Megjelent a Philip K. Dick életmű magyar kiadásának következő darabja az Agave Kiadó gondozásában. Az Űrlottó eredetileg 1955-ben látott napvilágot, és egyúttal a szerző legkorábbi, nyomtatásban megjelent regénye.
Agave Könyvek Fordította: Pék Zoltán Puhatáblás 208 oldal ISBN: 9789634197607
A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására.
2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.
Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és egyéni, okos és lebilincselő mű.
Karácsonyra kaptál egy sci-fi regényt, és egyszerűen nem bírtad letenni? A kedvenc szerződnek végre új könyve jelent meg tavaly? Új részt adtak ki 2019-ben a legkedvesebb fantasysorozatodból?
És szavaztál már rájuk?
Mi itt az SFF Vektornál kíváncsiak vagyunk mindenki véleményére: melyik sci-fi és fantasyregények voltak szerintetek a legjobbak 2019-ben? Ha még nem adtátok le a voksotokat, ide kattintsatok:
Bár még bő egy hét hátravan a zárásig, már most izgalmas verseny alakult ki a közönségszavazásoknál. Eddig ötszáznál is több szavazat érkezett, ráadásul mind a sci-fi, mind pedig a fantasy kategóriában magyar szerzők vezetik a mezőnyt.
A sci-finél On Sai Szivárgó sötétség kötete, az Artúr, és Urbánszki László kétrészes története (Sápadtak és Újvérűek) fej-fej mellett halad!
Fantasyben pedig Moskát Anita Irha és bőr című regénye vezet (amit magunk is az Év Fantasy Könyvének választottunk), olyan közönségkedvencekkel a nyomában, mint a Bronzváros és a Pókfény.
Vajon az élboly így marad június 30-ig, vagy váratlan befutóknak örülhetnek majd a rajongók?
És hogy szerintünk melyik könyvek voltak a legjobbak tavaly? Összegyűjtöttük egy-egy ajánlólistában a számunkra legkedvesebb science fiction és fantasy köteteket, közülük pedig kiválasztottuk az Év Sci-fi Könyvét (idén rögtön kettőt is!) és az Év Fantasy Könyvét.
De vajon melyik regények lesznek a hazai közönség kedvencei? Június 30. után kiderül! Addig is: hallasd a hangod, add le a szavazatodat!
Idén ötödik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeképnt összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt science fiction regényekből. Ebből a tizenkét könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra, vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre.
Választásunk végül nem egy, hanem rögtön két könyvre esett. Így a 2019-ben megjelent sci-fi regények közül az SFF Vektor zsűrije szerint az Év Könyvei:
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
és
Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei
A finn Johanna Sinisalo regénye, A Nap Magja egy alternatív történelmi disztópia, egy társadalmi sci-fi, amelyben hangsúlyos a nemi szerepek kérdésköre. Egy olyan szelíden elnyomó társadalomban találjuk magunkat, ahol a módszeresen felépített áltudományos propagandának köszönhetően csak az alkalmazkodó és engedelmes nők maradhatnak termékenyek, továbbá minden élvezeti cikk és szer üldözendő “az általános közegészség védelmében”. A tiltólista élén a droghatású kapszaicint tartalmazó csilipaprika áll, amivel azonban a főhős egészen bensőséges viszonyt alakít ki. A Nap Magja nemcsak az egyik kedvenc borítónk lett idén, de sokunknak az egyik legbizarrabb olvasmányélménye is. Hiszen a kötet, miközben rendkívül tudatosan építkezik, formabontó és kísérletező, ugyanakkor érzékeny és igencsak személyes hangot üt meg. Vigyázat, csípni fog!
Kiadta: Metropolis Media, fordította: G. Bogár Edit, puhatáblás, 336 oldal
Ebben a rövidke regényben minden a helyén van, mindenből pont annyi van és ott, amennyi és ahol az szükségeltetik, ahol a legnagyobb hatást éri el. Pont olyan, mint egy célzott, taktikai légicsapás.
Nagyjából olyan, mint ha A szolgálólány meséjét Viktor Pelevin írta volna meg egy ihletettebb pillanatában, plusz még érződik benne a skandináv regények Amatkát idéző komor és szürreális minimalizmusa.
Adrian Tchaikovsky brit science fiction és fantasy szerzőt aligha kell bemutatni a hazai olvasóknak, hiszen minden eddig magyarul megjelent kötete osztatlan sikert aratott. Az idő gyermekei a 2017-es sci-fi ajánlónkban szerepelt, és abban az évben megnyerte a Molyon indított közönségszavazásunkat is. 2018-ban a Hadállat is bekerült az ajánlónkba, a közönségszavazáson pedig második helyezést ért el. A Pókfény a 2019-es fantasy ajánlónkban szerepel.
A pusztulás gyermekei tulajdonképpen Az idő gyermekei folytatása, és szintén óriási kritikai és közönségsikert aratott. (A napokban nyerte el a British Science Fiction Association díját.) Nem csoda, hiszen mindkét könyv egyesíti a kortárs tudományos fantasztikum legnépszerűbb és legelgondolkodtatóbb témáit, a poszthumanizmust, az evolúció, mint versengés és együttműködés kérdéseit, illetve a kommunikációs csapdák veszélyeit. Ráadásul mindezt olyan izgalmas és egyedi nézőpontból teszi, olyan különleges szereplőket mozgatva, amitől ez a történet egyszerűen felejthetetlen lesz. Már az első kötet ereje is a megszokottól eltérő, radikálisan új nézőpont kidolgozásában rejlett, és ez fokozottan igaz a folytatásra, hiszen A pusztulás gyermekeiben új fajokkal és újabb fejlődési iránnyal szembesülünk. Ráadásul ennek a kötetnek az egyik, már-már horrorba illő történetszála azokat a olvasókat is fogva tartja, akiknek az első rész epikusabb építkezése esetleg lassúnak bizonyult. Ez egy nagy kaland lesz!
Kiadta: Fumax Kiadó, fordította: Habony Gábor, keménytáblás, 592 oldal
Ez egy gyönyörű elképzelés, olyan magasabb szintű kapcsolatrendszert mutat be, ami túlmutat a hagyományos gondolkodáson.
Bravúrosan bánik az élet minden szintű szerveződésével, a terekkel és az időbeli távlatokkal egyaránt, miközben bizarr és nagyon szerethető karakterrajzokkal teszi átélhetővé, átérezhetővé a nemlétezőt és/vagy elképzelhetetlent.
A Philip K. Dick életmű következő magyarul megjelenő darabja az Űrlottó lesz. Ha nem is ez a szerző legkorábbi regénye, nyomtatásban ez jelent meg legkorábban, 1955-ben. Kerek egy hónap múlva, július közepén érkezik az Agave Kiadó gondozásában.
Agave Könyvek Fordította: Pék Zoltán Puhatáblás 208 oldal ISBN: 9789634197607
A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására.
2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.
Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és egyéni, okos és lebilincselő mű.
Újabb science fiction regénysorozat fejeződött be: a Delta Vision Kiadó gondozásában már kapható A Hosszú Kozmosz, egyben felkerült a sci-fi jelöltlistára.
Delta Vision Kiadó Fordította: Sziklai István ISBN: 9789633953327 536 oldal Puhatáblás
2070–2071: Közel hat évtizeddel az Átlépés Napja után a Hosszú Földön a Következők poszthumán társadalma töretlenül fejlődik.
A most már hatvanas évei végét taposó Joshua Valienté még egy utolsó, magányos utazást tervez a Felső Meggerekre. Csakhogy a kalandból katasztrófa lesz, és a halál árnyékában egy csapat troll marad az utolsó reménye.
Míg Joshuának szembe kell néznie önnön halandóságával, a Hosszú Föld adást fog a csillagokból. A rádiócsillagászok veszik a jelet, de elvontabb úton a trollok
és a Nagy Átkelők is. És ennek hatását a Hosszú Föld minden lakója megérzi majd.
Az üzenet egyszerű, de mégis elsöprő erejű: CSATLAKOZZATOK!
Olvasunk, beszélgetünk, olvasunk, vitatkozunk, olvasunk, kategorizálunk, olvasunk, lelkesedünk: minden év más kihívások elé állít minket. A zsűriből volt, aki maradt, volt, aki új tagként próbálta ki magát, de mindig örömmel vetjük bele magunkat a feladatainkba – ezúttal is mindannyian elolvastuk a jelöltlistára került könyvek több, mint felét, hogy össze tudjuk állítani az ajánlót, melybe az általunk legjobbnak ítélt regényeket válogattuk. Ez még azonban csak az első lépés lesz: hamarosan kihirdetjük az Év Könyveit is!
Addig is fogadjátok, immár ötödik alkalommal, az SFF Vektor science fiction és fantasyajánlóját.
Megjelent John Scalzi Egyesülés-trilógiájának zárókötete, Az utolsó emperátor az Agave Kiadó gondozásában. (A kiadó honlapján mindhárom kötet Az összeomló birodalom sorozatcím alatt szerepel.) A regény felkerült a 2020-as sci-fi jelöltlistára.
Agave Könyvek Fordította: Benkő Ferenc Puhatáblás 272 oldal ISBN: 9789634197461
Az ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uradalma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek minden szalmaszálat megragadni, hogy nemcsak önmagukat, de az egész emberiséget megmentsék. Azonban lehet, hogy minden erőfeszítésük sem lesz elég.
Vajon Graylandre az emberiség megmentőjeként fognak emlékezni, vagy úgy, mint a történelem utolsó emperátora?
A rövidprózákat tekintve 2019 a korábbi évekhez hasonlóan érdekes volt. A várt antológiasorozatok folytatásai mellett akadtak szép számmal új kötetek, amik izgalmas olvasnivalóval szolgáltak mind a fantasy, mind a sci-fi rajongóknak.
Rögtön elsőként egy igen kellemes fantasy meglepetéssel kell nyitnunk: ki hitte volna, hogy megjelenhetnek Karin Tidbeck novellái itthon? A svéd írónő regényét 2017-ben mi is a legemlékezetesebb olvasmányaink közé választottuk, így nagyon vártuk a novelláskötetét is.
Az Amatka után melyikünk ne várt volna egy bődületesen orbitális, irdatlanul skandináv weird durranást? (…) ezek a novellák rendkívül figyelemre méltó, elgondolkodtató, érett írások
Fantasy kisregényeket tekintve nem voltunk elkényeztetve 2019-ben, viszont P. Djèlí Clarktól A 015-ös villamos kísértete abszolút hiánypótlónak bizonyult.
a hangulat, az csillagos ötös. Az alternatív történelmi arkánpunk világban megvan a potenciál, a szöveg stílusa is kellemes, és kifejezetten üdítő volt egy sima „hétköznapi” esetről olvasni, szóval a bizalom megvan bennem.
Szerencsére tavaly is olvashattunk a mindig zseniális Ted Chiangtól egy novelláskötetet, amiben legalább annyira lenyűgöző és okos írások jelentek meg, mint előző, Életed története című könyvében. Reméljük, hogy ha nem is egy teljes kötetnyit, de hamarosan újra olvashatunk a szerzőtől újabb novellákat.
Kevésbé stílusvegyes ez a kötet, mint az első volt, és az arányeltolódás az én ízlésemnek kedvezett: mély, elgondolkodtató, de ízig-vérig sicence fiction írások szinte egytől egyig, és mintha tematikailag is összekötné őket a döntési paradoxonok és a szabad akarat problémájához való vissza-visszatérés.
Az Elektronikus állam nagyon különleges kiadvány: egyszerre album és kisregény, vizuális és szöveges művészet egybefonódva. A svéd Stålenhag története, amit a képei köré írt, egyszerre érdekes és nyugtalanító, a kivitelezés pedig páratlan, ráadásul a szöveg és kép együtt valami többet is ad, mint külön-külön. Mindenkit buzdítunk rá, hogy nézzen bele az idén megjelent másik kötetébe is!
Szeretném, ha Simon Stålenhag képregényeket is készítene. Ritkán érzem azt, hogy valakinek ennyire sikerülne egymáshoz hangolni a képi világot és a szöveget. Hogy ennyire egymásba simulna a leírtak és a megfestettek hangulata, mondanivalója.
A 2019–ben elhunyt, legendás szerkesztő, Gardner Dozois 35 éven keresztül válogatta ki a szerinte legjobb, legérdekesebb sci-fi írásokat. A tavaly megjelent A legjobbak legjobbjai 1. az utóbbi két évtized merítésébe enged bepillantást, és vita nélkül állíthatjuk, hogy a vaskos kötetben minden sci-fi olvasó találni fog sok, az ízlésének tetsző novellát.
ha végignézem a tartalomjegyzéket, nagyon sokról beugrik valami jó. Egy érdekes ötlet, egy szerethető hangulat, egy szép stílus, egy ügyesen bemutatott karakter vagy szituáció – szóval elég jó áttekintő kötetnek érzem.
A kínai gyökerekkel rendelkező, Amerikában alkotó Ken Liu ezúttal nem novellistaként van jelen a Láthatatlan bolygókban, hanem mint szerkesztő: célja szerint igyekszik bepillantást engedni Kína SF irodalmába (jelentsen ez sci-fit vagy valami mást), mi pedig talán kicsit jobban megértjük, milyen kérdések is foglalkoztatják a világ legnépesebb országának lakóit.
Érdekes és élvezetes volt olvasni ezeket a történeteket, volt bennük minden, ami a jó sci-fikben lenni szokott: társadalomkritika, technológiai víziók, lélektani problémák az előzőkkel összefüggésben, s persze ezeken felül jelen van valami speciálisan kínai is – olyan látásmód vagy attitűd, amely különbözik az általunk megszokottól.
Jonathan Strahan antológiáit már nem sokaknak kell bemutatni, a 2019-ben megjelent kötetben olyan szerzőktől olvashatunk ragyogó sci-fi és fantasynovellákat, mint N. K. Jemisin, Alyssa Wong, Maria Dahvana Headley, Daryl Gregory, Elizabeth Bear, vagy éppen a mindig csodálatos Ursula K. Le Guin.
Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindegyik írás egy másik világba repít el, és ez a kötet valóságos kaleidoszkópja a különböző világoknak. Annyiféle stílus, mentalitás, történetszövés, hozzáállás tükröződik benne, hogy az ember csak bódultan kapkodja a fejét. Mintha Alice nem egy, hanem sok üregen keresztül zuhanna le. Nem, nem mindegyik a mi szánk íze szerint való, de roppant nárcisztikus lenne elvárni, hogy egy ősz hajú ausztrál pasas a kedvünkért mellőzzön egy csomó szokatlan gyöngyszemet.
A GABO Könyvkiadó magyar szerzőket válogató antológiája is már másodjára jelent meg tavaly, a 2019-es kötetben is a fantasy túlsúlya jellemző, ugyanakkor akad benne sci-fi is – és igazából zsánertől függetlenül ezek mind remek magyar írások, aminek csak örülni lehet.
Sokkal jobb ez a kötet, mint amit vártam tőle. Meglepően egyenletes, és magas színvonalú novellákkal van tele, amik nagyon szépen reflektálnak a nagy magyar valóságra. Természetesen nem lett mindegyik történet a kedvencem, mégis úgy érzem, hogy ez a válogatás bármikor megállná a helyét egy nemzetközi megmérettetésen is.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is fontosnak tartjuk, hogy a tavalyi legjobb sci-fi és fantasy regények és kisprózák mellett a zsánerolvasó közönség figyelmét felhívjuk olyan könyvekre is, amik a jelöltlistán lévő címeken túl még érdekesek lehetnek a számukra. Ezek lehetnek határterületen mozgó regények, de ugyanígy osztott világ kiadványok, újrakiadások vagy ifjúsági művek, amelyek ugyan kimaradnak az ajánlólistánk alapját képező gyűjtésből, ennek ellenére nagyon szerettük őket, és másoknak is szívesen ajánlanánk ezeket.
Ha van igazán régóta várt csemege ezen a listán, akkor az Robert McCammontól az Egy fiú élete. Klasszikus felnövésregény Alabamában, szép hosszú olvasmány, amibe élvezet belemerülni.
A 664 oldal gyorsan elrepül – az epizodikusan felépülő regény nagyon olvasmányos, és rengeteg személyes élményt felidéz mind a főhős gyerekkori tapasztalataival, mind bizonyos mellékszereplők történetei kapcsán. És van benne minden: gyilkosság, dinoszaurusz, western-jelenet, iskolai bunyó, rejtélyek dögivel, fejlődéstörténetek, társadalmi problémák értelmezése, s persze álmok és érzelmek. (…) A gyermeki szabadság mámorára emlékezteti az olvasót, így akármilyen hosszú is a könyv, nem szívesen érünk a végére. A mágia és a nosztalgia azonban nem csupán eszképizmus, hanem szembesítés is.
Kevés iraki szerzőt ismerünk itthon, de talán a Frankenstein Bagdadban ezen is változtathat. Különös kötet: szépirodalom, de átjárja a misztikus hiedelemvilág, igazán izgalmas kaland arab környezetben.
A sorsok könyve ez, mely magába foglalja a különböző felekezetekhez tartozó emberek tragédiáját, fájdalmát, kilátástalanságát és reményvesztettségét, mindezt a XXI. század hajnalán. (…) Az arab mesélők mindig is szerették a miszticizmust, ami körüllengi a történeteiket. Ebben az esetben is nagyon jót tett a regénynek ez a fajta mesélésmód. Az emberi érzelmek teljes skáláján végigzongorázik, és a legváratlanabb pillanatokban ugrik feljebb vagy éppen lejjebb egy oktávot, ezzel is megragadva az olvasó lelkét, hogy még jobban beleszője a történet kusza szálaiba.
Sigríður Hagalín Björnsdóttir különös apokaliptikus regényének, A sziget olvasását nem amiatt érezzük fojtogatónak, mert egy csapásra elszigetelődik rengeteg ember és az életben maradásuk a tét, hanem azért, mert nagyon is ismerősek a módszerek, amikkel az izlandiak lassan a külföldiek és egymás ellen fordulnak.
Ijesztő vízió, de megcáfolhatatlan, és a szomorú vég felé dübörgést csak néha szakítja meg egy-egy életkép a régi izlandi létformáról, vagy néhány jól sikerült portré a naiv újságíróról, a kisgyermekes anyáról vagy a kíméletlen politikusról.
Csillogó intelligenciával megírt könyv, ami a súlyos mondanivaló mellett még magával ragadó olvasmányélményt is nyújt.
A tavalyelőtti 2050-hez hasonló 48 másképp is ifjúsági novelláskötet, de ezúttal az alternatív történelem terepén kalandozhatunk – ismert és kevésbé ismert szerzők játszottak el a gondolattal, hogyan is alakulhatott volna az 1848-as forradalom.
1848 másképp? De hogyan, másképpen?
Több verziót is kaptunk a válaszra a kötetben: van, amely alternatív történelmi szálakkal dolgozik. megnézhetjük, milyen lett volna a világ, ha győz a forradalom; ha az oroszokat a magyarok hívják segítségül és nem az osztrákok; ha Kossuth sokkal előbb meghal, és kénytelenek a forradalmárok már 48-ban békét kérni. Némelyik ötlet mosolygós, mások elgondolkoztatóak, de ötlet mind. Igaz, én szeretem a „Mi lett volna, ha…?” játékot.
Az Athenaeum Kiadó sorozata, amiben a fantasztikum segítségével mutatnak be tudományos kérdéseket – vagy fantasztikus világokat mutatnak be tudományosan – mindig izgalmas, nincs ez másképp a Párhuzamos univerzumokkal sem, amiben most a társadalomtudomány mellett a természettudomány is fontos szerepet kap.
Egy ugyanarra a tematikára épülő sorozat egyik legnagyobb veszélye, hogy elhasználtá válik-e az alapötlete. Az újonann behozott tudományterületek, mint a csillagászat és a fizika mellett rendre megjelenő Trónok harca, Star Wars, Harry Potter vagy Star Trek köré épülő elemzések se enyhítik ezt az előérzetet, sőt egyfajta biztonsági játék érzetét kelti a kötetet összeállítók részéről. Azonban a jól bejáratott franchise-ok szerencsére tartalmaznak még annyi muníciót, hogy egy-egy újabb, érdekes eszmefuttatásokra épülő írás szülessen róluk.
Ajánlottuk már az Időfutárt is, ezt a remek, rádiójátékból kinőtt ifjúsági könyvsorozatot. Tavaly megjelent a 8. kötet, e mellé pedig kaptunk egy színdarabot is, ami egyaránt szórakoztató olvasva és színpadon előadva is. Kicsiknek és nagyoknak is egyaránt ajánlani tudjuk.
A szereplők továbbra is sziporkáznak, elrontanak mindent aztán mágikus módon jól jönnek ki belőle. A mindennapi és általános műveltségemet, még mindig sikerül fejlesztenie, ebben a részben tanultam a kovászról és a pszichodrámáról és ezek csak azok, amiket most hirtelen fel tudtam idézni.
Végül pedig egy klasszikust ajánlunk, a Frankenstein új kiadása ugyanis eddig magyarul meg nem jelent részeket és Mary Shelley második előszavát is tartalmazza, ami miatt nemcsak azoknak lehet érdekes, akik először ismerkednének meg a sci-fi egyik ősével, hanem akik már olvasták a történetet.
Sok mindenről szól ez a regény, amire nem számítottam, így érdekesebbnek is bizonyult az előzetes elképzeléseimnél. A szöveg maga eleve tartogat kihívásokat, de belerázódva a gótikus „építkezési stílusba” szinte már bántott egy-egy gyors, eseményközpontú fordulat. Ami viszont váratlanul ért, az a regény intellektuális bátorsága – tekintve az írónő életkorát és a korszakot, amelyben alkotott. Ez nem egyszerű „rémtörténet”, a lehetséges olvasatok a mai olvasót is meglephetik és töprengésre bírják.
Megjelent Jack Campbell Elveszett flotta-sorozatának negyedik része, a Vitéz, rendhagyó módon csak e-könyv formátumban. A Gabo Kiadó úgy tájékoztatta olvasóit, hogy a következő részeket már nem adja ki, ezért a sorozat magyarországi megjelenése ezzel a kötettel határozatlan időre lezárult. A Vitéz felkerült a 2020-as sci-fi jelöltlistára.
Gabo Kiadó Fordította: Tamás Gábor 392 oldal ISBN: 9789634069591
A szövetségi flotta John „Black Jack” Geary parancsnoksága alatt folytatja veszélyes útját a Szindikátus Világok területén keresztül. Geary számos kockázatos döntést hozott már a menekülés során, de amikor visszaküldi hajóit a Lakota-rendszerbe, ahol korábban majdnem megsemmisítették őket a szindikátusiak, a tisztjei megkérdőjelezik elméje épségét. A kétségbeesett húzás talán időt nyer nekik, ám miközben a parancsnok igyekszik egy lépéssel az ellenség előtt járni, a flottán belül is összeesküvők fenyegetik, akik legszívesebben leváltanák. Geary azonban tudja, hogy egységesnek kell maradniuk, különben a szindikátusiak széttépik őket… és hogy az emberi világok határán túl talán egy másik ellenfél is készülődik…
SFF Vektor 