasztalta meg. Kiderült, hogy a gonoszság nem éppen grandiózus egy dolog. Nem felsőbbséges mosollyal világuralomra törő császárok sajátja. Nem is a poklok sötétjében harsányan kacagó démonoké. A gonoszság kisstílű emberek kisstílű okokból elkövetett kisstílű tetteiben rejtőzik. Az önzésben, a nemtörődömségben, az értelmetlenségben. A balszerencsében, a tehetetlenségben, az ostobaságban. A lelkiismerettől és a felelősségtudattól elválasztott erőszakban. Sőt, a nagyszerű ideák szolgálatába állított pitiáner tettekben.”
Ha korunk öt meghatározó fantasy-szerzőjét kellene megneveznem, Joe Abercrombie egészen biztosan köztük lenne. Az Első Törvény-trilógiája elképesztő írói teljesítmény – elemeire bontja a „klasszikus” fantasy-toposzokat, mindent a saját képére formál, mindenben megtalálja azt, ami nevetséges vagy abszurd, de úgy, hogy közben nem felejt el szórakoztatni. Az első három részhez aztán egy újabb trilógiát írt, melynek egyes részei ugyan nem összefüggőek, de akik olvasták az „alap” hármast, azoknak egészen biztosan kellemes meglepetéseket fog okozni pár plusz információ. A Vérvörös vidék ennek a sorozatnak a zárása, egy óriási, eposzi western-fantasy; nem is lehet kérdéses, hogy helye van ezen a listán.
Ugyan 2015-ben jelent meg a sorozat előző kötete, A Hősök is, de a Vérvörös vidékvalamivel jobban elnyerte a zsűri tetszését.
Abercrombie remekül ötvözi az alapvető eszközöket, elemeket… már megint. 🙂 És a végeredmény – számomra – egy közepesen mélyen a lelkembe tolakodó (sötét) hangulatot létrehozó, véresen/szókimondón naturalista anyag.
Berke_Szilárd értékelése a Molyon
Jacek Dukaj: Más dalok
Typotex Kiadó, fordította Mihályi Zsuzsa
„– Tudod, mi a boldogság Arisztotelész szerint? A ránk jellemző természet szerint viselkedni. Irigylem azokat az embereket, akik ilyen jól ismerik a természetüket.”
A lista összeállításánál már a kezdeteknél alapvető célunk volt, hogy ráirányítsuk a figyelmet olyan könyvekre, amelyek egyébként nem biztos, hogy megkapnák. Márpedig ha van olyan regény a tíz között, ami méltatlanul ismeretlen, akkor szinte biztos, hogy a Más dalok az (nem véletlen, hogy szinte az összes értékelés dicséri). @Spaceman_Spiff úgy foglalja össze a regényt, hogy „a Más dalokban az arisztotelészi világkép bizonyult igaznak: vagyis a világot a négy alapelem építi fel (plusz egy ötödik az égi szférákban), és mindenki rendelkezik Formával. Ennek a Formának a segítségével képes saját magát és közvetlen környezetét is befolyásolni, alakítani, persze különböző mértékben.” Ez azonban még nem írja le, hogy mennyire izgalmas kaland, mennyire zseniális szellemi kihívás is Dukajt olvasni: folyamatosan figyelned kell, próbálod megtalálni a görög-latin szóhalmaz értelmét, de közben magával ragad, nem enged ez az őrült kavargás, és olyan élményben lesz részed, amelyet csak nagyon kevés könyv képes nyújtani.
Dióhéjban: a Más dalok kötelező olvasmány mindenkinek, aki szereti a fantasy-t, a sci-fit, úgy általában a spekulatív fikciónak nevezett fantasztikumot, továbbá nem veti meg a gondolkodást.
Dominik_Blasir értékelése a Molyon
Dave Duncan: A Tűzföldek ura
Delta Vision Kiadó, fordította Zámori Máté
„Te is tudod, hogy mind a nyolc elemnek van egy különleges helye a világban, egy otthona, ahol a szellemek laknak. Baelmark a tűzelementálok otthona, és a Cwicnoll az egyik fészkük. A tűz és a föld szellemei néha párosodnak, s életet adnak egy tűzsárkánynak, amely szörnyűséges és halálos, és csak azért kutatja föl az embereket, hogy elpusztítsa őket.”
2013-as megjelenésekor Dave Duncan sorozatának első kötete, Az aranyszín lánc eléggé elsikkadt a hazai újdonságok között, nem kicsit a… mondjuk úgy, hogy sajátos borítójának köszönhetően (amihez képest a második már komoly előrelépés). Félek, hogy a borítók kicsit elriasztják az olvasókat, pedig Duncan nagyobb hazai rajongótábort érdemelne. A király pengéinek története olyan, mintha Dumas testőreit helyeznénk fantasy-környezetbe: kalandos, könnyed, de végtelenül szórakoztató és izgalmas. Komolyan foglalkozik nemcsak morális kérdésekkel, de karaktereinek lelki világával is. Ráadásul a második részben még a viking-életérzés is beköszön…
Imádom, hogy nem akar több lenni, mint ami: egy izgalmas kalandregény és annak tökéletes! Letehetetlen volt!
Szirmocska értékelése a Molyon
Hernád Péter: Hollóember
Delta Vision Kiadó
„Hazafelé először majdnem beleakadt a vezetékbe; szuperhős vagy sem, ha nem kezd az utolsó pillanatban zuhanórepülésbe, és nem suhan el a vezeték alatt, szénné égeti a magasfeszültség. Aztán életében először eltévedt, és csak akkor tudta magát újra megfelelően betájolni, amikor majdnem lefejelte a szadai kilátótornyot, ami jó tíz kilométerre emelkedett Annavölgytől.”
Szuperhősök Magyarországon! Ezzel szinte mindent elmondtam, ami első körben felkeltheti mindenki érdeklődését, de persze Hernád Péter sorozata ennél jóval többre képes. A Garabonciás Osztag tagjai (Pannónia Parancsnok, aki felmenőinek emlékét és személyiségét bármikor elő tudja hívni; Fürkész, a gondolatolvasó; Fanyűvő, a sérthetetlen harcos; Hollóember, a repülő pap) Magyarországa épp annyira bürokratikus, sötét és kétségbeejtő, mint a sajátunk, miközben ott még természetfeletti fenyegetéssel is meg kell küzdeniük. Hiánypótló regény pörgős cselekménnyel, érdekes karakterekkel és nem mindennapi világgal.
[…] sosem voltam szuperhős-rajongó. Ismerem az alapokat, a jellegzetes toposzokat, de igazán csak az olyan feldolgozások érdekelnek, amelyek ezektől merészen elrugaszkodnak. A Hollóember egy ilyen könyv, és nem csak azért, mert könyv.
Noro értékelése a Molyon
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Typotex Kiadó, fordította Kőhalmy Nóra
„Anyám ugyanis unatkozott a faluban; nem érdekelte a földművelés, és amíg apám büszkeségtől dagadva szántani járt, addig ő a régi, ismerős erdőkben bóklászott, és megismerkedett egy medvével. Hogy ebből mi lett, az azt hiszem, teljesen nyilvánvaló. Mindennapos történet ez, hiszen kevés nő tud ellenállni a medvéknek; olyan nagyok, puhák, gyámoltalanok és szőrösek. Ezenkívül született csábítók is, akiknek roppantul tetszenek az emberek asszonyai, így aztán egyetlen lehetőséget sem hagynak ki arra, hogy egy nő közelébe férkőzhessenek, és a fülébe brummoghassanak.”
Talán már a fenti idézetből egyértelmű, hogy mennyire különleges regény Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét. A fülszöveg szerint „történelmi hűségre véletlenül sem törekvő, fanyar humorral átszőtt, már-már egzisztencialista fantasy”, ami „nem szűkölködik a minden korra érvényes, vitriolos társadalomkritikában sem”. Andrus Kivirähk regénye fájdalmasan, sötét hangulattal mutatja be örökérvényű igazságát (miszerint minden korban pont ugyanannyira rossz élni, és úgy egyébként is, minden ember hülye, csak másért), de közben magával ragadó cselekménnyel és különleges figurákkal kápráztat el minket. Ilyen se túl gyakran jelenik meg itthon.
Vannak azok a történetek, amik nem árulnak zsákbamacskát a végkifejletet illetően, s már az elejétől tudni lehet, hova fogunk eljutni, a nagy erősségük pont abban rejlik, hogy az oda vezető út a meghatározó, azok az apró finomságok, amik mentén szépen megmutatkoznak a részletek, kibontakozik a történet maga. Na, a Kígyók nyelveegyáltalán nem ilyen történet: sokkal jobb ennél!
RZednik értékelése a Molyon
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Fumax Kiadó, fordította Rusznyák Csaba
“A fronton mindenki tudta, hogy a kez támadás valószínűleg sikerrel jár, és akárcsak tegnapelőtt, az ellenség elfoglalja a sáncokat.
A morál nem egyszerűen halott volt; felakasztották, agyonlőtték, aztán vízbe fojtották, felnégyelték és eltemették egy sziklás sírba.”
Brian McClellan sorozata (ami a Vérrel írt ígéretekkel vette kezdetét és az Őszi köztársasággal zárul) hamisítatlan military fantasy, telis-tele ötletekkel, izgalommal, kalanddal. A könyvet csak azért rakod le a fejezet végén, mert már nem tudod nyitva tartani a szemed. Világában lőpormágusok, Kiváltságosok és Fortélyosok élnek egymás mellett… meg egy szakács, aki istennek képzeli magát. A második rész tovább bonyolítja a történetet, egy pillanatig sem marad le az első rész mögött, sőt, talán még jobb is – ráadásul nem érződik rajta a „köztes” részek fárasztó átvezető-jellege. Lenyűgöző csataleírások, érdekes lelki drámák és morális dilemmák, na és persze magával ragadó cselekmény. Sokan gondoljuk úgy a zsűriben, hogy ennél több nem is kell egy bitang jó fantasyhez.
Az, hogy olvasmányos, nem kifejezés, komolyan, egy rossz szavam nincs rá. Azt tudnám mondani, hogy ez egy igazi tisztességes folytatás, és ez lehet, hogy túl tárgyilagosan hangzik, de ennél jobb szó egyszerűen nincs rá.
CaptainV értékelése a Molyon
Moskát Anita: Horgonyhely
GABO Könyvkiadó)
„– Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük.”
Amikor 2014-ben megjelent a Bábel fiai, sokan egy olyan tehetségnek könyveltük el Moskát Anitát, akire nagyon figyelni kell a közeljövőben. Erre 2015-ben új regénnyel jelentkezett… és a Horgonyhellyel szinte mindenkit levett a lábáról. @dontpanic megjegyzi, hogy „nekem (eddig) nem a hatalom jutott eszembe egy terhes nőről”, pedig a Horgonyhely tényleg egy olyan világot mutat be, ahol az emberek alig távolodhatnak el attól a ponttól, ahol születtek – egyedül a terhes nők képesek szabadon mozogni a világban. Mit tesz ez a nemi szerepekkel? Mit tesz ez a társadalommal? Moskát Anita kegyetlen, rémisztően okos regénye nem ad könnyű válaszokat, hanem a lelkedbe tapos, gyönyörű mondatai mögött olyan fájdalom rejtőzik, amit csak sokára tudsz kiverni a fejedből. Nem véletlenül tartjuk sokan az egyik legjobb 2015-ben megjelent fantasy-regénynek.
Olyan regény ez, ami sokáig az eszembe jut, és mozgatja a fantáziám, amit bátran ajánlok mindenkinek.
zamil értékelése a Molyon
Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat
Delta Vision Kiadó, fordította Járdán Csaba
„– Ha meghalok – közölte az orvos, ahogy megvizsgálta a pácienst –, meghagyom, hogy egy csengőt is szereljenek a sírkövemre. Csupán az élvezetért, amit amiatt érzek majd, hogy mégsem kell fölkelnem, amikor a népek csengetnek.”
Van egyáltalán olyan fantasy-rajongó, aki nem ismeri a Korongvilágot? Terry Pratchett univerzumát vétek lett volna kihagyni a listánkról, elvégre talán a legviccesebb, legabszurdabb, legőrültebb világ, ami a fantasy történetében létezik. Az Éjjeli őrjárat mellett 2015-ben jelent meg a Baff! is, természetesen azt is nagyon ajánljuk, hiszen Pratchettet olvasni mindig hatalmas élvezet. Ha szeretünk nevetni. Ha szeretünk szórakozni. Ha nem utasítjuk vissza a társadalomkritikát. Ha szeretnénk egy olyan „rendőri” egységről olvasni, amely tagjai között találunk vízköpőt, trollt, gólemet és vérfarkast is. Bár Pratchett mindegyik regénye önállóan is olvasható, nem biztos, hogy szerencsés az Őrség-alsorozat közepén kezdeni az olvasást (inkább az Őrség! Őrség! ajánlott), de egyébként van, aki így is nagyon szerette ezt a részt…
[…] még mindig sírvaröhögősek az ankh-morporki életképek, még mindig hibátlanul megférnek mellettük-közöttük a szív-és/vagy gyomorfacsaró drámák, a karakterek a lapokról továbbra is minden nehézség nélkül gyalogolnak át az ember fejébe, hogy tereprendezzenek egy sort.
Bíró_Júlia értékelése a Molyon
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
PlayON! Kiadó, fordította Kellermann Viktória
„Végül aztán megengedhetetlen, teljességgel elfogadhatatlan dolgokat kezdtem művelni, olyasmiket, amiket egyetlen vámpír sem tenne. Elkezdtem ittasan repülni. Egyik éjjel leküldtek a fiúk a faluba vérért, én meg elvétettem a kút felé sétáló lányt, lendületből nekiütköztem a kútkávának… A parasztok kis híján agyonvertek, szerencsére fogalmuk sem volt, hogyan is kellene hozzálátni… Karókkal lyuggattak keresztül, levágták a fejem, végiglocsoltak szenteltvízzel, és elkapartak. El tudjátok képzelni, hogy éreztem magam, amikor felébredtem?”
Úgy gondolom, Andrzej Sapkowski Vaják-sorozatát (eredetileg The Witcher) sokan a belőle készült videojáték miatt kezdték el olvasni – de biztos vagyok benne, hogy az első rész után a könyveknek is a rajongóivá váltak. Sapkowski olyan természetes pofátlansággal ötvözi a szláv mitologikus és népmesei elemeket a klasszikus fantasy hagyománnyal, hogy lehetetlen nem szeretni. Ráadásul főhőse, Geralt, egy igazi cinikus „rohadék”, aki legalább annyira meghatározó eleme a sorozatnak, mint a remek hangulat vagy az elképesztő humor. Mostanra az ötödik résznél tartunk (vagy ha az első két novelláskötetet nem számolom, akkor a harmadiknál), a történet folytatódik, mi pedig minden korábbinál jobban élvezzük, ahogy főszereplőink kalandokba keverednek. Ha valaki még nem kezdte el a sorozatot, akkor erősen ajánlott olvasmány.
Még az alapvetően negatív figurák is erős jellemmel bírnak, és néha igazán csak nézőpont kérdése ki is számít jó vagy rossz szereplőnek. A varázslónők távolról misztikus, titokzatos világa pedig közelről nézve igazán fantasztikus.
Hanaiwa értékelése a Molyon
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor
„Olyan kevés embert ismerek, és előbb-utóbb mindegyik elmegy. Azt hiszem, az a dolgok rendje.”
Egy agyaggólem, ami – szokatlan módon – emberi kíváncsisággal rendelkezik. Egy dzsinn, aki évszázados rabság után New Yorkban ébred fel. „A gólem és a dzsinn a helyüket keresik az Újvilágba özönlő emigránsok között” – mondja a fülszöveg, ennél pontosabban pedig talán nem is lehet leírni ezt a regényt. A gólem és a dzsinn gyönyörű, magával ragadó, de nem pergő, inkább sodró könyv, amibe belemerülsz, és elrepít a tizennyolcadik század végi New Yorkba, ahol két varázslatos teremtmény próbál rájönni, ki is ő valójában. Kultúrák találkoznak, a két főhősünk elsőre mintha csak valami meséből lépett volna ki, de aztán ők is annyira közel kerülnek hozzánk, hogy úgy érezzük, mintha egész életükben ismertük volna őket. Hangulatos, szerethető regény, igazi téli olvasmány, amibe olyan jó „beburkolózni”.
Wecker nagyon jó mesélő, aki nem csupán alaposan ismeri mindkét kultúrát, de rendkívül érzékenyen képes megfesteni két ilyen gyökeresen eltérő világlátású szereplő, az emberihez hasonló, de attól lényegesen szélsőségesebb és gyakran fájdalmas reakcióját a körülöttük zajló eseményekre.
vicomte értékelése a Molyon
SFF Vektor 