2020-as fantasy ajánló

2020-ban negyvenöt olyan fantasy regény jelent meg, amelyek megfelelnek a jelölés feltételeinek. Az SFF Vektor mindegyik zsűritagja elolvasott legalább húsz könyvet, és ennek alapján összeállították az alábbi listát, amely az általuk legjobbnak ítélt regényeket tartalmazza, valamint megválasztották az Év Fantasy Könyvét. (Az ajánlónkat az Év Könyvével kezdjük, majd a további könyveket a szerzők neve szerint rendezzük sorba.)

Az Év Fantasy Könyve

Susanna Clarke: Piranesi

Agave Könyvek, fordította: Molnár Berta Eleonóra

„Soha nem érdekelt különösebben az úgynevezett erkölcs, de egy civilizáció összeomlásának előidézésénél én is meghúzom a határt. Talán ez volt gond. Nem tudom. Meglehetősen szentimentális tudok lenni.”

A Piranesi a 2020-as év nemzetközi szinten is az egyik legjobban várt fantasy megjelenése volt, amit az Agave Kiadónak hála szinte a nemzetközi premierrel egyidejűleg vehettek kezükbe a magyar olvasók is. Ahogy annak idején A Hollókirály, ez a regény is stílusbravúr, ami a borgesi metafizikát és mitopoétikát fonja össze egy okkult kalandregénnyel és egy tétova, széthullt elme önmagára találásának történetével.

A regény helyszíne egy szürreális, végtelen számú teremmel rendelkező palota, amelyben a főhősünk és narrátorunk, a szelíd, mágikus gondolkozású Piranesi bolyong magányosan, mint Thészeusz a labirintusban. A labirintus pedig az az ősi szimbólum, ami az elme kiszámíthatatlan és végtelen kacskaringóit jelképezi, de ahogy az olvasó egyre jobban elmerül a történetben, úgy válik egyre mélyebbé a regény szimbolikája.

Ez a szimbolika teszi ezt a regényt sokkal mélyebbé, az olvasói értelmezési horizont pedig összehasonlíthatlanul szélesebbé, s ennek köszönhetően emelkedik ki a zsáner tipikus művei közül.

Nagyon hatásosan felépített és valahol a magjában kifejezetten szép regény a Piranesi, aminek sok eleme ismerős, vagy legalábbis van egy illata, amit érezni máshol is, de közben olyan kis szokatlan. (…) Tömör és rövid, ugyanakkor a gyorsaság nem szabotálja a hangulatot. Első pillanattól kezdve olyan figyelemfelkeltő, hogy szerintem nem igazán lehet csak ímmel-ámmal olvasni, vagy maximálisan beleveted magad, vagy nem olvasod. Vagy felcsigáz, vagy nem olvasod. 

CaptainV értékelése a Molyon

Az ajánlólista további könyvei

Jim Butcher: Tetemes gondok / Főbenjáró

Delta Vision Kiadó, fordította: Tüzér Judit

„– Élvezed ezt. Imádod kerülgetni a forró kását, aztán előrántani a meglepetést, amikor olyat tudsz, amit mi nem.
– Olyan ez a mágusoknak, mint a heroin – erősítettem meg.”

A Dresden-akták szintet lépett – nem is csupán egyszer! Bár már több éve folyamatosan követjük Dresden mágus kalandjait, végül a hetedik kötet volt az első, ami a mi ajánlólistánkra is felkerült. Pedig a sorozatot az első részeitől kezdve élveztük, mégis, hiányzott valami nagyon kicsi, ami a 2020-as részekben egyértelműen megérkezett. Egy apró, nehezen megnevezhető adalék, amitől már nem csupán egy nagyon jó humorú és igen szórakoztató urban fantasy sorozatként tekintünk rá. Talán abban rejlik a titok, hogy Dresden és a körülötte lévők részről-részre árnyaltabb szereplőkké válnak, akiket ennyi kötet után nagyon megkedveltünk. Vagy talán abban, hogy Butcher világa egyre kidolgozottabb, a cselekmény egyre összetettebb és Dresden szerepe egyre izgalmasabb. Az viszont biztos, hogy megéri belevágni ebbe a látszólag nagyon hosszú sorozatba, ugyanis amint elkezdjük, nem fogjuk tudni abbahagyni.

A Dresden-akták egyre jobb és jobb lesz. Jó, elég egyértelmű, hogy Butcher nem egy Dosztojevszkij, sőt, még csak nem is egy Rothfuss, de nem is akar az lenni, és ez a jó értelemben vett lazaság jól áll neki. Ügyesen ötvözi a szórakoztató, gördülékeny stílust a következetes és ötletes világépítéssel, és időnként egy-két meglepő csavart is bevisz, amikor lankad az olvasó figyelme.

Dávidmoly értékelése a Molyon

Robin Hobb: A Bolond végzete

Delta Vision Kiadó, fordította: Gubó Luca

„– Te. Idd meg a maradék pálinkát, most. Felmelegít, és talán egy kicsit fel is bátorít. Mindenesetre több haszna van a gyomrodban, mint az üvegben.”

Egyszerűen nem tudjuk megunni azt a csodálatos stílust és hangulatot, ahogy Robin Hobb történetet mesél. Magyarul megjelent regényei mind egy univerzumban játszódnak, sőt, tulajdonképpen egymás folytatásai is, így a legtöbben már Az orgyilkos tanítványa című első rész óta követjük lelkesen a sorozatot. És most eljutottunk a kilencedik részhez, a harmadik trilógia zárásához, és nem térünk magunkhoz. Persze azt már megszokhattuk, hogy rendkívül érdekes a történet, amiben hőseink haladnak, hogy közben hihetetlen érzelmi mélységeket és magasságokat élnek meg, aminek hatására mi is velük szenvedünk vagy éppen örülünk. És amikor már azt hittük, hogy nincs tovább, A Bolond végzete akkor is lép még egyet előre, hogy még közelibben mutassa be szereplőinek fájdalmát, döntéseik következményeit. Talán jól példázza mindezt, hogy ennek a trilógiának a csúcspontja nem egy látványos csatajelenet, tele mágiával, karddal és sárkányokkal, hanem „mindössze” egy nagyon nehéz döntés, ami közben nekünk is megszakad a szívünk. Újfent egy olyan trilógiával gazdagodtunk, amire még sokáig emlékezni fogunk.

Annyira bevonódunk, annyi különféle inger ér minket, hogy lehetetlen közben nem belelátni és átérezni a saját kapcsolatainkat is – Hobbnál ez mindig katartikus érzés, de talán még sosem volt ennyire közeli és összetett.

Dominik_Blasir értékelése a Molyon

Jenn Lyons: Minden Dolgok Neve

Agave Könyvek, fordította: Sárpátki Ádám

„Az én ökölszabályom szerint amikor mások nyílpuskával lőnek rád, akkor meg akarnak ölni. De persze én ilyen vaskalapos vagyok.”

Jenn Lyons eddig megjelent két regényének van egy közös jellemzője: mindkettőről roppant nehéz röviden beszélni. Ettől eltekintve nagyjából annyira különböznek egymástól, amennyire az egy trilógián belül csak lehetséges. A Királyok Vesztében megismert, istenek és uralkodók között forgolódó fiú helyett ezúttal egy rendhagyó elveket valló kultúrából származó, de még ott is egészen rendkívülinek számító kardforgató hölgyet kísérhetünk végig teljesen új helyszíneken, hogy egészen új – és egy kicsivel talán könnyebben követhető – szemszögből ismerjük meg újra a Sárkányok kórusának ezerszínű és monumentális világát. Ebben a minden értelemben eposzi történetben a halhatatlanok lépten-nyomon beleszólnak a halandók életébe, a gonosztevők pedig aljas szándékkal elkövetett lábjegyzetek százaival szórakoztatják az olvasót. Epikus fantasy, modern felfogásban.

Először is, neki kellene állnom jegyzetelni. Eleve vastag a könyv, és a folytatások közt jó esetben hónapok, rosszabban évek telnek el. Mivel nincsen ez történt korábban fejezet, és nem is tudom, mennyi hely kellene a lényeget átvenni, jó lenne emlékeztetőket írni magamnak. Ami valahol dicséret, hiszen ennek a kötetnek nagyon összetett világa van. Homályos jóslatokkal, újjászülető hősökkel, idősík keveredésekkel. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy jól értem, amit most érteni vélek. Amit valahol imádok is, mert nem tudom, melyik szereplő mire játszik és mi lesz a végjáték.

BBetti86 értékelése a Molyon

Brian McClellan: A birodalom vére

Fumax Kiadó, fordította: Rusznyák Csaba

„A mágusölés Ben Styke-féle elméletét osztom: lecsapni rájuk gyorsan és keményen. Megölni őket, még mielőtt felvehetnék a kesztyűjüket.”

A lőpormágusok már az SFF Vektor első évei óta állandó szereplői az ajánlólistának – ez talán jól mutatja, hogy mennyire sokra is tartjuk ezt a sorozatot. A birodalom vérével lezárult a második Lőpormágus-trilógia is, egy grandiózus, a szálakat nagyon szépen elvarró, de közben az előző részekhez hasonlóan nagyon szórakoztató fináléval. Bár a második hármas teljesen más lett, mint az alaptrilógia, a történet lezárultával bátran mondhatjuk, hogy az új szereplőket és az új cselekményt is tudtuk annyira élvezni, mint a korábbiakat, sőt, tökéletesen példázza, hogy ha van egy izgalmas, lehetőségekben gazdag világ, akkor egy remek szerző mennyi különféle történetet ki tud belőle hozni. Aki még bizonytalan abban, hogy belevágjon-e a sorozatba, ne habozzon: a Vérrel írt ígéretek című első rész biztosan le fogja nyűgözni.

Igazi olvasásélményt nyújtott a sorozat, érdekeltek a szereplők, izgultam értük. Remekül megalkotott karaktereket, még a mellékszereplőknek is voltak árnyalataik. Nem csak mentünk előre habkönnyű szájtépésekkel, volt tétje a történéseknek. Szépen körvonalazódtak a szemben álló felek motivációi, voltak világos célok, amik felé mozogtak a különböző csoportok. 

KerekesCs értékelése a Molyon

Brandon Sanderson: Tündöklő szavak

Delta Vision Kiadó, fordította: Sárpátki Ádám

„Jasnah Kholin úgy tett, mintha élvezné a mulatságot, és jelét sem adta, hogy szeretné megölni az egyik vendéget.”

Brandon Sanderson hihetetlen munkabírással és elszántsággal formálja immár több mint egy évtizede a Kozmerum ciklust, amelyhez már eddig is számos, gyökeresen eltérő hangulatú és mágikus hátterű világot alkotott. Roshar világa, amelyen ez a regény is játszódik (a sorozat első részével, A ​királyok útjával együtt), talán a legalaposabban kidolgozott, mind népeit és kultúráit, mind pedig mágikus hátterét, történelmét, legendáit és politikai viszonyait tekintve. Sanderson egyik legfőbb erénye, hogy mindezeket ráadásul egy nagyon is átgondolt és logikus keretbe rendezi, így az olvasó – bár meglehet kissé elrettentően hathat a két egyenként is gigantikus kötetből álló regény – hamar bevonódik a történetbe, ami egy gigászi, világ sorsát formáló összecsapás irányába mozog megállíthatatlan lendülettel. Ez a sorozat talán a legfrappánsabb válasz arra, hogy kell és lehet-e minden ízében modern, a mai olvasói igényeknek megfelelő epikus fantasyt írni a XXI. században.

Tökéletes folytatás, és szokás szerint nem éreztem, hogy hosszú lenne, pedig szép téglákról van szó.

zamil értékelése a Molyon

Django Wexler: A birodalom ágyúi / A pokoli zászlóalj

Főnix Astra, fordította: Torma Péter

„Nem a feszes vigyázz és a fényes bakancs teszi a jó katonát.”

Lendületes hajrával fejeződött be Django Wexler flintás fantasy sorozata, amelyben az ágyúk mellett ezúttal már a démonoknak és a tőlük származó – ámde nem szükségszerűen gonosz – mágiának is egyre nagyobb szerep jut. A napóleoni korszakot a fantasztikum világába átültető történetfolyam hátterében fokozatosan bontakozik ki a papok és mágusok titkos konfliktusa, a sorozat címét adó Árnyháborúk. A hagyományos eszközökkel vívott csatákat most már a tábornoki kar szemszögéből követhetjük nyomon, ami azért érdekes, mert így a sorozat folyamán a hadsereg minden főbb nézőpontját megismerjük. A nagy kaland utolsó felvonásában pedig a világ misztikus oldala is integrálódik az eseményekbe. Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Wexler e regényciklusa új irányzatot teremtett a katonai fantasy területén, amely elsősorban a háborús történelmi fikció rajongóihoz fog közel állni.

Django Wexler hosszú-hosszú kalandon vezetett minket végig, rengeteg meneteléssel, csatával, démonokkal, cselszövéssel világ- és birodalomszintű változásokkal. És hiába volt sok az egyes kötetek elején az előző részel tartalmának az összefoglalása, vagy hiába kergetett az őrületbe, amennyit a személyes szálakon szenvedni tudtak, mégis jó volt, sőt, még annál is jobb, mert az egészről ordít, hogy az elejétől a végéig átgondolt volt. Wexler tudta mit akar, és végig kézben tartotta a történetet, már az első pillanatban elhintve olyan morzsákat, amik kötetekkel később nyertek igazán értelmet, és nem is feledkezett meg róluk.

ViraMors értékelése a Molyon

Az ajánló mellett az SFF Vektor zsűrije összeállított egy szubjektív válogatást 2020-as kisprózákból, valamint olyan kötetekből, amelyek nem kerülhettek fel a jelöltlistára.