2023-ban összesen huszonkilenc olyan fantasy regény jelent meg, amelyek megfelelnek a jelölés feltételeinek. Az SFF Vektor zsűritagjai olvasásaik alapján állították össze az alábbi listát, amely az általuk legjobbnak ítélt regényeket tartalmazza, valamint megválasztották az Év Fantasy Könyvét is. (Az ajánlót az Év Könyvével kezdjük, majd a további könyveket a szerzők neve szerint rendezzük sorba.)
Az Év Fantasy Könyve
Rusvai Mónika: Kígyók országa
Gabo Kiadó
„Az aranysárkány kívül fémlemez, belül emlékezet. Nincsen szíve vagy más belső szerve, a levegő nem áramlik ki-be a testébe, és nincsen vére sem. Így talán nem helyes azt mondani rá, hogy éhes, amikor a mágia fel-alá hajszolja a világ mögötti világon. Pedig ugyanúgy a hiány lendíti mozgásba ragyogó alakját, és tizenkét száján, tizenkét torkán át gyűjti magába mindazt, amit az emberek szeretnének elfelejteni.”
Rusvai Mónika munkáját évek óta nyomon követhetik a fantasy olvasók, novelláin, fordításain és előző regényén keresztül. Ismerős motívumokkal, rézerdővel, aranysárkánnyal invitálja olvasóit legújabb könyvébe, ahol úgy fűzi egybe saját világa különböző síkjait és a történet szálait, miként bűbájosai a mágiát. Az 1920-as évek Budapestjéről indulva, háborún és a világ mögötti világ rendhagyó erdején át jutunk el 2007 Piliscsabájára, lépésről lépésre kibogozva bő 80 év generációkon és világokon átívelő rejtélyeit.
A Kígyók országa történetében, világában, hangulatában is nagyon erős, igazi különlegesség, teli meglepetésekkel egészen az utolsó oldalakig. Rengeteget mesél fájdalomról, felelősségről, elvárásokról és megfelelési kényszerről, jó szándék ellenére elkövetett hibákról, de kitartásról, szeretetről és változásról is.
Nagyon szeretjük ezt a regényt, amit sokféleképpen felcímkézhetünk: nevezhetjük történelmi fantasynak, portál fantasynak, sokat merít a magyar folklórból és az időutazástól sem riad vissza, de mi csak annyit mondanánk, hogy egy remek könyv. Egykötetes, önálló történet, amit bátran ajánlunk akár gyakorlott fantasy olvasóknak, akár olyanoknak is, akik még csak kezdik, kezdenék az ismerkedést a zsánerrel.
…terjedelmes listát lehetne írni arról is, mennyi témát érint, mennyi mikrotörténet bújik meg a főszereplők sztorija mögött, mennyi összetevőből áll a szereplők által használt mágia…
CaptainV értékelése a Molyon
Az ajánlólista további könyvei
Benyák Zoltán: Egy különös tavasz emlékezete
Fumax kiadó
„A csendre senki sem kapja fel a fejét. A némaság, a béke könnyen válik érdektelenné. Ilyen az ember természete, és ilyen az emberiségé is. A sokkra, a fájdalomra mindenki hamarabb reagál, mint a boldogságra.”
Benyák Zoltán neve szintén sokaknak ismerős, elvégre hosszú évek óta megbízható minőségben írja nekünk különleges történeteit. Két ifjúsági regény után 2023-ban ismét felnőttebbeknek szóló könyvvel érkezett, ráadásul most először egy trilógia nyitányával.
Paradiso álmos-poros városkájában furcsa karakterek gyűlnek össze és különös dolgok veszik kezdetüket az ezredforduló küszöbén. A rejtélyes motorosok, egy helyi boszorkány, a káosz önjelölt doktora és még sokan mások keresik az útjukat ezen a látszólag még békés, mégis már forrongó helyen. Az elsőre egymástól függetlennek látszó események hol összekoccannak, hol éppencsak elhaladnak egymás mellett, de a könyv végére egyértelműen érezhető, hogy egy irányba tartanak, előkészítve mindazt, ami még csak ezután következik.
A legtöbb Benyák Zoltán regényhez hasonlóan igazi, nehezen körülírható, besorolhatatlan történettel van dolgunk. Elsőre mi sem voltunk biztosak benne, hogy fantasy regénynek tekinthetjük-e, de mire a végére jutottunk, egyértelműen úgy döntöttünk: igen. Régi motoros Benyák-rajongóknak kötelező darab, de ajánljuk mindenki másnak is, aki valami különlegességre vágyik.
…vannak olyan regények, amelyekben a helyszín – általában egy város – maga is egyenragú főszereplője az eseményeknek, mert a főhősök hol többé, hol kevésbé összefonódó kalandjaiból kirajzolódik valami, ami több, mint részeinek összessége.
Noro értékelése a Molyon
J. Goldenlane: Időben
Design kiadó
„Sosem hazudok! A legtöbb, amit felhozhatsz ellenem, hogy igyekszem az igazságot a lehető legelőnyösebben és legérthetőbben megfogalmazni!”
A Goldenlane rajongók többsége évek – egyesek évtizedek – óta várták a visszatérést A herceg jósnője és A jósnő hercege Szithanjába, Korinorisi Arh’hin (Arcsin) kalandjainak veszélyesen elbűvölő helyszínére. Az Időben – és másik fele, az Időn kívül – egyszerre visszatérés a korábbi könyvek világába és teljesen új történet. 200 évvel később járunk, a mágia, a technika, a birodalom és a társadalom rohamléptekkel fejlődik, de legalábbis változik. Arh’hin és Hatal rég halottak, de az “istenektől való” jósnőt olyan apróságok, mint a saját halála, nem akadályozhatják meg abban, hogy újabb játszmába kezdjen.
Új karakterekkel és megújult helyszínen, az Időben vérbeli szélhámos fantasy. Az írónő a tőle megszokott humorral, virtuóz módon játszik a szavakkal, a mágiával és az idősíkokkal, miközben a történet megállíthatatlanul száguld térben és időben egyaránt. A pörgősen kibontakozó új játszma izgalmas szórakozás a korábbi könyvek rajongóinak, de szerencsére az előzmények ismerete nélkül is abszolút élvezhető, bátran ajánljuk mindenkinek, aki egy kis szórakozásra vágyik.
Velük szemben pedig előáll az örök goldenlane-i figura, a tekintélyt elvből elvető, az élet-halál harcot is játéknak tekintő csirkefogó.
Noro értékelése a Molyon
John Gwynne: Az istenek éhsége
Fumax kiadó, fordította: Szujer Orsolya
„— Most nincs időnk kényelmesen elüldögélni és sagameséket hallgatni, Semmi-Esze – mondta Svik, vállon veregetve Vargot. – Most annak jött el az ideje, hogy megírjunk egy sagamesét.”
Nem a semmiért nyerte el Az istenek árnyéka két éve Az Év Fantasy Könyve címet, és A Véresküdtek sagája második részében John Gwynne tovább emeli a téteket. Az első részből megismert harcosok tovább folytatják vérrel és csatákkal tarkított útjukat, és a börtönéből frissen kiszabadult sárkányisten csak még veszedelmesebbé teszi ezt az eddig is kegyetlen világot. Ráadásul Gwynne két újabb nézőpontkarakterrel bővítette a narrációt, megmutatva a viking ihletésű történet eddig ismeretlen oldalait is.
Már csak monumentális méretéből adódóan is nagyon sokat beszélhetnénk erről a könyvről. Gwynne mesterien fejlesztette tovább zord világát és a karaktereit is, egy igazi, epikus gimdark csemege újabb darabját letéve az olvasók elé. Az istenek éhsége méltó folytatása az Az istenek árnyékának. A vad külső kegyetlen belsőt takar. Nagyon szeretjük, és lelkesen várjuk a zárókötetet.
Nehéz kérdés, hogy ki áll a jó oldalon.
Dshai értékelése a Molyon
John Gwynne: A rettenet árnyéka
Fumax kiadó, fordította: Harci Andor
„– Nem lehetsz igazán bátor addig, amíg nem rettegsz igazán. Ez a bátorság. Amikor cselekszel, annak ellenére, hogy félsz. Bocsánat, halálra rémülsz. És te így tettél. Úgy döntöttél, harcolsz, belépsz abba a vértől, fájdalomtól zubogó kohóba, és küzdesz. A félelem ellenére.”
A Vér és csont trilógiát indító A rettenet árnyéka sok olyan vonást hordoz magában, ami a magyar olvasók számára már ismerős lehet John Gwynne másik, független sorozatából, A Véresküdtek sagájából. Ilyen például marcona, viking és kelta motívumokból építkező világa, és szereplői, akik, ha nem is mind harcosok a szó legszorosabb értelmében, hozzáedződtek a zord körülményekhez, tudják, hogy a halál bármikor utolérheti őket, és képesek küzdeni az életbenmaradásért.
A Kivetett Földeken járunk, 130 évvel azután, hogy a harcos angyalokhoz hasonlító Ben-Elim faja legyőzte az emberek és óriások világát fenyegető démonszerű Kadoshimot. 130 év, ami alatt keménykezű megmentőként őrizték a békét, amit megteremtettek és azt a rendet, amit ők megfelelőnek tartanak. Három szálon, négy nézőponton követhetjük nyomon az eseményeket. A Drassil falai között, a Ben-Elim városában nevelkedő Riv és Bleda, az apjával a vidéket járó prémvadász, Drem és Sig, az óriás harcosnő történetében első pillantásra nem sok közös pontot találhatunk, de ahogy a regény halad, előbb vagy utóbb mindannyian olyan titkokkal és döntési helyzetekkel kerülnek szembe, ami nem csak a saját életüket, de az egész világukat is megváltoztathatja.
A rettenet árnyéka vaskos, de gördülékeny stílusú darab. Bizonyos pontjain talán érezhető, hogy korábbi és kevésbé kiforrott, mint a Véresküdtek sagája, de már itt is egyértelműen látszik, hogy Gwynne remek mesélő, akit nyugodt szívvel ajánlunk mindenkinek.
Amit egy fantasy történetben én szeretek, most megkaptam. Nagyívű, hősies és világmentő a történet.
BBetti86 értékelése a Molyon
Jay Kristoff: Empire of the Vampire – Vámpírbirodalom
Könyvmolyképző, fordította: Benkő Ferenc
„Első törvény: hulla nem ölhet Holtat.”
Amikor azt hinnénk, hogy a vámpírokkal kapcsolatban Anne Rice-tól az Alkonyatig már mindent láttunk, és nincs új az éjszakai égbolt alatt, a nálunk korábban leginkább ifjúsági regényeiről ismert Jay Kristoff jött, látott, és az élre tört. Sorozatindító regényében egy valóban dark fantasy történetet kaptunk – elvégre Elidaen birodalmában 27 éve nem láttak napfelkeltét -, egy meglehetősen mogorva főhőssel, a vámpírok egyedi hierarchiába rendezett bestiáriumával, több különböző idősíkkal, az élők és a vámpírok konfliktusával, csatákkal és rengeteg vérrel.
Mindezt a főszereplő, Gabriel de León, az utolsó ezüstszent előadásában olvashatjuk végig, aki két szálon mondja el az előzményeket, mesél saját fiatalkoráról és későbbi, kiábrándul veteránként megélt küldetéséről.
A regény komoly sikert aratott külföldön is és a magyar olvasók között is, a zsűri is nagyon szerette. A történet nem szép, helyenként súrolja a horrort, nem ritkán erősen trágár. Pont olyan, amilyet egy lelketlen vámpírokkal küzdő világtól várunk. Ajánljuk mindenkinek, akik erős, sötét történeteket keresnek.
A cselekmény pedig egy pillanatig sem magasztalja fel a vámpírokat, vadászok, élősködők, de legfőképp ellenség.
donzella értékelése a Molyon
Rebecca Roanhorse: Black Sun –
Fekete Nap
Könyvmolyképző, fordította: Tóth Katalin
„Az élet hamis ábrándok sora. Mindannyian dédelgetünk magunkban hiú reményeket, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy sosem válnak valóra.”
Rebecca Roanhorse indiánok ihlette világokban játszódó regényei mindig érdekes színfoltot jelentenek az aktuális fantasy-felhozatalban. A Föld és Ég között trilógiában ezúttal az európai hódítást megelőző közép-amerikai kultúrából építkezik.
300 évvel azután, hogy a Nap papjai legyőzték az ősi vallásokat, Tova szent városában közeledik a téli napforduló, ami egybeesik egy napfogyatkozással. Ebben az egyébként is különleges városban, ebben a különös időben gyűlnek össze könyv főbb szereplői, akik valamilyen módon mind kívülállók. Mint például a Nap új, reformokra vágyó főpapnője, az ősi istenek bosszúját képviselő fiatal mágus, vagy éppen a száműzött tengerész. Látásmódjuk és céljaik sokszor egymással homlokegyenest ellentétesnek tűnnek, pedig nem is különböznek annyira, mint gondolnánk.
A Fekete Nap remek nyitókötet. Kíváncsian várjuk a folytatást és ajánljuk mindenkinek, aki valami egzotikusra vágyik.
Azt nem tudjuk, hogy áll-e igazság bármelyik oldalon, vagy mikor indult meg minden a lejtőn.
donzella értékelése a Molyon
Anthony Ryan: A mártír
Fumax kiadó, fordította: Szujer Orsolya
„…sarkon fordultam, majd vállammal utat törve magamnak átfurakodtam a Szövetségi hadtest sorai közt és elindultam megkeresni azt a feledést, amire annyira vágytam. Nem találtam meg, természetesen, mivel a pohár alján nem talál mást az ember, csakis üveget.”
A középső köteteknek általában nincs egyszerű dolga, de a Szentek és zsiványok trilógia második részében Anthony Ryan biztos kézzel építette tovább mindazt, amit A pária lapjain elkezdett. Folytatódik Alwyn, az Írnok története, aki kilépve a tolvaj szerepéből most már Lady Evadine kémmestere. Útját politika, viszályok és ostrom – ezúttal főleg ostrom – szegélyezi. Alwyn rengeteget fejlődik ebben a részben és rajta keresztül egyre többet tudunk meg a regény világáról is.
A mártír egy erős második rész, határozott folytatása az előzményeknek és remek felvezetése a befejezésnek. Katonai fantasyk rajongóinak mindenképpen ajánljuk.
A caerithek érdekes, egyedi kultúrával bírnak, Alwyn pedig sokat fejlődik, és egyre inkább valódi főszereplővé, önálló tényezővé válik a műben.
Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor
Next21, fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla
„Vérednek olyannak kell lennie, mint a tenger, és a tenger nem mindig tiszta. Soha nem egyetlen dolog. Sötétség van benne, és veszély és kegyetlenség. Dühe nagy városokat képes eltörölni. Mélysége megismerhetetlen; sosem éri a nap.”
Elsősorban a klasszikusabb vonalat képviselő, epikus fantasyk kedvelőinek ajánljuk Samantha Shannon regényét. Sárkányok, mágia, sárkánylovasok, egymásnak feszülő birodalmak, titkok, politika és feledésbe merülő múltbéli események gyűlnek össze a lapokon.
Különösen szerettük azt a módot, ahogy világ egyre részletesebbé, színesebbé válik az olvasó számára. Az egymástól elzárkózó földrészek mind megőrizték a múlt egy részét hagyományok, legendák és vallás formájában, de sehol sem ismerik az egészet. Ahogy a különböző szálakon követjük a történetet, úgy értünk meg olvasóként egyre többet és többet, és ahogy haladunk előre, az egyes szereplőknek úgy kell újra és újra túllépniük addigi határaikat azért, hogy ők is megérthessék. De a világépítés nem nyomja el a cselekményt és a szereplőket sem, az írónő izgalmas, fordulatos történetet épített fel remek karakterekkel.
A Narancsfa-kolostor a maga több mint 800 oldalával igazi, vaskos tégla, monumentális külsővel és belsővel. Univerzum-indító regény, de önálló, kerek egész, befejezett történet, nyugodt szívvel ajánljuk azoknak is, akik nem feltétlenül szeretnének belevágni egy vaskosabb sorozatba.
Shannon egy nagy rendszert épített fel, különböző világokat, 1000 éves történelemmel. Az elején még nehezemre is esett átlátni, de gyönyörűen összeállnak a részletek.
Reméljük, hogy ez a válogatás sokaknak segít eligazodni a legfrissebb megjelenések között a zsánerirodalmi könyvpiac kavalkádjában. A 2023-as év legjobb sci-fi könyveiről itt írtunk.
Jó könyveket, jó olvasást kívánunk a fantasztikumban kalandozóknak!
SFF Vektor 