A 2023-as évben sem szűkölködtünk a sci-fi megjelenésekben: a zsáner veterán szerzői mellett számos új, ígéretes név is felbukkant. A jelölés feltételeinek végül 34 könyv felelt meg, és került fel az SFF Vektor sci-fi jelöltlistájára, ezek közül a zsűri nyolc könyvet talált kiemelésre méltónak. A könyvek szépen bemutatják mind a jelöltlista, mind a science fiction, mint műfaj általános változatosságát és ötletgazdagságát, a közeljövőben (vagy akár a közeli múltban) játszódó történetektől kezdve a távoli jövőig, az egyén sorsával foglalkozótól kezdve a kozmikus léptékű űroperákig. Következzék tehát a 2023-as ajánlólista, elsőként a zsűri kedvencével, az Év Könyvével:
Az Év Science Fiction Könyve
Markovics Botond: Felfalt kozmosz
Agave Könyvek
„Nem fontos, mi az igazság, amíg létezik a döntés illúziója.”
Húsz éves írói pályájának végére tett pontot nyugdíjba vonulásával Brandon Hackett, hogy átadhassa a stafétát Markovics Botondnak, aki rögtön a zsűri kedvencévé vált. Korábbi írói álnevéhez méltóan ismét egy páratlan történettel örvendeztetett meg minket: a Felfalt kozmosz egyszerre nagyívű űropera és családregény, amely egy, az egész emberiség sorsára kiható eseményt mutat be a három testvér, Emily, Kaito és Diali Schroeder életútján keresztül, miközben számos kérdést jár körbe. Mi történik, ha magának az univerzumnak a szabályai változnak meg? Van-e szabad akarat, vagy előre elrendelt a jövő? Mint azt már megszokhattuk, a történet egy pillanatra sem ül le, nem ereszti el az olvasó figyelmét, és ismételten bebizonyítja a szerző fantáziájának kimeríthetetlen gazdagságát, kezdve az alapkonfliktust adó kozmikus jelenségtől a könyv jelenének társadalmán át a befejezésig. Ha maradt is bármi hiányérzet a könyv becsukása után, az csak azért lehetséges, mert nem kaptunk eleget ebből a történetből, és többet, még többet akarunk.
„Amit mindig szeretek és várok egy sci-fi könyvben az a tudományos magyarázatok, leírások, az univerzum működése (ha éppen olyan a téma), ezt meg is kaptam és nagyon élveztem.”
”Tetszett az alapkoncepció, hogy egy család történetén keresztül mutatja be az eseményeket, méghozzá a célnak megfelelő mélységben árnyalt, elhihető, hiteles karakterek, működő motivációk, konfliktusok segítségével.”
Az ajánló további könyvei
Mit ajánlunk még az Év Könyve mellett?
Az itt következőkben bemutatjuk azokat a 2023-ban magyarul megjelent sci-fi regényeket, amiket a zsűri szintén kiemelkedőnek talált, és ezért szívesen ajánlja a fantasztikus irodalom kezdő felfedezőinek és régi rajongóinak egyaránt. (A könyveket a szerzők vezetékneve szerint rendeztük sorba.)
Edward Ashton: Mickey7
Agava Könyvek, fordította: Horváth Norbert
„Nem én vagyok a legtapintatosabb ember a világon, de elég ideje élek ahhoz, hogy tudjam, általában nem jó ötlet egy rosszkedvű embernek azt mondogatni, hogy lehetne sokkal rosszabb is.”
A „milyen sci-fit ajánlanátok?” kérdésre egy kezdő olvasótól nem egyszerű válaszolni, hiszen mint azt a bevezetőben is említettük, a science fiction egy rendkívül széles spektrumú műfaj minden tekintetben. A Mickey7 azonban egy kiváló választás lehet bárki számára, a tökéletes szórakoztató sci-fi: van benne űrhajó, tudomány, klónozás, idegen fajok, terraformálás, és mindezek mellett humor (és némi cinizmus is). Főszereplője ki más lehetne, mint Mickey, akinek az a feladata a kolónián, hogy minden olyan munkát elvégezzen, amit senki más nem akar, és általában életveszélyes is. Ha meghal, kap egy új testet, és kezdődhet elölről az egész. A szabály az, hogy egyszerre csak egy Mickey lehet, na de mi történik, ha valamilyen véletlen folytán kettő lesz? Erről (is) szól a Mickey7, amelynek időközben a folytatása is megjelent magyarul.
„A legjobb magyarázat, amivel eddig találkoztam, azt fejtegette, hogy az emberiség csak azért fejlesztette ki a lándzsákat, a házakat, a cikázókat és űrhajókat, mert állatnak nagyon bénák voltunk.”
Az ilyenek győztek meg, kisebb fenntartásaim ellenére is, hogy Ashton könyve nem csak szórakoztató, de jó is. Mert egyfelől szemlátomást nem akar magasröptű fejtegetésekbe bocsátkozni, másfelől viszont ha egy picit elmélázunk a bemondásain, akkor hamar kiderül, hogy bizony van bennük valami. Mickey Barnes egy zsenikből és túlképzett munkásokból álló kolónia egyetlen olyan tagja, akit nem az eszéért vagy a képesítéséért vettek föl – kis túlzással ő az egyetlen átlagember az egész bolygón. És tulajdonképpen erre épül az egész könyv: egy átlagemberre, aki elgondolkozik nem éppen átlagos helyzetén, és mer véleményt nyilvánítani olyan dolgokról, amikről könnyedén mondhatná, hogy túlnőnek rajta.
Agustina Bazterrica: Pecsenyehús
Metropolis Media, fordította: Varju Kata
[…] „bárhogy legyen is, a hús az hús, mindegy, honnan származik.”
A Pecsenyehús nem könnyű olvasmány, és nem elsősorban a választott témája miatt, hiszen a kannibalizmus nem új dolog. Az a rideg és távolságtartó stílus, amely a szöveget jellemzi, elvesz valamennyit annak az éléből, ahogyan a világ átállt az emberi hús intézményesített fogyasztására, mintha mit sem számítana, ha a hentespultban nem marhalábszár van a pultban, hanem emberi. Nem könnyű olvasmány, nem könnyű róla írni sem, de nem véletlenül választottuk be az ajánlott könyvek közé.
„Letaglózó, gyomorforgató, mégis zseniális a maga nemében, az egyik legütősebb könyv, ami idén a kezeim közé került. Az az objektív narrálás, amely végigkíséri a fejezeteket, miközben az emberi kegyetlenség megannyi bugyrába betekintést nyerhetünk, félelmetes, ugyanakkor egyszerűen hibátlan.”
mona0618 értékelése a máslaposság.hu-n
Octavia E. Butler: A talentumok példázata
Agave Könyvek, fordította: Huszár András, Farkas Veronika
„Vigyázat:
Túl gyakran
mondjuk,
amit másoktól hallunk.
Gondoljuk,
amit mások szerint kell gondolnunk.
Látjuk,
amit megengednek nekünk.
Sőt, még rosszabb!
Azt látjuk, amit mondanak nekünk.”
A Földmag-duológiáról azt is hihetnénk, hogy tényirodalom az Amerikai Egyesült Államok jelenéről, ha nem tudnánk, hogy az első része, A magvető példázata eredetileg 1993-ban jelent meg. Ebben a könyvben Lauren közössége már kiépült, mondhati kihajtott az első földmag, és virágozni kezdett. Körülöttük azonban tovább tombol az erőszak, és ahogy az USA társadalma egyre radikalizálódik, a Földmagot is eléri az összeomlás. Laurent azonban keményebb fából faragták annál, minthogy feladja, tovább küzd azért, hogy megvalósulhasson az álma: a csillagok meghódítása.
„Nem a jövőképe, a szereplők jelenének világa, ami megfogott és mondhatni pofon csapott. Annyira könnyű elképzelni, hogy ide jut a világ.
Jól is van megírva/fordítva. Nekem a cselekmény a fő olvastató, de itt passzol a szöveg is. El van találva, hogy legyen benne érzelem és logika is. Hogy megismerjem a szereplőket, a szenvedéseiket és érzéseiket, de a környezetet is, amiben mozognak. Nincs túlírva, jók a drámai tetőpontok, és a rosszat nagyon át tudja éltetni.”
Becky Chambers: Hosszú út egy közös keringési pályán
Metropolis Media, fordította: Szente Mihály
“– Nehezen tudom feldolgozni mindazt, amit látok. A telepítés óta ez a helyzet. Nem arról van szó, hogy hibák vannak valamelyik rendszeremben. Hanem arról, hogy nehezen megy a dolog. Engem másfajta észlelésre terveztek. A hajók fedélzetén dolgozó MI-k kamerái egy-egy sarokban vannak elhelyezve, jó magasan, vagyis felülről néznek lefelé. Az, hogy csak így látok – a mestest karját mozgatva megmutatta a látótere határait –, az nagyon frusztráló. Igaz, egy sarokban lévő kamera mögé sem látnék, de az, hogy érzem magam mögött az üres teret, és nem tudom, mi történik ott… ez nagyon nyugtalanító. Nem tetszik.
Bors csípőre tette a kezét, és körülnézett.
– Jól van, most figyelj! – mondta hirtelen, azzal félretolt néhány dobozt, berángatta az íróasztalt a sarokba, és felfelé mutatva kijelentette: – Ez kell neked!”
A Wayfarer sorozat második része egyszerre tudja megtartani az első erényeit, miközben továbbviszi és kiegészíti azokat, hogy a saját útját járja. Az olvasásához nem is feltétlenül szükséges a Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz ismerete, amit tudni kell, azt úgyis elmondja ez a regény, egyébként pedig egy teljesen más történetet mesél el ugyanabban a világban. Főszereplőnk ezúttal egy űrhajók irányítására tervezett mesterséges intelligencia, aki egy emberszerű robottestbe kerül, és minden erejével igyekszik feltalálni magát a számára új helyzetben. A könyv hangulata ezúttal is olyan, hogy az ember szinte kínzó vágyat érez arra, hogy egy kandallóban ropogó tűz előtt, egy kényelmes fotelbe bekuckózva, egy közeli kisasztalra forró csokit kikészítve olvassa. Az univerzum létét, vagy csak az emberiség sorsát fenyegető veszélyek közepette igazán üdítő színfolt eme regény, amiről elsőre nem is hinné az olvasó, hogy szüksége van rá. Elolvasása után azonban rádöbben, hogy de, a mindennapok rohanását is kiválóan ellenpontozza azzal, hogy nem akar nagy dolgokról szólni.
„Jelenleg ez most az egyik kedvenc futó sorozatom a műfajban, amely könnyedségével, lazaságával lopta be magát a szívembe, ugyanakkor, ha kell, tud a maga módján komoly is lenni, pont olyan mértékben, amennyire szükséges. Amelyhez nem szükséges felvérteznem magam, mert megterhelő lenne, nem bonyolódik elvont, megfejthetetlen teóriákba, és nem szeretne többnek látszódni, mint ami, egyszerűen jóleső élmény olvasni erről a világról, annak különleges szereplőiről és kalandjaikról.”
Hiron Ennes: Pióca
Agave Könyvek, fordította: Kleinheincz Csilla
„Nem tudom, hogy egyáltalán ember vagyok-e, vagy csak a fertőzéseim összesége […] Nem tudom, hogy nem csak szervezett sejtek összeállt gyűjteménye vagyok-e, amely becsapja magát, mikor azt hiszi, hogy valami több ennél.”
Érdekes utat járt be Hiron Ennes bemutatkozó regénye: először a besorolásra váró könyvek közé került, és azt a kérdést szerettük volna megválaszolni, hogy fantasy-e, vagy horror. Az első olvasások után azonban már az a kérdés merült fel, hogy science fiction-e vagy horror? A zsűri végül úgy döntött, hogy a sci-fi jelöltlistán a helye, és végül olyan népszerű lett, hogy az ajánlott könyvek közé is bekerült. De mégis hogyan lehetséges ez? A magyarázat legalább olyan összetett, mint maga a regény, amelyben több műfaj jellegzetes vonásai keverednek, vagy főszereplője, egy parazita, aki számtalan emberi testet ural egyetlen tudatként, ám ezúttal olyan kihívással találja magát szembe, amihez hasonlóra nem volt példa létezése több száz évében.
„Sajátosan kifordított body horror jelenik meg e regényben, amely az általunk ismert világ vége után sok évszázaddal, a távoli jövő mutánsok lakta Földjén játszódik. Kifordított, mert egy nem emberi lényt kísérünk nyomon benne, amelynek az emberi létállapottal kell szembenéznie. Narrátor-főhősünk többnek tartja magát, mint bármely emberi lény – pusztán szellemi képességeit nézve nem is teljesen ok nélkül – így amikor egy elzárt vidéken ragadva fokozatosan kezdi elveszíteni mindazt, ami a halandók fölé emeli, azt – saját nézőpontjából – joggal éli meg hanyatlásként, visszafejlődésként, horribile dictu állati sorba süllyedésként. Különleges intellektusa és sajátos tudásbázisa nélkül kell szembenéznie egy olyan lénnyel, amely túlmutat eddigi tapasztalatain.”
“Amit ez a könyv (és ez a fordító!) csinál a narrációval, az valami fantasztikus. Gyönyörűen simul bele egy érdekes váltásba, ahogy fenntartja a zavarosságot, hogy nem csak a karakter, de mi sem tudjuk, hogy mi történik.”
Kondor Vilmos: Az első budapesti olimpia
Open Books
„Manapság egyre több ún. szabad hátterű történelmi regény jelenik meg, egész sikeresek, de engem egyik sem tudott megfogni azzal, hogy milyen lett volna a világunk, ha teszem azt, a nácik beveszik Angliát, mi meg, mondjuk valami félelmetes történelmi baki folytán a keleti blokkhoz tartozunk, esetleg Amerika egy technikai malőr folytán Tokióra dobja le az atombombát. Nem vették be, nem oda tartozunk, és nem oda dobták le.”
A 2022-ben megjelent, és az akkori ajánlóba is bekerülő első rész után Kondor Vilmos ismét jött, látott és győzött: Az első budapesti olimpia legalább olyan színvonalas és szórakoztató regény, mint elődje, a Második magyar köztársaság. Ebben az alternatív történelmi regénysorozatban Magyarország sikeresen kiugrott a második világháborúból 1944-ben, és semleges országként képez hidat Nyugat és Kelet között, Budapest pedig soha nem látott fejlődést él meg. Valódi, meg nem valósult tervek és az írói fantázia szüleménye alkotja meg azt a fővárost, amely megrendezi első olimpiáját. Nemes Albert és társa egy nyomozás ürügyén pedig ismét egy kimerítő, szinte minden részletre kiterjedő városnézést rendez, néha egy-egy vidéki kiruccanással. Míg az első részben a krimi szál elsikkadni látszott a más útra tévedt történelem bemutatása és a világ alapjainak lefektetése mellett, a második rész már sikeresebben egyensúlyozik a kettő között. A hangulatra pedig ezúttal sem lehet panasz, Kondor Vilmos Budapestje szinte leugrik a lapokról, számos apró részlet gondoskodik arról, hogy el tudjunk merülni a könyvben, kezdve a főkapitányság páternoszterébe kiragasztott hirdetésektől a kis kifőzdéken át a margitszigeti olimpiai faluig. Kíváncsian várjuk, mivel rukkol elő legközelebb a szerző, követhetjük-e még Nemes Albert főfelügyelő kalandjait.
„Érdemes leszögezni, hogy ez nem az a fajta entellektüell krimi, amiben az a két fő kérdés, hogy vajh’ ki lehet a tettes, és milyen okos a detektív; sokkal több köze van az amerikai „hardboiled” stílushoz, amely inkább arra összpontosít, miféle jellegzetes figurákkal futunk össze a nyomozás során, és ki hogyan akarja megakadályozni a nyomozót a siker elérésében. Ebben pedig Kondor Vilmos remekel – csak egy példa: bármelyik bűnözőnél sokkal ijesztőbbre sikerült a kapitányhelyettes asszony karaktere. Az ellentmondásos érzelmeket ébresztő és az olvasói elvárásokra rácáfoló befejezés szintén ezt az irányzatot idézi.”
Adrian Tchaikovsky: Az emlékezet gyermekei
Fumax, fordította: Habony Gábor
„A lány most kezd rájönni, hogy a megfelelő oktatás nem ad választ a kérdésekre, inkább csak megtanít feltenni azokat.”
2017-es magyarországi bemutatkozása óta nem képzelhető el ajánló Adrian Tchaikovsky nélkül (feltéve persze, hogy az adott évben jelent meg magyarul könyve), legyen az fantasy vagy science fiction. Az idei év sem kivétel, Az idő gyermekeivel kezdődő sorozat immáron harmadik részét kaparinthattuk kezünkbe, hogy egy újabb nagy kalandba vethessük magunkat a távoli jövőben, ahol a Föld már csak emlék, és az emberiség kénytelen együttműködni más intelligens fajokkal a túlélése érdekében. Az alapséma ezúttal is ugyanaz: az Enkidu bárkahajó egy előkészített világ felé tart legénységével és alvó utasaival, azonban az út hosszú, az univerzum, ha nem is ellenséges, de közömbös, az emberiség haldokló bölcsőjéből menekülőket pedig kezdi cserben hagyni a nagy nehezen összekapart technológia. Az Imiren azonban nem az várja őket, amire számítanak… Sok-sok évvel később az Emberek, pókok, polipok és más fajok korábbi kötetekből megismert koalíciója is megérkezik a bolygóra. A szövetség legújabb tagjai ezúttal varjak (pontosabban az ő továbbfejlődött utódaik), ám az Imir rejtélyének megfejtése még az ő segítségükkel sem könnyű feladat.
„A legjobb dolog pedig, ami már a második résznél is felrázta az egészet, hogy azt hiszed, kiismerted a regényt, illetve az újabb ismeretlenekkel megbarátkoztál, de valahogy óvatosan, fokozatosan elhintődnek olyan dolgok, amik felettébb gyanúsak, és tudod, hogy valami készülődni fog.”
„Ráadásul a végső kihívást nem is az jelenti, hogy megfejtsük, mi történik – ez valamilyen szinten szerintem már a könyv közepe táján megsejthető – hanem az, hogy levonjuk belőle a megfelelő következtetéseket. Mert az egy dolog, hogy sikerül felcímkézni és kategorizálni a jelenséget, amit felfedeztünk. De ez még nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy meg is értjük.”
Ez volt tehát a 2023-as science fiction ajánlólista. Reméljük, hogy ez a válogatás sokaknak segít eligazodni a legfrissebb megjelenések között a zsánerirodalmi könyvpiac kavalkádjában. A 2023-as év legjobb fantasy könyveiről itt írtunk.
Jó olvasást, maradandó élményeket kívánunk a fantasztikumban kalandozóknak!
SFF Vektor 